Boldog Vladimir Ghika vértanú – A „felebaráti liturgia” képviselője
Boldog Vladimir Ghika katolikus pap, vértanú ereklyéjét is elhelyezték a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjén.
1873 karácsonyán látta meg a napvilágot Vladimir Ghika herceg Konstantinápolyban. Édesapja, Ioan Ghika herceg Románia meghatalmazott minisztere volt. A Ghika család 1657-től tíz uralkodót adott Moldvának és a Havasalföldnek.
Vladimir az ortodox egyházban részesült a keresztség és a bérmálás szentségében. Édesanyja alapozta meg mély vallásosságát. Lelkes ortodox volt, ám többnyire katolikus könyveket olvasott. Testvérével Franciaországban tanult; jogi, politikatudományi, orvosi, botanikai, filozófiai és történelmi tanulmányokat folytatott.
1902 áprilisában – ahogy ő vallotta: „ahhoz, hogy még ortodoxabb” legyen – áttért a római katolikus vallásra. A filozófia szak elvégzése mellett doktorátust szerzett teológiából. Katolikus pap vagy szerzetes szeretett volna lenni, ám tervét édesanyja, minden befolyását latba vetve, hosszú éveken keresztül megakadályozta. Hogy anyjának ne okozzon szenvedést, X. Piusz pápa tanácsát követve laikusként apostolkodott.
Misszióban járt Japánban, Kínában és Ceylonon. Bukarestben megnyitotta az első ingyenes beteggondozó intézményt (Betlehem Mariae), és letette a Páli Szent Vince kórház és szanatórium alapjait. A balkáni háború idején a kolerás betegek ápolásában segédkezett. Az első világháború idején diplomáciai küldetéseket vállalt, és Olaszországban segített a betegek, sérültek ápolásában; az avezzanói földrengés áldozatainak, a római tüdőkórház betegeinek és a háborúban megsebesülteknek nyújtott támaszt.
Édesanyja halála után kilenc évvel, 1923. október 7-én szentelte pappá Párizs érseke, Dubois bíboros. XI. Piusz pápa „nagy apostoli csavargónak” nevezte Vladimir Ghikát. 1931. május 13-án apostoli protonotáriussá nevezte ki. 1939-ig Franciaországban szolgált.
Tevékenységét a „felebaráti liturgia” és „szükségességek teológiája” jellemezte.
Menj elébe annak, aki kerül téged. Ajándékozz annak, aki nem kér tőled. Szeresd azt, aki elutasít téged”
– vallotta; a felebaráti liturgiáról pedig: „Kétszeres és titokzatos liturgia, egyrészt a szegény számára, aki a segítő testvér képmásában látja Krisztust hozzájönni, másrészt a jótevő számára, aki a szerencsétlenben, aki fölé odahajol, a szenvedő Krisztust fedezi fel.”
Korát meghaladó gondolkodó volt. Sokat foglalkozott a világiak apostoli szerepvállalásával, valamint azzal a kettősséggel, amelyet a saját életében is hordozott, két különböző kultúrát és lelkiséget, két rítust is ismerve. X. Piusz pápától engedélyt kapott arra, hogy a latin mellett bizánci rítusban is misézhessen. Így ő volt az első birituális román katolikus pap.
Részt vett számos eucharisztikus kongresszuson, többek között Budapesten 1938-ban.
A második világháború kitörésekor Romániában tartózkodott. A bukaresti szegényeket, szenvedőket és betegeket segítette. 1952. november 18-án letartóztatták, hazaárulással és azzal vádolva őt, hogy a Vatikánnak kémkedik. Egy évig folytattak eljárást ellene, fogvatartói rendszeresen kínozták. 1953-ban három év börtönbüntetésre ítélték. Együtt raboskodott Godó Mihály jezsuita atyával, akivel barátok lettek.
Vladimir Ghika a kínzások és az embertelen bánásmód következtében 1954. május 16-án, nyolcvanéves korában a zsilávai börtönben hunyt el. A börtön közelében temették el. Földi maradványait hozzátartozói 1968-ban Bukarestben helyezték örök nyugalomra.
2013. augusztus 31-én avatták boldoggá.
Forrás: iec2020.hu; Nagyváradi Egyházmegye
Fotó: intransigent.ro
Magyar Kurír
