A fiatal Bergoglio éjjelente járt szentségimádásra – Személyes visszaemlékezést osztott meg a pápa

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. április 09. péntek

Az Alfa y Omega spanyol katolikus hetilap tett közzé egy személyes hangvételű írást Ferenc pápától. Levelében a Szentatya egy fiatalkori emléket idéz fel, amikor az ötvenes években testvérével együtt éjjelenként Buenos Airesben imádkoztak, a Legszentebb Oltáriszentség-bazilikában.

„Meghatódtam, amikor elküldték a Buenos Aires-i Legszentebb Oltáriszentség-bazilika levéltárában őrzött lista fénymásolatát az éjszakai szentségimádók névsorával, akik este kilenctől felváltva imádkoztak az Oltáriszentség előtt. Ez volt a szokás a templomban már 1917-től kezdve” – írja levelében a pápa.

A névsorban ott szerepel Jorge Mario Bergoglio és fivére, Oscar is, akik 1954–55-ben voltak e meghatározó élménynek részesei José Aristi gyóntató atya vezetésével, akire Bergoglio Ferenc pápaként is az irgalmasság meghatározó alakjaként tekint.

Venite adoremus” – „Jöjjetek, imádjuk!” Erre a mondatra Ferenc pápa megindult szívvel emlékezik: ezt használták ugyanis az egyes szentségimádók, hogy fölkeltsék a sorban utánuk következőket.

Az ifjú Jorge Buenos Aires külvárosában lakott akkor. Floresi otthonából busszal utazott be a városközpontba a Legszentebb Oltáriszentség-bazilikába, ahol számtalan szombati szentségimádáson volt jelen. Ezek az alkalmak általában este kilenc óra körül kezdődtek Aristi atya prédikációja után – idézi fel levelében a pápa. Bergoglióban már ekkor fellobbant a hivatás lángja, de abban az időben még átlagos keresztény életet élt, azonban ezeknek az éjszakai szertartásoknak az élménye nagyon mély hatást gyakorolt rá.

Amikor Aristi atya 1996 húsvét vigíliáján meghalt, Bergoglio már az argentin főváros segédpüspöke volt. Lement a bazilika kriptájába, ahol felravatalozták egykori gyóntatója testét. Éppen virágot helyezett volna el a koporsó mellett, amikor hirtelen belső indíttatást érzett. A halott rózsafüzérének kis keresztjét magához vette. „Ránéztem a papra, és azt mondtam: »Add nekem a felét a te irgalmasságodnak.« Valami erős belső lökést éreztem, ami bátorságot adott, hogy megtegyem” – emlékezik vissza írásában a pápa. A gesztusnak egy tanúja volt csupán, Andrés Taborda atya – teszi hozzá a folyóirat. „Emlékszem, hogy azt mondta:

»A gyóntatóm volt. Ezzel a rózsafüzérrel, ami a kezében van, nagyon-nagyon sok bűnöst föloldozott: nem lehet, hogy magával vigye a föld alá«”.

Az Alfa y Omega spanyol katolikus hetilap utal arra az anekdotára is, amit Diego Vidal, a bazilikai éjszakai szentségimádást koordináló világi munkatárs osztott meg. „Egy eucharisztikus kongresszuson, távol Buenos Airestől, az akkori érsektől, aki éppen mellettem haladt el, megkérdeztem, hogy ismeri-e Aristi atyát. Azonnal megtorpant, és így felelt: »Hogy ismerem-e?« És előhúzta a pap rózsafüzérét a ruhájából.” Azóta a püspöknél, majd bíborosnál, ma pedig már pápánál mindig ott van Aristi atya szentolvasójának kis keresztje. „Idetettem, a zsebembe” – írja még a Szentatya.

A pápai ingeknek nincs zsebük, de én mindig hordok magamnál egy kis vászonzacskót, és azóta mindig odateszem a kezem, és érzem a kegyelmet! Az irgalmas pap példája, aki közel hajol a sebekhez, nagyon jót tesz.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés