Egy újságíró és egy tőzsdecápa győzelme a pornóipar felett
A New York Times sztár újságírója, az emberi jogokat előszeretettel felkaroló Nicholas Kristof tavaly decemberben egy részletes tényfeltáró cikket írt arról, hogy a Pornhub-ra felkerülő tartalom gyakran mennyire etikátlan, sőt: illegális módon kerül rögzítésre és publikálásra. Az oldalt üzemeltető kanadai cég, az adózási okokból Cipruson és Luxemburgban bejegyzett Mindgeek több mint száz különböző pornóoldalt üzemeltet, és üzleti modelljének az alapját képezi, hogy a felhasználók akár anonim módon is tölthetnek fel tartalmakat, akárcsak a YouTube-on.
A Ponrhub-bal szemben a legtöbb internetes óriásnál azonban sokkal erősebb és több lépcsős szűrési és moderálási elvek és módszerek vannak az illegális tartalmak feltöltésére, amik amúgy is jellemzően sokkal kevésbé kritikusak ezeknél az oldalaknál.
Amíg a Facebook tavaly egyetlen negyedév alatt 12,4 millió olyan videót távolított el, ami 18 év alattiak kihasználásáról szól valamilyen módon, addig az Internet Watch Foundation kutatása alapján ugyanez a szám a Pornhub esetén 118 darab volt három teljes év leforgása alatt! Ezt a hatalmas, többszörös nagyságrendbeli különbséget még a kisebb látogatottság sem magyarázhatja, hiszen a szexvideóknak platformot kínáló oldal saját adatai szerint még 2019-ben napi 115 millió látogatóval büszkélkedett, és csak abban az évben összesen majdnem 7 millió új videót töltöttek fel rá a felhasználók.
Miközben a Facebook-nak 15 000 moderátor áll rendelkezésre, egyes források szerint a Mindgeek-nél összesen nyolcvan olyan ember van, aki ezzel foglalkozik. Mindez azt jelenti, hogy egy moderátornak hetente mintegy 1700 órányi erotikus tartalmat kellene ellenőriznie, ami már csak a matematika szabályai miatt sem lehetséges.
Hozzá kell tenni, nincs könnyű dolguk elég embert találni a feladatra. Ezt a munkát lehetetlen igazán jól megfizetni, hiszen előbb vagy utóbbi biztosan pszichológiai problémát okoz ha valaki ennyi pornót néz, pláne olyat, ami nem az ízlése szerint való, esetleg erőszakot vagy illegális dolgot tartalmaz.
Így aztán a törvénytelen, vagy legalábbis kifejezetten annak feltüntetett tartalom minden gond nélkül utat talál magának a hasonló oldalakra. Kristof számos példával érzékelteti a cikkében, hogy egyes erőszakot tartalmazó, vagy kiskorúakra vonatkozó keresésekre hány ezer, vagy tízezer találatot kapott az oldalon. Természetesen attól, hogy egy videó leírásában vagy magában a videóban ilyesmire hivatkoznak, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy bűncselekmény történt, hiszen az erőszakot el is lehet játszani, azt pedig nem minden esetben lehet megállapítani, hogy a videó szereplői hány évesek, de azt azért lehet valószínűsíteni, hogy több százezer olyan videó volt fent az oldalon, ami a büntető törvénykönyvbe ütközne.
Még nagyobb gondot okoz azoknak a videóknak feltöltése, amelyek önmagukban ugyan nem tartalmaznak semmilyen illegális tevékenységet, de valamely szereplőjük nem járult hozzá ezek publikálásához, érthető okokból. Amennyiben egy ilyen forrású tartalom jelenik meg a nagy nyilvánosság előtt a Pornhub-on, vagy bármely más hasonló nagy látogatottságú oldalon, az szörnyű következményekkel járhat az áldozatok számára.
Egy tragikus történet a sok közül: Egyikük, Serena Fleites még csak 14 éves volt, amikor életében először rátalált a szerelem. Az egy évvel idősebb fiú rávette, hogy csináljon magáról egy videót meztelenül és küldje el neki. Utána megmutatta a barátainak, az egyikük pedig feltöltötte a Pornhub-ra.
A naív lány élete pedig innentől összeomlott. Először megzsarolták, hogy elküldik a videó linkjét a családjának. Ahogy egyre többen látták a felvételt, gúnyolódások és zaklatások céltáblájává vált. A videót nagy nehezen sikerült ugyan töröltetnie a szüleinek, és Serena iskolát váltott, de az újra felbukkant, hiszen a Pornhub lehetőséget ad fizető ügyfeleinek, hogy bármelyiket letöltsék a saját gépükre. Emiatt az új gimnáziumában is beszólások és elszigeteltség várta. Az alig 16 éves lány, életének leginkább érzékeny részén egy idő után nem bírta a nyomást, és többször is öngyilkosságot kísérelt meg, egyik alkalommal húga talált rá, ezzel megmentve az életét. Kábítószerfüggőségbe menekült, és hajléktalanná vált, ma munka nélkül, segélyeken él. Élete romjait pedig csak három kutyájával osztja meg, így nem kell félnie attól, hogy bárkivel találkozik, aki láthatta a róla szóló videókat.
