Egy „sikertelen” élet szentsége – Ferenc pápa szentté avatja Charles de Foucauld-t

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. május 05. szerda

A május 3-ai bíborosi konzisztóriumon döntöttek hét boldog szentté avatásáról. Ferenc pápa szentté avatja Charles de Foucauld-t is, még ha a koronavírus-járvány miatt egyelőre nem is döntöttek arról, mikor végezhető el a szertartás. A Fratelli tutti kezdetű enciklikában a pápa példaképnek ajánlotta őt, aki „lényegében egyetemes testvér akart lenni”.

Elmondhatjuk, hogy Charles de Foucauld élete kudarcok sorozata volt. Az általa kitűzött célok közül egyet sem ért el ez a „felfedező” pap, aki 1916 decemberében egy rablótámadásban szinte véletlenszerűen vesztette életét. Életében szerzetesrendet akart alapítani, de nem sikerült neki. Amit a család szeretett volna, ami a körülményeiből adódott volna, azt elutasította,

lehetett volna mintadiák, jó katona, de ő úgy döntött, hogy a periférián akar élni, ahol társa a csend és az imádság.

A tuaregek között élt a sivatagban úgy, hogy senkit nem vezetett közülük megtérésre. Alakjában szinte felismerheti magát mindenki, aki a történelem vesztesének érzi magát, Foucauld atya élete ugyanakkor az evangéliumi kép tökéletes összefoglalása: „ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” – kommentálja a hírt az olasz Messaggero.

Foucauld életében nem talált társakra, a Vatikán sem fogadta el az általa megálmodott szerzetesrendet. Tizenhét évvel később, 1933-ban azonban követőkre talált, pontosabban ők találtak rá mint példaképre. El Abiodh Sidi Cheikh-ben alapították meg közösségüket, amely 1968 óta mint Jézus Kistestvérei működik, egyházi jóváhagyással. 1939-ben, szintén Foucauld nyomán, Magdeleine Hutin megalapította a Jézus Kistestvérei rend női ágát.

Az algériai egyház is régóta várta és remélte a szentté avatás hírét. Paul Desfarges, Algír érseke, az észak-afrikai regionális püspöki konferencia elnöke a SIR olasz katolikus hírügynökségnek elmondta, mekkora jelentősége van a helyi egyházban Foucauld alakjának.

Ő az egyetemes testvér, aki elébe ment mindenkinek, felebarát lett.

A názáreti élet spiritualitása rányomta bélyegét a hitükre, baráti, testvéri jelenlétükre Algéria földjén. Meghatározó alakja a más kultúrákkal, az iszlámmal való párbeszédnek.

„Mindig nagyon fontos volt számára a jóság. A jóság apostolsága volt az övé. Szerinte a jóság légkörén kívül semmit nem lehet tenni.

Az volt számára a legfontosabb, hogy szeresse az embereket, olyannak, amilyenek, ingyenesen.

Az a mindennapos párbeszéd, amelyet ma a muszlim testvéreinkkel építünk, éppen erre a dimenzióra épül, a jóság jegyében” – hangsúlyozta Algír érseke. Hozzátette, hogy a falak, a félelmek és a tőlünk különbözőkkel szembeni előítéletek idején nem könnyű megélni ezt az örökséget. Charles de Foucauld szerinte ma azt üzenné: „Ne féljetek!” – ahogyan II. János Pál mondta pontifikátusa kezdetén, és ahogyan Ferenc pápa is kéri ma tőlünk.

Charles de Foucauld 1858. szeptember 15-én született Strasbourgban; szülei korán meghaltak. Kezdetben Svájcban, majd Párizsban egy jezsuita középiskolában tanult, majd a francia Katonai Akadémián. Tanulmányai után először Franciaországban, majd Algériában szolgált.

Lenyűgözte Afrika, nagy hatással volt rá az iszlám. 1882-ben elhatározta, hogy felfedezi Marokkót, Tunéziát és Algériát. Elhagyta a hadsereget, először Mardochi Abi Serur rabbival indult útnak Marokkóba, majd Joseph Aleman néven rabbinak adta ki magát, így eljuthatott a keresztények számára veszélyesebb vidékekre is.

Mind jobban vonzotta őt a keresztény élet. 1886-ban megismerkedett Huvelin atyával, s a vele való kapcsolat hozta a döntő fordulatot: 1890. január 16-án belépett egy szigorú trappista szerzetesközösségbe. 1901. június 9-én, 43 éves korában Verviers-ben szentelték pappá.

A Szaharába ment, megpróbált egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Egész életével akarta „kiáltani az evangéliumot”. 1901 októberében az algériai Béni Abbès-be költözött remeteként, püspöki engedéllyel. Ekkor fogalmazta meg tételesen elképzelését egy új szerzetesrendről, a Jézus Szent Szívének Kistestvéreiről.

Megírta a francia–tuareg szótárt, mely máig a tuareg szótárak alapját képezi. 1914-ben Tamanrassetbe, az Ahaggar-hegységbe költözött, igyekezett segíteni a rászorulóknak. 1916. december 1-jén egy muszlim szektához tartozó tuareg fegyveresek meggyilkolták.

Charles de Foucauld boldoggáavatási eljárása 1978-ban kezdődött el. 2005. november 13-án avatták boldoggá.

Forrás: Messaggero; Agensir

Fotó: Agensir; Vatican News

Magyar Kurír
(tzs)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés