Útmutató a "lelki beszélgetések", lelki naplók és följegyzések olvasásához

4. Ha az ilyen kiadványok tartalma, tanítása megegyezik hitünk tanításával - a Szentszék és/vagy a püspök ítéletét tiszteletben tartva -, hihet, vagy kételkedhetik bárki azok természetfeletti eredetében aszerint, hogy kellõ tanulmányozás után mi látszik számára valószínûbbnek

5. A jelen egyházi jóváhagyás nem jelenti azt, hogy az e könyvben említett tények természetfeletti eredetérõl történne nyilatkozat; egyedül az üzenet és a beszélgetések tartalmára vonatkozik. Csak azt garantálja, hogy nincsen bennük semmi olyan, ami a hittel és az Egyház gyakorlatával ellenkezik; teljesen elvonatkoztatva attól, hogy azok, akik a Nihil obstat-ot és az Imprimatur-t megadták, egyetértenek-e annak tartalmával és a benne foglalt véleményekkel és megállapításokkal vagy sem.

6. A kiadó kijelenti, hogy az ebben a könyvben leírt rendkívüli jelenségek közlésével nem óhajtja megelõzni az Egyház hivatalos döntését, melyet a Kánonjog idevonatkozó elõírásai, s különösen a 220. és a 221. paragrafus szerint hoztak meg, és annak mindenkor készségesen alárendeli magát.

Magánkinyilatkoztatások

"Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt. Ebben a végsõ korszak­ban Fia által beszélt hozzánk" (Zsid 1,1-2). Krisztus, Isten fia, aki emberré lett, az Atya egyetlen, tökéletes és felülmúlhatatlan Igéje. Benne Isten mindent kimond és Istennek Õrajta kívül nem is lesz másik szava. (A Katolikus Egyház Katekizmusa. 65.) Ez az isteni üzenet a nyilvános kinyilatkoztatás, amely minden embernek szól és minden ember számára kötelezõ, ez az utolsó apostol halálával lezárult. Ennek a nyilvá­nos kinyilatkoztatásnak továbbadása az Úr rendelkezése szerint kettõs módon történt: "SZÓBAN: az apos­tolok a szóbeli igehirdetés, a példaadás és az intézmények révén örökítették tovább mindazt, amit Jézustól, szavaiból, tetteibõl tanultak, még együttlétük idején, vagy amit a Szemlélek megvilágosító kegyelmébõl nyer­tek. ÍRÁSBAN: maguk az apostolok vagy a környezetükhöz tartozó férfiak, ugyanazon Szentlélek sugalmazá­sára, írásba foglalták az üdvösség üzenetét". (A Katolikus Egyház Katekizmusa. 76.)

A Szenthagyományon és a Szentíráson kívül "A keresztény századok folyamán léteztek olyan kinyi­latkoztatások, melyeket ‘magánkinyilatkoztatásnak’ nevezünk. Némelyiküket az Egyház tekintélye is elis­merte, mégsem tartoznak a hitletéteményhez. Ezek szerepe ugyanis nem az, hogy ‘javítsák’ vagy akár ‘kiegészítsék’ Krisztus végérvényes kinyilatkoztatását Inkább abban segítenek, hogy ezt mélyebben él­jük egy adott történelmi korszakban. A hívõ érzék az egyházi Tanítóhivatal vezetésével képes megkü­lönböztetni és elfogadni azt, ami ezekben a kinyilatkoztatásokban Krisztus vagy szentjei hiteles jelzésé­nek bizonyul az Egyház számára." (A Katolikus Egyház Katekizmusa. 67.)

A nyilvános kinyilatkoztatás befejezése tehát nem jelenti azt, hogy Isten ezentúl már nem közölheti üzenetei, kívánságait bizonyos személyeken keresztül az egyének vagy a közösség javára. Senki sem kötheti meg Isten szavát. De ezek az utóbbi kinyilatkoztatások már nem gazdagítják az Egyház hitét, inkább csak hitélési módot, magatartást közölnek. Ezt mondta XXIII. János pápa 1959. február 18-án a lourdesi jelenések százéves jubileumán a rádióban. " … non ad novarn fidem deponendam, sed ad hurnanorum actuurn directiones", nem új hit létesítésére, hanem az emberi cselekedetek irányítására. A magánkinyilatkoztatás tehát sem a hitletétemény kiegészítése, sem illetékes, hivatalos magyarázata, hanem inkább valamire emlékezteti az embereket, ami már bent van a nyilvános kinyilatkoztatásban, csak nem vették eléggé figyelembe, mint ahogy egy kivilágítás sem ad semmit egy szobor vagy épület állagához, de kidomborítja annak vonásait. A Mária-jelenések is felhívják figyelmünket egy kinyilatkoz­tatott igazságra, pl. Szûz Mária szeplõtelen fogantatására (Lourdes), vagy valamely isteni parancs tel­jesítését sürgetik, pl. bûnbánatot, imádságot, engesztelést.

Azoknak, akik arra hivatkoznak, hogy az utolsó apostol halálával a kinyilatkoztatás lezárult, ezt üzeni Jézus Valtorta Máriának a neki adott magánkinyilatkoztatásra vonatkozóan: "Ez a mû semmit sem tesz hozzá a kinyilatkoztatáshoz, csak hézagokat tölt be, amelyek természetes okokból és természetfeletti aka­ratból keletkeztek. És ha nekem úgy tetszett, hogy isteni szeretetem képét rekonstruáljam, ahogy a mo­zaik restaurátora a hiányzó vagy elhalványult kövecskéket pótolja és a mozaiknak teljes szépségét vissza­adja, és ha én fenntartottam magamnak, hogy ezt ebben a században, amelyben az emberiség a sötétség és a borzalom szakadékába rohan, tegyem, akkor ti ezt nekem megtilthatjátok?" (Valtorta Mária, +1961, Jézus életérõl és szenvedésérõl kapott magánkinyilatkoztatások; Der Gottmensch, XII. k. 291. o. Parvis V, Ch, Hautvill.)

Kivel közli Isten vagy Szûz Mária az üzeneteit?

Bárkivel közölhetik. Ez a közlés gratia qratis data, Ingyen adott kegyelem, charisma, mely nem feltételezi a médium életszentségét, rátermettségét, kegyelmi állapotát. Hányszor olvassuk: Éppen téged választottalak ki, mert te vagy a legalkalmatlanabb rá.

Pl. Don Stefano Gobbinak, a Máriás Papi Mozgalom alapítójának Szûz Mária ezeket mondta:

"Téged választottalak Fiam, mert te vagy a legkevésbé alkalmas eszköz erre, így senki sem mondja majd, hogy ez a te Mûved, Hogya Máriás Papi Mozgalom egyedül az én Mûvem legyen, gyengesé­ged által nyilvánítom ki erõmet, semmiséged által hatalmamat." (A Papokhoz, Szûz Mária szeretett fiaihoz. A Máriás Papi Mozgalom II. k, 59, o. 1973. júl. 16.)

Az életszentség lehet kedvezõ kritérium a magánkinyilatkoztatás valódiságának megállapításá­nál, de nem feltétele annak. La Salette-ben a látnokok nem jutottak a kinyilatkoztatás után maga­sabb életszentségre, bár nagy hatással volt egész életükre az, amit gyermekkorukban láttak és hal­lottak a Szûzanya megjelenésekor. Voltak látnokok, akik késõbb szerzetbe léptek (Bernadett, Lucia), papok lettek, mások viszont a világban maradtak, megházasodtak (Medjugorje).

Mivel a magánkinyilatkoztatás charisma, - az ősegyház példájára - az Egyház hitelesíti, első fo­kon a püspök, felsőfokon a pápa.

Hogyan történik a magánkinyilatkoztatás?

1. Történhet külsõleg, látható módon, jelenés, apparatio formájában (S. Th. 76. a8, a.8.).

Jézus és Mária megdicsõült teste az égben van, tehát lehetséges, hogy látható, testi alakban megjelen­jen a Földön. Amikor pl. Szûz Mária jár-kel, érinteti magát (Labouré Sz. Katalin), kezet fog, játszik a gyere­kekkel, több személy látja Õt a térben mozogni, ilyenkor lehet reális megjelenést feltételezni.

Elhagy ja-e ilyenkor Szûz Mária a Mennyországot? Nem szükségképpen. Tudunk szentéletû embe­rek bilokációjáról is. Miért ne történhetne ez Szûz Mária megdicsõült testével is? A megdicsõült test­nek számunkra ismeretlen lehetõségei vannak. Az sem szükséges, ha Szûz Mária megjelenik, hogy minden jelenlévõ számára egyformán láthatóvá legyen.

Lehet valóságos, külsőleg látható fényvetületben, jelképekben mutatkozó, személyes jelenés is.

Pl. Isten az égõ csipkebokorban, a csendes szellõ susogásában, Szûz Mária jelenléte szobrokban, képekben, valóságos emberi, sőt véres könnyekben (zsidó nõkre jellemzõ vércsoporttal).

Ezek mind valóságos, külsõleg látható, természetfeletti jelenlétre utalnak. A megdicsõült test jóllehet szellemi módon áthatol fizikai testeken, maga háromdimenziós emberi test marad. Medjugorjéban Maria megérinthette Szûz Máriát. "Ha ránézek - mondta - könnyûnek, lengének látszik, puhának, mint a legfinomabb kelme, de ha hozzáérek, hirtelen szilárd lesz, és ellenállást mu­tat, mintha fém volna." (P. Henri Boulard S. J. Megjugorjei napló. Bp. Szegletkõ 38/39. o.)

2. Történhet belső módon,

a.) A fantáziába, a képzelőtehetségbe helyezett képek, szavak által, akár éber állapotban, akár álomban. (Nagy Szent Teréz: A tökéletesség Útja. XXVIII. t.)

Ezeket a látomásokat Isten, Szûz Mária a látnokok képzeletében idézi elõ. Tehát nem maga Mária száll le az Égbõl. A megdicsõült, végtelen boldog Mária a látomásokban nem egyszer szomo­rúnak mutatja magát, sír, más-más öltözéket visel. Maga Jézus sem jön ilyenkor le ’személyesen’ az Égbõl, - a ‘gyermek Jézus’ látomásoknál pedig éppenséggel nem felejtendõ, hogy a ‘gyermek Jézus’, mint gyermek, ma már nem is létezik.

Mindezek a látomások a látnokok képzeleti világában mennek végbe. Ez nem jelenti (ha valódi lá­tomásról van szó), hogy egyszerû ‘beképzelések’ volnának. Inkább úgy kell elgondolnunk, hogy eze­ket a bensõ fantáziaképeket a látnokok úgy értékelik, mintha azok a valóságos életben mennének végbe. Természetesen nem ott mennek végbe, de azért az adott képek vagy hallott szavak származ­hatnak isteni behatásra." (Karl Hahner cikke. IVI. Kurír. 1982, júl. 10, 1. k.)

A képzelõtehetségbe az ördög is behatolhat szavaival, képeivel. Ebbõl nem következik, hogy a ma­gánkinyilatkoztatások általában megbízhatatlanok. Csak az, hogy igen gondosan meg kell õket vizsgálni. Ha az Istennek egy magánkinyilatkoztatással tervei vannak, akkor gondoskodik is arról, hogy az ne elferdülve kerüljön az emberekhez.

b.) A belsõ jelenés történhet képek nélkül is, tisztán szellemi módon, a fantázia, az érzékszervek formái nélkül is.

Bai M. Cecília (+1766) a Montefiascone-i Sz. Péter bencés zárda apátnõje belsõ hang formájá­ban kapta a kinyilatkoztatásait az Úr Jézustól. "Állítom, hogy testi szemeimmel semmit sem látok és semmit sem fogok fel halló és szagló érzékemmel. Minden egészen különös módon, a lelkem ben­sejében játszódik le." (Jézus bensõ élete. I. k. 10. o. Kiadta: Testvéri Szolgálat K. Alapítvány. Eszter­gom. 2501. Pf. 252.)

Don Stefano Gobbi, a Máriás Papi Mozgalom alapítója üzeneteit Szûz Máriától szintén nem az em­beri érzékek révén, hanem "belsõ szó-tól kapja. "A belsõ szavaknál nem látunk a szemünkkel nem hallunk a fülünkkel, nem érintünk semmit. .. A belsõ szavak tisztán érthetõ szavak, amelyeket az el­fogadó személy úgy fogad, mintha saját szívébõl fakadnának és egymással összetûzve üzeneteket adnának … Vannak eléggé precíz szabályok a hiteles és hamis belsõ szavak megkülönböztetésére. A hamis belsõ szavak szándékos csalásra, beteges képzelõdésre, sõt az ördög beavatkozására vezet­hetõk vissza." (A papokhoz Szûz Mária szeretett fiaihoz. Máriás Papi Mozgalom. II. k. 43-44. o.)

A gyermekek, az egyszerû emberek nem tudják magukat mindig szabatosan kifejezni, a látnok már nem emlékezik rá pontosan. Belejátszhatnak olvasmányai, általa ismert szentképek ábrázolásai, legendás elemek. Tehát a tévedés nincs kizárva, ezért kell a gondos kivizsgálás.

Milyen hittel kell fogadni az ilyen üzeneteket?

A látnoknak magának - ha meg van róla győződve, hogy Isten szólt hozzája -, isteni hittel kell el­fogadnia. Akinek viszont elmondja, aki tehát nem közvetlenül értesül az üzenetrõl, az csak emberi, természetes hittel fogadja el a látnok szavahihetõsége miatt. Itt ugyanis nincs meg a garancia a té­vedhetetlenség mellett, mint a nyilvános kinyilatkoztatásnál, ahol az Egyház tévedés mentesen adja tovább. Aki közvetve, vagyis a látnoktól kapja az üzenetet és meg van gyõzõdve a tényrõl, hogy va­lóban Isten, Szûz Mária szólt, az lelkiismeretében nem tagadhatja az üzenetet, de nem is kell úgy el­fogadnia, mint nyilvános isteni kinyilatkoztatást.

A magánkinyilatkoztatások egyházi jóváhagyása

Mit jelent az egyházi jóváhagyás? A charismák különleges kegyelmi ajándékok, amelyeket Isten nem a szentségeken keresztül ad, hanem a Szentlélek szabadon oszt ki a keresztény élet gyarapításá­ra. Az igazi magánkinyilatkoztatásokat ide sorolhatjuk. Ezek hitelességének elbírálása, az, hogy valóban Istentõl származnak-e és nem csalások vagy öncsalódások, az Egyház elöljárói hoz: az illetékes püspök­höz, végsõ soron a pápához tartozik. (Vö. II. Vatikáni Zsinat. Lumen Gentium. II. 12.)

Az egyházi elöljárók minden vallásos tartalmú szövegrõl, így a magánkinyilatkoztatás tartalmá­ról ítéletet mondhatnak. Megállapíthatják, hogy a kérdéses szöveg megegyezik-e a hittel és az er­kölccsel, és a megegyezés esetében jóváhagyhatják és ajánlhatják. Ez a jóváhagyás, az „appro­batio", még nem dönti el, hogy igazi magánkinyilatkoztatásról van-e szó. Sõt, amikor az Egyház ilyen magánkinyilatkoztatás nyomán bizonyos ájtatosságot vagy ünnepet engedélyez, még ez sem jelenti annak a megállapítását, hogy itt valóban Isten természetfeletti beavatkozásáról van-­e szó. Az approbatio nem tévedhetetlen a tényt illetõen, de lehet a tartalmat illetõen. Az egyházi jóváhagyás tehát kimondja: Ez az üzenet nem ellenkezik hitünkkel, lelki haszonnal jár, elfogadha­tó. Pl. kijelenti, hogy Szûz Mária valóban szeplõtelenül fogantatott, a bûnbánat, az engesztelés üdvösséges. De a tényt illetõen, hogy valóban Szûz Mária jelent meg és mondta ezt, ebben tévedhet az Egyház. Pl. a régi misekönyvekben február "11-ének címe: "A Szeplõtelen Szûz lourde­si megjelenése", most "A Boldogságos Szûz Mária lourdesi emléknapja". A hivatalos megokolás: "jobban fejezõdik ki, hogy az ünnep tárgya Szûz Mária maga, nem pedig megjelenésének történeti ténye". (Calendarlum Hornanurn, Vatikán. 1969. 116. o.)

