Ne kívánd...
"Ne kívánj semmit, ami a felebarátodé" (Kiv 20, 17). "Ne kívánd felebarátod házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát. Egyáltalán ne kívánj semmit, ami felebarátodé." (MTörv 5,21)
"Ahol a kincsed, ott a szíved is" (Mt 6,21).
2534 A tizedik parancsolat kifejti és kiegészíti a kilencediket, mely a test bűnös vágyaira vonatkozik. Ez az idegen javakra sóvárgást tiltja, a hetedik parancsolat által tiltott lopás, rablás és csalás gyökerét. A "szemek kívánsága" (1Jn 2,16) az ötödik parancsolat által tiltott erőszakhoz és igazságtalansághoz vezet. A sóvárgás, miként a paráznaság, a Törvény első három parancsolata által tiltott bálványimádásból ered. A tizedik parancsolat a szív szándékára vonatkozik; a kilencedikkel együtt összefoglalja a Törvény összes parancsolatát.
I. A vágyak rendetlensége
2535 Az érzéki vágy ösztönöz olyan kellemes dolgok megkívánására, amelyekkel nem rendelkezünk. Így amikor az ember éhes, enni, ha fázik, melegedni vágyik. Ezek a vágyak önmagukban jók; de gyakran nem maradnak meg az értelem rendjének keretei között, és arra ösztönöznek, hogy jogtalanul megkívánjuk azt, ami nem jár nekünk és vagy másé, vagy másnak jár.
2536 A tizedik parancsolat tiltja a mohóságot és a földi javak megszerzésének mértéktelen vágyát. Tiltja a kapzsiságot, mely a gazdagság és a vele járó hatalom iránt érzett mértéktelen vágyból fakad. Még azt a vágyat is tiltja, hogy igazságtalanságot kövessünk el, amellyel a felebarátnak anyagi kárt okoznánk:
"Amikor a Törvény figyelmeztet: Ne kívánd, e szavak arra vonatkoznak, hogy fogjuk vissza a vágyainkat idegen dolgoktól. Az idegen dolgok megkívánásának szomjúsága ugyanis mérhetetlen és végtelen, és soha nem telik be, miként írva van: A kapzsi nem telik be pénzzel (Sir 5,9)."
2537 Nem szegi meg ezt a parancsolatot az a vágy, hogy a felebarát javait megszerezzük, csak igazságos eszközökkel akarjuk. A hagyományos hitoktatás jó valóságérzékkel mutat rá "azokra, akiknek a legtöbbet kell harcolniuk a kapzsi vágyakkal", és hogy ezért őket "jobban kell buzdítani, hogy ezt a parancsolatot megtartsák":
"Ilyenek például, a kereskedők, akik óhajtják az éhínséget és a drágaságot, és nem jó szemmel nézik, ha mellettük más is kínálja áruját vagy vásárol, mert nélkülük drágábban tudnának eladni és olcsóbban tudnának vásárolni. Azok is vétenek, akik kívánják mások ínségét, hogy eladásból és vételből nagyobb hasznot tudjanak húzni (...). Orvosok, akik betegségekre vágynak; ügyvédek és bírák, akik ügyekre és perekre várnak..."
2538 A tizedik parancsolat megkívánja, hogy száműzzük az irigységet az emberi szívből. Amikor Nátán próféta Dávid királyban bűnbánatot akart ébreszteni, elmondott neki egy példázatot a szegény emberről, akinek nem volt semmije, csak egy leányaként szeretett báránykája, és a gazdagról, akinek számos nyája volt, mégis elvette a szegénytől a báránykáját. Az irigység a leggonoszabb tettekre is vezethet. A halál a Sátán irigysége révén jött a világra (Bölcs 2,24). "Harcolunk egymással és az irigység fegyverzett föl minket egymás ellen (...). Ha ilyen elkeseredetten szabdaljuk Krisztus Testét, hová jutunk? Mintha ízekre akarnánk tépni (...). Ugyanazon Test tagjainak mondjuk magunkat, és úgy marcangoljuk egymást, mintha vadállatok lennénk."
2539 Az irigység főbűn. Szomorúságot jelent, amit valaki idegen jó miatt miatt érez, és zabolátlan vágyat annak megszerzésére tiltott módon is. Amikor súlyos rosszat kíván a felebarátnak, halálos bűn: Szent Ágoston az irigységben "ördögi víciumot" látott. "Az irigységből gyűlölet, alattomos suttogás, megszólás, a felebarát szerencsétlensége miatti ujjongás és a szerencséje miatti bosszúság fakad."
2540 Az irigység a szomorúság egy fajtája, ezért a szeretet visszautasítása; a keresztény embernek a jóakarattal kell harcolnia ellene. Az irigység gyakran a gőgből fakad; a megkeresztelt embernek gyakorolnia kell az alázatos életet:
"Azt szeretném, hogy Istent dicsőség érje általam. Örvendj tehát testvéred virulásán, és meg fog dicsőülni általad Isten. És valamennyien azt fogják mondani: Áldott az Isten, akinek ilyen, minden irigységtől mentes, mások javai fölött örvendező szolgái vannak."
(katolikus katekizmus)
