"Most nekünk kell tovább építenünk ezt a hazát!" - képes beszámoló
Államalapító Szent István királyunk ünnepén Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét augusztus 20-án Budapesten, a Szent István-bazilika előtt, majd vezette a Szent Jobb-körmenetet. A szentmise szónoka Felföldi László pécsi megyéspüspök volt. Az ünnepi szentmisét zenés program és imádság előzte meg.
Az ünnepi szentmisén koncelebrált Michael A. Blume apostoli nuncius, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Udvardy György veszprémi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai, valamint Haľko József pozsonyi segédpüspök.
A szentmisén jelen volt Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Varga Zs. András, a Kúria elnöke, Boross Péter volt miniszterelnök, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára is.
15 órától a téren sokszínű kulturális műsort rendeztek a Budapesten megrendezésre kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készület jegyében. Először Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas énekes lépett fel a Krónikás Zenedével. Ezt követően Fodor Réka és Csókay András missziós orvosok beszéltek szolgálatukról. Csókay András azt emelte ki, hogy a következő hetekben mindenki hírnökké válhat, így téve tanúságot az Eucharisztiába vetett hitéről. Afréka azt hangsúlyozta, hogy ha sok ember vallja meg hitét, az megváltoztathatja a világot.
Böjte Csaba ferences szerzetes, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar és a csángó fiatalok is közreműködtek az ünnepi készületben. Csaba testvér rövid buzdításában arra emlékeztetett, hogy ugyanaz
az Isten, aki kétezer évvel ezelőtt megtestesült, a mi igenünkre ma is közénk jön, ott van a szentmisében és az Oltáriszentségben.
A NEK a világegyház ünnepe, ezért is fontos, hogy ott legyünk.
Fehérváry Lilla előadása és Kubik Anna Kossuth-díjas színművész szavalata után Petrás Mária és a Muzsikás együttes műsorát hallhatták a jelenlévők. A kulturális program Szikora Róbert és Tóth Gabi fellépésével zárult. Ezt követően a NEK Titkárságának vezetője, Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök és a NEK főtitkára, Fábry Kornél tartottak tájékoztatót a közelgő világeseményről. Mohos Gábor püspök kiemelte, hogy
manapság sok minden lehúzza a szívünket, az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus azonban felemel.
A statio orbis pápai szentmisével kapcsolatban minden résztvevőt arra kért, hogy 2-3 órával a mise kezdete előtt legyen már a helyszínen. Fábry Kornél rámutatott: a NEK célja, hogy megerősítsen bennünket a hitünkben és mindenkihez eljuttassa az örömhírt.
Ezt követően elhelyezték a Szent Jobbot az oltár mellett, majd Horváth Zoltán, a Szent István-bazilika plébániai kormányzójának vezetésével elimádkozták a Szent István király litániát.
Az ünnepi szentmise résztvevőit Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a következő szavakkal köszöntötte:
Krisztusban Kedves Testvérek!
Szent István királyt ünnepeljük. Ez a nap hálaadás a múltért, népünk életéért és könyörgés a jövőért, mostani sorsunk alakulásáért. Az idén különösen sok mondanivalónk van Isten színe előtt. Újabb nehéz esztendő van mögöttünk, de érezzük a meginduló élet lendületét, a kockázatokat és annak a nagyobb összefüggésnek a drámai sorsát is, amelyben hazánk és népünk elhelyezkedik.
A mai szentmisében könyörgünk azokért, akik a járvány következtében hunytak el, vagy viselik a betegség súlyos hatásait. Imádkozunk a gyászolókért, azokért, akiknek ez az időszak különös nehézséget és terhet jelentett. De könyörgünk azokért is, akik helytállásukkal mindannyiunk túlélését segítették, az egészségügyi dolgozókért, azokért, akik a mindennapi élet feltételeit biztosították, azokért, akiknek hűséges helytállását alig vesszük észre, de akiken most leginkább múlott, hogy nem roppantunk össze a nehéz körülmények súlya alatt.
Az ellentétes hírek, a változó helyzet nyomán a változó intézkedések, a sokszor bezártabb életmód, a személyes kapcsolatok megritkulása sokakat lélektanilag is megviselt. Krisztus azonban nem hagy magunkra minket. A keresztségben és az Oltáriszentségben megújítja életünket, és csodálatos dolgokra tesz képessé bennünket. Az idén különös reménnyel kérjük ezt a megújító kegyelmet Tőle. Bízunk benne, hogy szeptember elején, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson itt, Budapesten örömben és erőben találkozhatunk vele. Átélhetjük, hogy a magyarság és a kereszténység ezer éve együtt járja útját, és hivatást kapott arra, hogy továbbadja Krisztus szeretetét az egész világnak. Ezzel a bizalommal áldjuk meg most az új kenyeret, kérünk reményt és békességet népünk és az egész emberiség számára.
Ezt követően Erdő Péter bíboros megáldotta az új kenyeret.
A szentbeszédet Felföldi László pécsi megyéspüspök mondta. Homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
„Köszönjük neked, szent király, hazánkat és önmagunkat, ezt az első ezer évet itt, kérünk, ne vond el rólunk romolhatatlan jobbodat […] Te vagy legendáink legnagyobbika, István, szent király, aki megnyitottad előttünk az élet kapuját” – írja Szabó Magda Amit tettél, az ég csodája volt című művében. Az Európa peremén feltűnt népek sorra fogtak hozzá saját államuk megszervezéséhez, sorra vették fel a kereszténységet. Kezdtek kialakulni a mai Európa körvonalai. Ma már tudjuk, hogy amelyik nép nem tette meg a szükséges lépéseket, s nem kapcsolódott be e változásokba, az örökre eltűnt a történelem süllyesztőjében. Szent István jól megértette ezt, és ennek a bölcsességnek, népünk iránt érzett szeretetének köszönhetjük, hogy ma is itt ünnepelhetünk.
Ezen a szent ünnepen egyetlen zseniális törvényt szeretnék kiemelni Szent István mérhetetlen gazdagságából. Azt a törvényt, amely ma újra aktuális, életet, családot, hazát gyógyítóan és megmentően. Ez a törvény így szól:
Tíz falu építsen egy templomot!
Nem kell ma így templomot építeni, de az a csodálatos, embert, családokat, nemzetet teremtő erő, ami e törvény mögött van, mérhetetlenül aktuális ma is. Hisz abban a nagyon nehéz, emberileg, lelkileg, zavaros időben a fizikai templomépítésben egy új közösséget teremtő erő bontakozott ki.
Az embert a mai pszichológia tudománya úgy határozza meg, mint biológai, pszichológiai, közösségi, szakrális, lelki lény, létező. Ezek nem célok, hanem feltételek, ahhoz, hogy életcéljainkat, hivatásunkat, jó gyümölcsöket termő életünket megvalósítsuk. Szent István király már ezer évvel ezelőtt felismerte az emberi létnek ezt a csodálatos gazdagságát, ezt a semmivel nem pótolható belső igényét. Megvédte ezt az egyedülállóan gazdag földet, hogy a biológiai létnek minden feltételét biztosítani tudja. Mert az igazán jó, egészséges környezetben, amelyet a honfoglalás ajándékozott nekünk, fejlődik és alakul ki az ember élni és alkotni akaró valósága.
Azt is világosan látta, ahogy azt a tudomány mai álláspontja is igazolja, hogy az ember közösségi és lelki, szakrális, Istenre irányuló létező. A biológiai lét önmagában kevés. Ezt biztosította a tíz falu építsen egy templomot törvény. A közös munka, a hétről hétre történő találkozás egy csodálatos közösség születésének és életének adott teret, lehetőséget. Lelki közösség volt ez, szép lassan embert Istenhez és embert emberhez, egymáshoz kapcsolva. Ez a törvény adta a semmivel sem pótolható erőforrást, a természetes lelki közösséget, amely megadja a szép élet alakulásának a hátterét, lehetőségét.
Ma nem kell így templomot építeni, de a családoknak, barátoknak meg kell találni az egyre jobban elmagányosodó világunkban a teret és helyet, ahol Istennel és egymással erősödik a kapcsolatunk.
Szent István élete, uralkodása egy állandó külső és belső, lelki harc volt. Az élet mindig küzdelem és harc. De most itt, ebben a korban különösképpen is az. Amikor még elődeink lovassággal vívták a harcokat, így volt ez a mohácsi csatában is, a csata, az ütközet előtt a zászlóvivő lecsatolta a sarkantyúját, felemelte a kezében, így lovagolt végig a katonák előtt, hogy jelezze: én nem fogok elmenekülni, veletek leszek végig a győzelemig vagy a halálig. Ma mindenkinek, de kiváltképpen azoknak, akikre Isten a jövő nemzedék nevelését bízta, be kell állni ebbe a harcba, le kell csatolni a menekülés lehetőségének sarkantyúját, és maradnunk kell ott, ahová a sors állított, hogy segítsük, megvédjük a ránk bízott szíveket. Így tettek és így éltek nagy elődeink az ország vezetésében, a családok szolgálatában.
Szent II. János Pál pápa harminc évvel ezelőtt ezen az ünnepen Szent István királyról ezt mondta: „Egyáltalán nem távoli ő,
nem a múlthoz tartozik, a ma embere ő. Az új ember, aki Isten rendeléséből feltűnik történelmetek kezdetén, és mindaz, ami benne jó, nemes, nagy és hősi volt, végigvezetett titeket a századokon keresztül.
A ma embere ő. Ez az ember, István, a magyarok királya és nevelője… maradjon továbbra is jelen köztetek, hogy támogasson titeket azokban a feladatokban és fáradozásokban, melyeket jövőtök útján vállalnotok kell.”
Az újtól, a jövőtől ma is tapasztaljuk a félelmet. Szent II. János Pál pápa az első beszédében erről ezt mondta. „Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat! Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy mi lakik az emberben. De egyedül ő tudja ezt! … Kételyek árasztják el az embert, és kétségbe is tud esni. Engedjétek tehát – kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberekhez. Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi!”
Az erőnek, a jövő reményének az igazi forrása az imádság. Minden szív, emberi sors legmélye az Istennel való kapcsolat, ha valami szépet és jót akarunk teremteni. Szent István ezt a különleges kapcsolatot Istennel, az élettel, így élte és adta át fiának, Szent Imrének:
Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, Te pedig, fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad: Küldd le [Uram, a bölcsességet] szent egedből, dicsőséged trónjáról, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben [minden időben].”
A francia író és diplomata, Paul Claudel így ír az Intelmekről: „A nagyszerű gondolatok olvasása közben éreztem, minő nagy nemzet ez a magyar nép, amelynek már kilencszáz évvel ezelőtt, a mai európai emberiség hajnalán ilyen halhatatlan eszű királya volt. Én Szent Istvánt a messzi középkor legnagyobb diplomatájának tartom… S én, a francia diplomata, a hívő katolikus erőm fogytáig hirdetem, hogy a Duna-medencében csak a Szent István-i úton lehet keresni a gyógyulást.”
Kedves ünneplő testvérek!
Szent István király megvívta a neki rendelt harcot a külső ellenségekkel, és hazát teremtett, amely ma is különleges, jó föld, mely minden lehetőséget megad ahhoz, hogy testileg, lelkileg egészséges emberek, családok éljenek itt.
Most nekünk kell tovább építenünk ezt a hazát, nekünk kell ma újra – mint egykor Szent Istvánnak – családi közösségeket teremtenünk, nagycsaládban, szomszédságban, utcában, munkahelyen. Olyan közösségeket, amelyeket a tíz falu egy templom zseniális teremtő ereje épített, melyben időt, emberséget, figyelmet, szeretetet adtak egymásnak és Istennek.
Ma már világosan látjuk a történelem félre nem magyarázható leckéjéből, hogy Magyarországnak ez az egyetlen lehetősége, hogy magyar nép, magyar haza, reményt és jövőt élő, boldog családok éljenek Szent István földjén. Ez a mi feladtatunk itt és most!
Felföldi László pécsi megyéspüspök szentbeszédét Váci Mihály Ezt! Itt! Most! című versének részletével zárta:
Csak itt, ezeken a makacsul kitérő
utcákon indulok el engedelmes útjaimra.
Itt kell a napok hordalékából
kimosni életem maroknyi aranyát;
itt kell szeretnem, ha van kit szeressek,
itt kell vacognom húszfokos magányom,
itt kell megállnom,
mint a pompeji őrnek,
amíg elönt a város lávafénye.
Énnekem ezt a homloknyi országot,
ezt a kitépett szívnél nem nagyobb hazát,
e népet és e kor meredekjeit
adta sorsomul a lét,
Ó most kell élnem ezt az életet,
Gyorsan forrón mély lélegzettel,
most kell élnem, ha élni sírni,
szeretni és szenvedni akarok!
....
Utat, irányt célt itt mutassatok!
Aki előttem akar járni,
itt járjon az! - És itt vezessen
ki azt akarja, hogy kövessem!
A könyörgések után Erdő Péter bíboros – Esterházy Pál nádor imádságával – felajánlotta népünket a Magyarok Nagyasszonyának.
Az ünnepi szentmise végén megtartották a Szent Jobb-körmenetet. Az ereklye előtt a Katolikus Karitász és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tagjai és önkéntesei, a szerzetes- és lovagrendek képviselői, az apostoli élet társaságainak tagjai, a papság, valamint a plébániák zarándokcsoportjai vonultak.
Szerző: Baranyai Béla
Fotó: Ambrus Marcsi (NEK)
Magyar Kurír