XV. Benedek (1740-1758), még mint Prospero Lambertini, a szentté avatásról szóló (az V. Lateráni, 1516 és a Trentói Zsinat, 1563 alapelvei re épített) korszakalkotó munkáiában (De servorum Dei … lib, II. c. 1"1.) ezeket írja: "Tudnunk kell, hogy egy magánkinyilatkoztatás egyházi jóváhagyása nem más, mint gondos vizsgálat után adott engedély arra, hogy a kinyilatkoztatás a hívek oktatására és lelki hasz­nára közzétehetõ. Ha az ily módon jóváhagyott kinyilatkoztatásnak nem is adható meg a katolikus hit­nek kijáró elfogadás, mégis megilleti az emberi hit szerinti elfogadása az okosság szabályai szerint, (Assensus fidei humanae iuxta prudentiae reuulas.) Eszerint az ilyen kinyilatkoztatások valószínûek és a jámbor szív számára hihetõk." Tehát az egyházi jóváhagyás tulajdonképpen a kinyilatkoztatás tartalmára vonatkozik, nem pedig a kinyilatkoztatás tényére. Aki a tényt tagadja, pl. hogy Szûz Mária Lourdesban megjelent, nem vét a katolikus hit ellen, legfeljebb az engedelmesség és az emberi okos­ság ellen, mert az Egyház csak igen alapos vizsgálat után hagy jóvá egy magánkinyilatkoztatást. Aki viszont Szûz Mária szeplõtelen fogantatását tagadja, már a hit ellen vét. Az Egyház nem gyõz minden magánkinyilatkoztatást megvizsgálni és jóváhagyni. Nem is az egyházi jóváhagyás által lesz a magánki­nyilatkoztatás igaz, hanem az Egyház a valódi magánkinyilatkoztatást hagyja jóvá. Tehát egy még nem jóváhagyott magánkinyilatkoztatás is lehet igaz.

Milyen legyen a magatartásunk a jelenésekkel kapcsolatban, amelyekrõl az Egyház még nem nyilatkozott?

Elõvigyázat, tartózkodás, tisztelet, semmiképpen sem gúny vagy leszólás. Az Egyház nagyon óvatos a jelenések megítélésében, sokszor csak évek múlva nyilatkozik meg. A XX. században kb. 300 különbözõ helyen jelent meg a Szûzanya. Ebbõl kb. 30-ról jelentette ki, hogy természetfeletti jellegük nem igazolt. Alig tizet hagyott pozitíve jóvá. (Pl. Fatimát, Trefontánát. Beauringot, Banneuxot, Siracusát.) *(2001. évig - webszerk. megjegyzése)

Magatartási végletek

A negatív oldalon

1. Van, aki eleve tagadja a magánkinyilatkoztatásnak a lehetõségét is, és csalásnak, önámításnak, hisztériának minõsíti. Erre azt feleljük: aki hisz Istenben, az tudja, hogy Isten szavát nem lehet meg­kötni, ott szól, ahol akarja, és annak szól, akinek akarja. Miért jelenik meg fõként nõknek, gyermekek­nek? Ezt Tõle kellene megkérdezni. Aquinói Szent Tamás úgy véli, mivel a nyilvános kinyilatkoztatást az Úr az apostolokra, férfiakra bízta, a nõket, gyermekeket a magán kinyilatkoztatással kárpótolja, no meg - mondja - a nõk, a gyermekek egyszerûbbek, alázatosabbak.

2. Van, aki a jóváhagyott magánkinyilatkoztatásból is csak ezt fogadja el: Tartalma nem ellenkezik a hittel, erkölccsel, különben sincs szükség rá, minden fontos dolog bent van a Szentírásban és a Szent­hagyományban. Magánkinyilatkoztatás nélkül is lehet az életszentségre jutni.

Ezekre elõször azt feleljük: ez igaz, de lehetnek Istennek egyéb tervei is, pl. egy ünnep, az Úrnap be­vezetése, egy új rend alapítása, valamely hitigazságra való felhívás, megtérésre, bûnbánatra, engesz­telésre való buzdítás.

Második válaszunk: csodálkozás. Csodálkozunk azon, hogy ma, amikor már protestáns körökben is felfi­gyelnek a gyakori Mária-jelenésekre, egyes katolikus hívek mereven elzárkóznak még a jóváhagyott kegyhelyektõl is. Egy protestáns szerzõt idézek "És mi, evangélikus keresztények, elõítélettel és elfogultan mehet­nénk-e ezek mellett a dolgok mellett anélkül, hogy megállnánk, és komolyan megvizsgálnánk õket? Nem lenne számunkra veszélyes ilyen magatartás? Nem vennénk magunkra ezáltal rettenetes felelõsséget? Ha egyszer Mária megjelenik és szól a világhoz, az kizárólag Isten akaratából történhatik. Nem volna végzetes tévedés, ha elzárkóznánk elõle?" teszi fel a kérdést az evangélikus szerzõ, (Karl Pausperl S. J. Marianische Zeit u. technische Welt. Herder. Wien. 1970.9-"10. o. Idézve az "Una Sancta" folyóirat 1959.)

A pozitív oldalon

Valaki túlságosan hiszékeny, csodavárásból, kíváncsiságból mindent elfogad, ami neki tetszik. (II.Vatikáni Zsinat. Lumen Gentium Vll. 67.) Ne kívánjunk magunknak jelenéseket. Ez hiúság vagy felelõtlen tudatlanság jele lehet.

A helyes középút

Mint láttuk, elõvigyázat kell. Persze vannak jelek, amikbõl eleve meg lehet állapítani a hamisságot, azt, hogy nem isteni eredetrõl van szó. Ha kétes, komolytalan, nevetséges dolgot állít, ha engedetlen­ségre, ellenállásra hív fel az egyházi hatósággal szemben, ha hit- és erkölcsellenes dolgot mond.

1. Lehet, hogy a látnok, jóhiszemû tévedésben is, hozzátesz valamit olvasmányaiból látott szentképekbõl, megtoldhatja a kapott üzenetet élénk fantáziájával is, beleviheti vágyait valami neki tetszõ áhítatosságra vagy politikai elgondolásaira vonatkozólag. Az ördög is beleszólhat, hiszen bejuthat képzelõtehetségünkig, felgerjesztheti érzéki vágyainkat is, ellenszenvet támaszthat bennünk az áldozatok vállalásánál is.

2. A meghirdetett büntetések mindig feltételesek akkor is, ha ez a szövegbõl nem tûnik ki. A bünte­tések megüzenése az emberek megjavítását célozza. Tehát a Drohbotschaft is mindig Frohbotschatt, a fenyegetés is mindig örömhír, javunkat szolgálja.

3. Ha Isten vagy Szûz Mária ígéretet tesz: ha ezt vagy azt megteszed, akkor elnyered az örök üdvös­séget, ez mindig feltételezi az õszinte megtérést, a bûnbánatot.

4. Jó jel: ha Isten, a szemek tiszteletére, imára, bûnbánatra, alázatra, engedelmességre, a szentsé­gek vételére buzdít az üzenet. "Gyümölcseitekrõl ismeritek meg õket." (Mt 7,16,) Jó jel a látnok testi-­lelki integritása, ha szavahihetõ, békés természetû, kedves, alázatos, ha nem a saját dicséretét, szerep­lését keresi, ha háttérben kíván maradni, nem keresi, nem tûri, hogy családja anyagi haszonhoz jus­son, ha az illetõ maga is buzgóbb lesz a jelenés után.

A kísérõ csoda jó jel, de nem feltétlenül szükséges. Igen jó jel, ha megtérések, gyónás, áldozás, lel­ki megnyugvás a jelenések gyümölcse, ha a jelenések helyét fõként buzgó zarándokok és nem kíváncsi turisták keresik fel.

Magatartásunk az egyházi döntés után

A magánkinyilatkoztatás kivizsgálására elsõ fokon a látomás helyének püspöke illetékes, felsõbb fo­kon a pápa. Ha a jelenés tartalma megegyezik hitünk tanításával és az elõbb említett pozitív jelek is javasolják a hitelességet, a püspök jóváhagyhatja a jelenést. Ebben az esetben a püspök ítéletét tisz­teletben kell tartani. De a tényt illetõleg, hogy valóban Szûz Mária üzente ezt vagy azt, - ha komoly okom van rá, vagyis ha kellõ tanulmányozás után nem látom valószínûnek a tényt, fönntartással élhe­tek, de propagandát nem fejthetek ki ellene, ez engedetlenség lenne. A püspök engedélye nélkül a je­lenés helyén kápolnát építeni, ott misézni, nyilvános zarándoklatot odavezetni, újfajta ájtatosságot be­vezetni nem szabad.

Ha a püspök nem hagyja jóvá a jelenést, ez két módon történhetik. Az elsõ esetben kijelenti: "non constat", vagyis a jelenés természetfeletti jellege nem igazolt. Ez történt Heroldsbachnál, Garabandálnál, San Damianonál, Montichiarinál. Ez a püspöki döntés újabb, kedvezõ adatok után revideálható. Tudomá­som szerint eddig Róma egy esetben revideálta álláspontját, Trefontánéval kapcsolatban. A "non constat" esetében az egyházias érzés azt kívánja, hogy nyilvános zarándoklatokat ne tartsunk. Privátim min­denki mehet oda, mondhat az Egyház által jóváhagyott imát, pl. rózsafüzért, litániát.

