Párizsban megtámadtak egy katolikus felvonulást

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. június 07. hétfő

Május 29-én, szombaton az 1871. május 26-án a párizsi Haxo utcában meggyilkolt túszok emlékére rendezett katolikus menetet szélsőbaloldali aktivisták agressziója szakította félbe. A párizsi érsek reagált az incidensre.

A párizsi kommün emlékezete még ma is, százötven elteltével is megosztja a francia társadalmat. Május 29-én, szombaton megtámadták a Haxo utcai mészárlás áldozataira emlékező katolikus menet résztvevőit. Az agresszió megmutatta, hogy a lakosság egy részében továbbra is milyen nagymértékben jelen van az értetlenség, továbbélnek az előítéletek.

1871. május 26-án mintegy negyven csendőrt és egy tucat egyházi személyt végeztek ki a párizsi Haxo utcában. Az áldozatok között volt Michel Planchat atya, a Páli Szent Vince-szerzetesrend tagja, a keresztényszocializmus előfutára. Planchat atyának és a vele együtt mártírhalált halt négy szerzetesnek, akik a Jézus és Mária Szent Szíve Kongregáció tagjai voltak (az ún. „Picpus atyák”, első házuk párizsi címéből), folyamatban van a boldoggá avatása. A több évtizeden át felfüggesztett eljárást 2005-ben indították újra. A Haxo utcai mészárlás a párizsi kommün egyik legutolsó epizódja volt, mielőtt a versailles-i csapatok a Párizs szívében tomboló polgárháború, az ún. „véres hét” végén leverték volna.

A szombati menet annak a megemlékezéssorozatnak a része, amelynek az volt a célja, hogy megismertesse az 1871. május 26-án kivégzett szerzetesek sorsát, anélkül, hogy vitát kezdeményezett volna a párizsi kommünről. Yvon Sabourin atya, a Páli Szent Vince által alapított szerzetesrend tagja, Planchat atya boldoggáavatási eljárásának posztulátora a közelmúltban emlékeztetett rá, hogy az eljárás nem kíván történelmi ítéletet mondani a kommünről, de el akarja ismerni a kommün által meggyilkolt szerzetesek vértanúságát, azt, hogy Krisztus nevében áldozták fel életüket.

A menetben résztvevők a túszok százötven évvel ezelőtti útvonalát követték: arról a térről indultak, ahol egykor a börtön állt, egészen a „Túszok Nagyasszonya” templomig, amelyet a mészárlás helyén építettek 1938-ban. Mintegy háromszázan gyűltek össze, a rendfenntartást önkéntesek biztosították, a prefektúra mindössze két rendőrt mozgósított az útvonal biztosítására.

A felvonulást néhány szélsőbaloldali, „antifa” aktivista már az elején félbeszakította, először verbális provokációkkal, majd fizikai agresszióval. Több személy megsérült, köztük egy férfi, akit súlyos fejsérülésekkel szállítottak kórházba. A menet számos résztvevőjének menedéket kellett keresnie a félúton lévő Notre-Dame-de-la-Croix templomban, ahol így a megemlékezés idő előtt véget ért.

„Soha nem számítottam volna ilyen erőszakra. Ez felülmúlt minden képzeletet” – mondta Stéphane Mayor, a „Túszok Nagyasszonya” templom plébánosa, aki megjegyezte a furcsa hasonlatosságot az 1871. május 26-i menet túszai által elszenvedett szidalmak és ütlegelések és a múlt szombati agresszió között. „Megdöbbentő azonosságot lehetett érzékelni a levegőben. Ilyen halálos fenyegetéseket kaptunk: »Öljétek meg mindegyiket!«” – idézte fel a plébános az eseményeket.

Párizs főpásztora, Michel Aupetit érsek másnap a Haxo utcai vértanúk emlékére a „Túszok Nagyasszonya” templomban bemutatott szentmisén a következőket mondta: „Nyugtalanít bennünket annak tapasztalata, hogy amit hirdetünk, ennyi haragot, ennyi gyűlöletet provokálhat. Hiszen nem hirdetünk mást, mint a szeretet Istenént.” Arra buzdította a híveket a főpásztor, hogy az ellenséges megnyilvánulásokra a túszok példája szerint reagáljanak, akik soha nem mutattak haragot a haraggal szemben, gyűlöletet a gyűlölettel szemben. Éppen ellenkezőleg, békés és megbocsátó szívvel válaszoltak, követve Jézust, aki jót cselekedve élt.

Május 31-én, hétfőn, a Le Figaro napilap hasábjain Aupetit érsek hangsúlyozta, hogy ezek a katolikusok nem azért gyűltek össze, hogy „tüntessenek vagy sajátos jogokat követeljenek”, hanem egyszerűen csak azért, hogy „teljesítsék kötelességüket és leróják tiszteletüket vértanúik előtt, és kérjék közbenjárásukat”. „Az emlékezés cselekedete a garanciája egy nép reménységének” – hangsúlyozta a főpásztor, majd megjegyezte, hogy „a vak erőszak, amit ezek a zarándokok elszenvedtek az »antifa« támadóktól, teljes mértékben elfogadhatatlan egy jogállamban.”

A párizsi érsek megerősítette, hogy egyházmegyéje kapcsolatban áll a rendőrprefektúrával, hogy világos megbeszélés és szükséges tisztázás útján elkészítsék ennek a sajnálatos eseménynek a mérlegét. „Nem igénylünk különleges kiváltságokat, pusztán egyenlő bánásmódot kérünk a többi vallással és közösséggel a személyek védelmét és azt a jogot illetően, hogy kifejezhessük hitünket a közszférában, mint ahogy ezt engedélyezi számunkra laicista köztársaságunk, a polgári béke és a közjó tiszteletben tartásával” – fejtette ki Aupetit érsek, megköszönve a belügyminiszter támogató üzenetét.

Emlékeztetett emellett arra is, hogy egyetlen keresztény sem válaszolhat erőszakkal az erőszakra. Krisztus határozottan mondta Péternek, aki közbe akart lépni, amikor az őrök jöttek, hogy letartóztassák: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el” (Mt 26,52) – válaszolt az apostolnak Jézus Máté evangélista szerint. „A Kereszt jele az emberi történelem forrása és csúcsa. Még az igazságtalanság és a gyűlölet középpontjában is megjelenik a bocsánat szó” – magyarázta Aupetit érsek a Le Figaro cikkében. „Kegyelem ennek tudása a hitben. Ez egyben kötelesség is számunkra, katolikusok számára, hogy tanúságot tegyünk a gonosz feletti győzedelmes Krisztus szeretetéről a világban, a városok szívében.”

„Mindössze annyit kérünk, hogy ezt békében, intézményeink tiszteletben tartásával tehessük, és a jogállam védelmével, amely biztosítja a teljes istentiszteleti szabadságot és minden állampolgára védelmét” – zárta nyilatkozatát Michel Aupetit.

Forrás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés