Mindig van remény...
1977-ben egy tizenegy éves kisfiú, Jerry Taylor egy elhagyott gyárépület mellett játszva megérintett egy élő elektromos vezetéket. Halottnak látszott. Egy bostoni kórházban több mint egy hónapot töltött súlyos kómában. Mesterségesen tartották életben, az agytevékenység leállt. Az orvosok többször javasolták Jerry szüleinek, hogy egyezzenek bele a Jerryt életben tartó apparátus eltávolításába, mert nincs esély, hogy a fiút az életbe visszahozzák.
A szülők azonban még tápláltak egy utolsó reményt. Elhívták kisfiuk betegágyához Edward McDonough redemptorista atyát, aki rendszeresen tartott gyógyító szolgálatokat a Mindig Segítő Miasszonyunk bostoni templomában. A pap bement a gyerekhez, két kezét ráhelyezte, és imádkozott. Húsz percen belül Jerry fölnyitotta a szemét, és visszanyerte eszméletét. Attól kezdve napról napra javult. Két nap múlva elhagyhatta az intenzív osztályt. Egy hónap múlva mozgásterápiára fogták. Három hónap múlva hazamehetett a kórházból. Később újból iskolába járhatott. „Egy valóban figyelemreméltó dolog Jerry gyógyulásával kapcsolatban – mondta később McDonough atya – az a hatás, amit saját plébániáján tett. Az egyházközségben mindenki tudott Jerry esetéről: olyan volt, mintha Lázár támadt volna föl a halálból. Lelki ébredést váltott ki a dolog.”
(New Covenant 1981/6. 16-17. o.] McDonough atya két nagy iratszekrényben tárolja az orvosilag dokumentált gyógyulások adatait. http://www.hagiosz.net/?q=langolohetedikfejezet )