A második eset: az Egyház ítélete negatív, vagyis tiltó. Itt természetfeletti jelenségrõl nem lehet szó, mert hit- és erkölcsellenes, vagy komolytalan üzenet. Ebben az esetben a hívõnek nem is szabad odamennie, nem agitálhat mellette.

A jelenések tanulmányozásáról bárki adhat ki könyvet, nem kell hozzá egyházi cenzúra. A templom elõ­csarnokában csak egyházilag jóváhagyott könyvet szabad árusítani. (L’Osservatore Romano.1975. IV. 24.)

Összefoglaló statisztika

VI. Pál "Signum magnum" kezdetû körlevelében (1967. V. 24. 22-23. sz.) ezt írja: „Szilárdan és vilá­gosan áll elõttünk, amit a napjainkban újra meg újra ismételt megállapítás jelent: korunkat joggal Mária korszaknak lehet nevezni, mert Urunk kegyelme révén ma a keresztény nép széles rétegeiben mélyeb­ben megértik Szûz Mária gondviselésszerû hivatását üdvösségünk történetében. Korunk Máriás kor­szak, napról napra világosabb, hogy az embereknek Istenhez való visszatérésének útja Márián keresz­tül vezet, hogy Mária bizodalmunk támasza, biztonságunk záloga és reményünk szilárd alapja.” (A. M. Wei gel: Vertrau auf die Mutter. Verlag St. Greqortushaus, Altöting.1975. 235. o.)

A német nyelvterületen ezt a kort Marianische Endzeit", a franciáknál "Apokalypse Mariale" , az ola­szoknál Epoca Mariana" névvel illetik.

Nehéz a Szûzanya megjelenése számának és megjelenése helyeinek pontos adatait megadni, külö­nösen akkor, ha az elmúlt századok jelenéseit is figyelembe vesszük. Pontosabb adataink vannak az utóbbi idõkrõl. így pl. 1830-tól (Párizs, Labouré Katalin) a Medjugorje-i jelenésekig, 1981-ig, Szûz Mária több helyen, összesen kb. 1000 alkalommal jelent meg a Földön, egy vagy több személynek. A Medjugorje-i jelenések napjainkban is szinte naponta ismétlõdnek.

Elérhetõ adatok alapján (vö. Robert Ernst: Lexikon der Marienerscheinqunuen. Markus Verlag. Bel­gium. 1985.) Szûz Mária az elsõ keresztény évezredben összesen kb. 25 helyen jelent meg. Nysslusi Szt. Gergely már a IV. században Mária-jelenésrõl beszél. A második évezredben összesen kb. 600 különbözõ helyen jelent meg a Szûzanya, Ebbõl 1500-ig kb. 100 helyen, 1500-tól napjainkig kb. 500 he­lyen. Ebbõl a XIX. században 90 helyen, a XX. században 300 helyen, a legtöbbször 1945 után. Szûz Mária sokszor sírt, többször véres könnyeket hullatott. Az összes Mária-jelenések (kereken 600) fele a XX. századra esik.

A Mária-jelenések helyérõl, de nem számáról szóltunk, Számuk meghaladja a 10 000-et. 

Mi ezeknek az üzeneteknek a tartalma?

Itt nem teszünk különbséget jóváhagyott és még nem jóváhagyott, de elfogadható üzenetek kö­zött. Az elsõ évezredben: segítség, gyógyítás, kápolna-, templomépítés. A második évezredben ele­inte szintén ezek szerepelnek, de hozzájön: imára, vezeklésre, rendbe való belépésre, rendalapításra való felszólítás. A XIX. században, de fõképpen a XX. században, ott is a második világháború utáni idõben, gyakori a büntetéssel való fenyegetés, ha az emberek nem térnek meg. Mi e két utolsó szá­zad üzenetei tartalmának közös nevezője? A világ bûnbe merült, vasárnapok és ünnepnapok, szent­ségek elmulasztása, káromkodás, hitetlenség, erõszak, anyagiasság, erkölcstelenség, abortusz, … Isten ezért - a megtérés érdekében –különbözõ csapásokkal akarja észhez téríteni, megtéríteni az embereket. Tehát ajánljuk fel magunkat Szûz Mária Szeplőtelen Szívének, imádkozzuk a rózsafüzért, engeszteljünk. Ezzel a csapásokat biztosan megrövidíthetjük, enyhíthetjük, és sok ember megmentését, üdvét szolgálhatjuk. Bûnbánó, alázatos lélekkel bízzunk Isten irgalmában és Szûz Mária Szeplõtelen Szívének győzelmében! 

