Marco Gnavi atya a szeretet vértanúságáról
„A szeretet vértanúsága a remény jele a világ számára. Tájékozódási pont a szétszóratásban, még a legsötétebb éjszakában is, amely világosan jelzi az élet jóságát. A hitvallók, az Egyház és a keresztények közösségei a szeretet útjára terelik az emberi szívet, amikor megmutatják, hogyan kell beszélni hozzá. Ez a boldogmondások horizontja, amelyben a kicsinyek a legkedvesebbek.
A szegénység sokféle formában kíséri a világ történetét, s ennyiben a szeretet hiánya mindig hegként jelenik meg a teremtés ikonján.
Ez a szív és az értelem elszáradása, amely képtelen az együttérzésre és így a világ javainak megőrzésére. Az emberiség legtörékenyebb gyermekeiben megmutatkozik az ember Istenhez való hasonlatossága, amely megtisztítja az emberiséget.
A szegények iránti szeretet olyan bölcsesség alapelve, amely Isten arcának szemlélésében és a kereszthez való ragaszkodásban kezdődik, és a testvér iránti szeretetben folytatódik, méghozzá leginkább akkor, ha az sebesült, mezítelen, fogságban van, vigasztalásra vár vagy kétségbeesetten békéért kiált… Valójában a szegények iránti szeretet dimenziója a Jézus iránti szeretetből indul, és oda tér vissza. Ez a bölcsesség, hiszen saját gyengeségünk végső képe tükröződik a szegényekben. Ha megtanuljuk szeretni őket, önmagunkat is szeretjük. El kell rugaszkodnunk az önzéstől, hogy közbenjárókra találjunk Istennél. Ez kihívást jelent a hitünk számára, hiszen a szegényekben megmutatkozó Messiásnak – amint az Isten szenvedő szolgájáról szóló negyedik énekben olvashatjuk Izajásnál – »nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt« (Iz 53,2).
Az Egyház és a keresztények, még ha teljesen fegyvertelenek is, és nem rendelkeznek a szegénység sokféle megnyilvánulására adható előzetes válaszokkal, fel tudják használni az évszázadok során a keresztény hagyományban letétbe helyezett szentség és bölcsesség poggyászát, valamint a hit tanúságát.
Az új mártírok, a szeretet vértanúi fegyvertelenül indulnak el a mai világban is, amely Pál apostol rómaiaknak írt szavaival kifejezve mintegy a szülés kínjaiban várja Isten gyermekeinek megnyilvánulását.
A keresztény szeretet prófétai erejű megnyilatkozása nem más, mint a törődés, az emberiség sebeinek gyógyítása, melyek olyan nyilvánvalóak a szegények testén.”
(vigilia facebook oldala)