A Pornhub útja a nagy nyereségig rengeteg hasonló történettel van kikövezve.
Kristof a cikkét azzal zárta, hogy óvatosan megoldásokat keresett a problémára, amivel a Mindgeek szemmel láthatóan nem akart igazán foglalkozni:
Csak olyan videók kerülhetnének fel, amelyeknél a szereplők igazoltan hozzájárultak a tartalom közléséhez.
Erősebb szabályozást megkövetelni, amely kevésbé tudja felmenteni a platformokat a hozzájuk feltöltött tartalom kapcsán.
Megerősíteni a moderálást, több emberrel, akik erősebb pszichológiai támogatást kapnak.
Megtiltani a letöltés lehetőségét, így nehezítve, hogy letiltott videók újra és újra felbukkanhassanak a hasonló oldalakon.
Korlátozni a találati lehetőségeket a keresőmotorokban.
Korlátozni a fizetési lehetőségeket, hogy kevesebben tudjanak fizetni, legalábbis az illegális tartalmakért. A PayPal például már Kristof cikke előtt megszakította az üzleti kapcsolatait a Mindgeek-el az erősen megkérdőjelezhető gyakorlatai miatt. Miért ne tehetné ezt meg a Mastercard, vagy a Visa?
Színre lép a tőzsdecápa
A cikket egy ismert New York-ban élő tőzsdecápa és nem mellesleg négy lányos apuka, Bill Ackman is olvasta. Felháborodása mellett az utolsó pont egy lámpát kapcsolt a fejében és azonnal a telefonjáért nyúlt. Pedig Ackman nem az a fajta figura, akitől bármilyen segítséget várna az ember hasonló társadalmi ügyekben. Egy gazdag ingatlanfejlesztő családba született, és nemcsak a Harvardon végzett, hanem diplomamunkáját is az egyetem és egyes demográfiai csoportok kapcsolatáról írta. Apja nyomdokaiba lépve saját ingatlanba fektető céget alapított, és még 30 éves sem volt, amikor kissé pofátlan módon megpróbálta megvenni New York egyik leginkább ikonikus épületét, a Rockefeller Center-t. Bár ez nem sikerült, agresszivitása kifizetődött, ugyanis a befektetők megrohamozták őket, hogy egy ilyen bátor ember kezelje a pénzüket.
Ackman jó pár ismerősét felhívta, hogy megértse a pornóoldalak által generált jogi és üzleti körülményeket.
Végül küldött egy üzenetet a legfontosabb számra, ami ebben az ügyben a kontaktlistájában volt: Ajay Banga-t, a Mastercard akkori vezérigazgatóját kereste.
Mivel az ESG mozgalom egyre erősebb lett a tőzsdei kibocsátóknál is, elég könnyen lehetett nagy lendülettel és komoly következményekkel érvelni felé. Banga pedig csak annyit írt vissza: Intézzük!”
Természetesen nem Kristof írt először a Mindgeek platformjai által generált problémákról és nem Ackman volt az első, aki megpróbált tenni valamit. Ám a jogvédő szervezetek évekig hiába próbálkoztak, nem találtak fogást a kanadai cégen. Sokáig úgy tűnt, hogy egyetlen stakeholder sincs, aki érdekelt bármilyen megoldásban.
A Mindgeek vezetőségének és tulajdonosainak a videók megszűrése jelentős árbevétel kiesést jelentett volna, hiszen bár az oldal maga ingyenes, a prémium tartalom és az extra szolgáltatások - mint a videók letöltésének lehetősége - csak az előfizetőknek jártak.
Bármennyire is szomorú, de a felhasználók és az ügyfelek sem törték össze magukat, hogy javítsanak a problémán, valószínűleg a legtöbben fel sem ismerték azt. A csendes többség, akinek a problémás tartalom nem mozgatta meg a fantáziáját, értelemszerűen a keresések során inkább el is kerülték ezeket. Ha mégis valamiért szembejöttek ezek a videók, akkor sem jelentették őket, egyszerű nemtörődömségből. Akik pedig még szerették is ezeket, azok nyilván meggyőzték magukat, hogy minden a szereplők hozzájárulásával történt, és amúgy is ragaszkodtak a letöltés lehetőségéhez.
A munkavállalók szintén szemet hunytak a probléma felett, mivel a fizetések magasak voltak.
Az üzleti partnereknek is érdekében állt, hogy fennmaradjon a rendszer. Minél több videó, annál több fizető felhasználó, és annál több jutalékbevétel érkezett, amiben a kártyatársaságok jártak az élen.