Fatima időszerűsége 

II. János Pál pápa a két fatimai pásztor gyermek, Francisco és Hyacinta boldoggá avatásakor (2000. V. 13.) elhatározta a 3. fatimai titok nyilvánosságra hozatalát. Ezt ugyan azon év június 26-án Sodanobí boros-államtitkár megis tette. A még élõ harmadik fatimai látnok, Lucia nõvér ezt látta a harmadik titokban: „Mi asszonyunk balján, egy kicsit magasabban, angyalt láttunk, bal kezében tüzes kard, amely szikrázva lángra lobbant, és úgy tûnt, fel akarná gyújtani a világot. De kialudt azzal a ragyogással érintkezve, amely Miasszonyunk feléje nyújtott jobb kezébõl áradt. Az angyal jobb kezével a Földre mutatott, és erõs hangon mondta: „Bûn bánat, bûnbánat, bûnbánat!”

Ratzinger bíboros szerint az események, amelyekre a harmadik titok utal, amennyiben egyes történésekrõl van szó, ma már a múlthoz tartoznak. De a bíboros egyben kijelenti, hogy az Egyház nem rendel el semmiféle magyarázatot, szabadon hagyja, ki hogyan értelmezi a harmadik titkot.

Don Gobbi, a Máriás Papi Mozgalom alapítója és prof. Ivan Pojavnik, Szlovénia országos felelõse szerint tévedés azt állítani, hogy a harmadik titok már beteljesedett, s hogy Fatima lezárt esemény, a múlthoz tartozik.

A pápa, a püspökök, a papok, a szerzetesek és a hívek vértanúsága még elõttünk van. A Szûzanya már a nyilvánosságra került második titokban beszél a jók szenvedésérõl, több nemzet elpusztulásáról. A harmadik, nyilvánosságra hozott titok nem fenyeget, nem beszél katasztrófákról, büntetésekrõl, de nem is zárja ki ezeket. Egyszerûen nem tárja fel a jövõt. Kérdezzük: bekövetkeznek?

A Szûzanya több más jelenésnél is üzenetet hagyott számunkra; kéri, hogy imádkozzunk, engeszteljünk korunk bûnei miatt. A végtelenül szent és igazságos Isten különféle csapásokkal, megpróbáltatásokkal észhez akarja téríteni, megtéríteni, meg menteni az embereket.

A megjövendölt megpróbáltatások mindig feltételesek: ha meg nem javultok. A buzgó hívek imái, engesztelése meghozhatja a megpróbáltatások enyhítését, megrövidítését, elmaradását. Megjavul az emberiség? Megszûntek a csapások? Nagyon is aktuális még a fatimai angyal erõteljes felszólítása a bûn bánatra.

De nézzük a dolgot Isten oldaláról. Õ nem csak igazságos, hanem végtelenül irgalmas is.

A pápa szentté avatta Fausztina nõvért, és Fehérvasárnapra elrendelte az Isteni Irgalmasság ünnepét.

Fausztina nõvér az isteni irgalmasságról üzenetet kapott az Úr Jézustól: Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább megakarom gyógyítani. Is merjük a képet: Jézus megmutatta övéinek kezét és oldalát, mindenek elõtt Szívének sebhelyét, ahonnan az irgalom fakad és az emberiségre árad. Ebbõl a Szívbõl Fausztina nõvér két fény sugarat lát, amely megvilágítja az egész világot, a harmadik évezred útját.

A pápa Krakkó mellett felszentelte az Irgalmasság templomát. Ebben magyar kápolna is van, a lengyel-magyar közös szentek képeivel.

A penitencia és az irgalom hozza meg Szűz Mária Szeplőtelen Szívének a győzelmét! 

2002. augusztus

Dr. Erdős Mátyás
A Máriás Papi Mozgalom magyarországi felelőse 

Nihil obstat. Imprimatur

Dr. Erdős Mátyás 1975/2002.

censor dioecesanus Dr. Paskai László

bíboros, prímás