Éhezni és szomjazni a Szentlélekre
Mielőtt a saját történetemet leírnám, az Apostolok Cselekedeteiből idézném fel azt a részt, amikor Pál apostol Efezusban tizenkét tanítványra talált. Megkérdezte tőlük: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek? Azok azonban azt felelték neki: Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” (ApCsel 19, 2)
Ezek a férfiak Keresztelő János buzgó, erényes életet élő követői voltak, – de a Szentlélekről még nem hallottak. Nem így vannak ma is sokan az Egyházban? Nagyon kedvesek, rendesek, tiszták, munkálkodik is bennük Isten – a Szentlélek azonban az „ismeretlen Isten” marad számukra. Nem kell azonban ennek így lennie!
A fenti történetben Pál apostol tanúságot tesz a tanítványoknak Jézusról, majd „rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.” (ApCsel 19, 6)
Talán az egyik legfontosabb dolog, hogy vágyódjunk Isten után, éhezzük és szomjazzuk a Szentlelket!
Én a rendszerváltozás idején tértem meg, húszas éveim közepén, egy kis katolikus karizmatikus közösségben. Emlékszem, már néhány hónapja keresztény voltam, és teljesen kétségbe voltam esve, mert még mindig nem kaptam meg a nyelveken szólás ajándékát! Pedig hogy éheztem Istenre! Teljes szívvel hittem, amit Jézus tanít a hegyi beszédben: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: majd betelnek vele.” (Mt 5, 6)
Igen, én az Igazság Lelkét, akartam, a Szeretet Lelkét, az ajándékozó Szentlelket, az Élő Víz feltörését életemben, ahogy a Bibliában olvastam: „Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak. Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek.” (Jn 7, 37-39)
Hol marad Isten? Hol van a Szentlélek? Olyan voltam, mint a kisgyerek, aki mindent akar, amit csak a boltban meglát. Faltam a szentek életrajzait, a lelkiségi könyveket, és ha valami tetszett, akkor rögtön elkértem imában: ez kell nekem is! Olyan éretlen voltam, azt se tudtam, miket kérek, de minden kellett volna, csakhogy Istent egészen birtokolhassam. Hát nem azt mondja Pál apostol is: törekedjetek! „Törekedjetek a szeretetre, keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok.” (ApCsel 14, 1) Én aztán törekedtem, zaklattam az egész menny-országot, csak jöjjön már a Szentlélek az ajándékaival és adományaival!
Teljesen rágörcsöltem erre. Jellemző, hogy végül akkor tudott megnyilvánulni bennem a Szentlélek a nyelvek adományával, amikor szilveszterre hazautaztam és nyugodt körülmények között – édes élet, egy kád forró vízben -, olvasgattam az egy lelki könyvet a Szentlélek ajándékairól. Akkor hirtelen „leesett a tantusz”: hát ez ilyen egyszerű? „A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából.” (Jel 21, 6) A kádban ülve nyelveken kezdtem imádni Istent – régen volt olyan boldog szilveszterem, mint akkor!
Éhezni és szomjazni kell a Szentlelket, bízva Istenben, aki azt mindenkinek örömmel meg is adja. Lehet, hogy nem úgy, ahogy azt elképzeltük, lehet, hogy nem abban a ritmusban, hiszen annyi akadály, éretlenség lehet bennünk! Ennek ellenére nem szabad feladni az Isten utáni vágyunkat! Nem kell okoskodnunk se, hogy vajon ez vagy az az ajándék való-e nekünk, „akarja-e az Úr”, hogy azt megkapjuk? Rábízhatjuk magunkat, Ő ezeket ugyanúgy elrendezi, ahogy mi is elrendezzük a gyerekeinkkel azok kéréseit. Hiszen hiába is akarna óvodás gyerekünk autót vezetni, nem teheti meg. De biztos, hogy mindenben segíteni fogjuk, hogy amikorra elérkezik az idő, felnövekedjen az autó-vezetéshez is és a még nagyobb dolgokhoz, feladatokhoz is.
„Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy az egyház épüljön.” (ApCsel 14, 5) Az arsi plébánosról és Pio atyáról mindenki tudhatja, hogy prófétai lélek lakozott bennük. Az azonban nem közismert, hogy nyelveken is imádkoztak! Mindkettőről fel-jegyezték ugyanis a kortársak, hogy gyóntatás, lelki tanácsadás közben néha elfordultak, és mintha az angyalaikkal beszéltek volna valami ismeretlen nyelven. A jámbor hívek úgy képzelték, hogy ilyenkor megjelenik nekik valaki az Égből és így segíti őket – és ez igaz is, ha nem is úgy, ahogy ők azt elgondolták. (Merthogy a látomások természete nem ilyen.) A két szent férfiú nyelveken imádkozott és a nyelvi imán keresztül kaptak sugallatot, vezetést, segítséget az adott ügyben. Mivel azonban a „nyelveken szólás” teljesen ismeretlen volt az akkori katolikus vallási közegben, ezt csak „angyali párbeszédként” tudták értelmezni.
A szentek nagy seregéből most ők ketten voltak a jó példa arra, hogy a Szentlélek minden korban megajándékozta Isten népét ajándékaival, adományaival, karizmáival, hogy szolgálatuk erőteljesebb, hatékonyabb és tisztább lehessen. Mert „a Lélek ajándékait, megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon, szolgáljon vele.” (1Kor 12, 7)
Részlet Sípos (S) Gyula: A Szentlélekről... című füzetéből.