Ackman azonban activist investor-ként felismerte, hogy az utolsó pontban lévő vállalatok a zárkózott Mindgeek-el szemben nyílt részvénytársaságok, amelyek papírjaiból bárki vásárolhat a tőzsdén.
Egy-egy tízmilliárd dollárokat megmozgató befektetési csoport, vagy hedge fund akár olyan mértékben is, amivel a közgyűlést is képes összehívni, sőt azon a jelen lévő szavazatok többségét is képes lehet elérni. Sőt, az ESG mozgalom jelentőségének emelkedésével szinte minden intézményi befektetőt képes lehet meggyőzni, akiknek egyre nagyobb külső és belső elvárásnak kell megfelelni, és nem hiányzik a track record-jukban egy ilyen szégyenfolt. Néha ezek a vagyonkezelő vállalatok maguk járnak az élen a hasonló kérdésekben. A Blackrock alapító-vezérigazgatója, Larry Fink például az egyik leghatározottabb prófétája az ESG-nek, és a vagyonkezelő óriás a Mastercard és a Visa második legnagyobb tulajdonosa, de még az American Express-nél is az előkelő harmadik helyet foglalja el.
Kristof cikkének hatására természetesen más befolyásos szereplők is nyomást gyakoroltak a kibocsátókra, de minden bizonnyal Ackman lépése volt az, ami a csúcson átlökte a szekeret, és begyorsulva elsodort minden akadályt. Ahogyan a hedge fund guru üzenetére reagáló Mastercard vezérigazgató ígérte, a cég napokon belül reagált, és egész egyszerűen letiltotta a fizetések feldolgozását a Pornhub oldalával kapcsolatban. A Visa sem késlekedett a reagálással és egy kicsit tompítva a konfliktus lehetőségét “csak” felfüggesztette a tranzakciókat a pornóvideós platformnál.
A Mindgeek csapdába került, és csak egyetlen megoldás volt, hogy az elvágott bevételi forrásoknak legalább egy részéhez ismét hozzájussanak.
Hirtelen rájöttek tehát, hogy mégis képesek kitörölni a kérdéses tartalmakat: egyetlen nap leforgása alatt több mint 10 millió videót távolítottak el az oldalról, alig 20%-át meghagyva az addigi mennyiségnek.
Szike helyett ugyan egy machetét használtak és mindent eltüntettek, amit nem szerződött professzionális filmgyártók készítettek, biztos ami biztos.
A Mastercard sem állt meg és mostanra egy olyan rendszert vezettek be globális szinten, amit minden egyes felnőtt tartalomnak otthont adó platform esetén alkalmaznak. Ha a kérdéses cég nem tudja igazolni, hogy csak megfelelő azonosítás után engedi csak fel a videókat, akkor a kártyakibocsátó nem engedi át a tranzakciókat. Ez szinte minden más oldalon hatalmas tisztításokat okozott az elérhető tartalom tekintetében. A Mindgeek is további komoly szigorításokat volt kénytelen bevezetni, jobban szűrik a feltöltéseket és minden egyes videó esetén eltávolították a letöltés lehetőségét.
Mindez hatalmas javulás, de a kérdéses tartalmak mind a mai napig nem tűntek el teljes mértékben a Pornhubról és hasonló oldalakról. Előfordul, hogy igazolt felhasználók töltenek fel illegális vagy hozzájárulás nélküli tartalmakat az oldalra, vagy egyesek más módon kerülik meg a falakat. Pénteki hír, hogy 34 nő beperelte a Mindgeek-et, mert a róluk szóló videót az engedélyük nélkül került fel az oldalra. Ezt a lépést a PornHub egyik szerződött partnere tette meg, de a felperesek azt állítják, hogy a Mindgeek nem tett meg minden tőle telhetőt, hogy ezt ellenőrizze.
A harc tehát folytatódik tovább, de az eddig elért eredmények önmagukért beszélnek. Az illegális tartalmak nagyon nagy része eltűnt a Mindgeek oldalairól és egyre ritkábban fordul elő, hogy átmegy valami hasonló a kapukon. Ez világosan jelzi az ESG jelentőségének növekedését, a tényfeltáró újságírás meglétét, illetve azt, hogy az activist investor-ok milyen sokat tudnak elérni nagyon rövid idő alatt. Ez utóbbinak megvannak a kockázatai is, hiszen más esetekben egy-egy ember befolyása által sokkal kevésbé támogathatja az etikus üzletmenetet, ha éppen rossz kezekbe kerül egy-egy nagyobb részvénypakett. Mégis, ez a példa jól mutatja, hogy milyen sokat tehetünk nagyon gyorsan befektetői oldalról, hogy ESG fronton elérjünk valamit.
(portfolio.hu)
