Minden nyolcadik keresztényt üldöznek a vallása miatt
Emberrablások, mélyülő szegénység és növekvő állami terror – a világjárvány miatt egyre nagyobb elnyomással kell megküzdenie az Afrikában és Ázsiában élő keresztény közösségeknek. Egy most megjelent jelentés szerint ugyanis a járvány közvetlen és közvetett hatásai is sújtják a fejlődő világban élő híveket, miközben nyolcadik éve folyamatosan romlanak a statisztikák. Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes szerint azonban mindez csak megerősíti Jézus tanítását és követőit.
Jelenleg mintegy 340 millió keresztény szenved a vallási diszkrimináció valamilyen formája miatt, állítja egy napokban megjelent jelentés. A keresztényüldözéssel szemben kampányoló Open Doors szervezet minden évben a húsvéti ünnepekre időzítve közzéteszi statisztikáit, és a most közölt dokumentum szerint nyolc éve folyamatosan romlik a helyzet. Mint írják, 2019 októbere és 2021 szeptember vége között 4761 keresztényt gyilkoltak meg a hite miatt, 4277-et börtönöztek be, és mintegy 4488 templomot ért vallási okokból támadás.
Az Open Doors szerint ezzel jelentősen romlott a keresztények helyzete az egy évvel korábbi összesítéshez képest. Ezzel tovább mélyült az a folyamat, ami a kereszténységet a legjobban üldözött vallássá teszi a világban.
A statisztikák nyolc éve folyamatosan romlanak. 2017 és 2021 között ráadásul 8,1 százalékkal emelkedtek a keresztényüldözéssel kapcsolatos adatok. Idén volt azonban az első eset, hogy valamennyi érintett országban romlott a keresztény közösségekben élők helyzete. A listavezető tizenkét országban a helyzet különösen aggasztó.
Bár a jelentés ötven országot vizsgál, valójában 74 országban zajlik a keresztény vallásúak üldöztetése. Ez azt jelenti, hogy a világban nyolc hívőből egy vallási diszkriminációval szembesül.
A karitatív szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy a világjárvány következtében tovább romlott a keresztények helyzete. Az Open Doors szerint több mint tíz ázsiai országban súlyosbodott a diszkrimináció a járványkezelés miatt, a keresztény közösségek tagjai például esetenként semmilyen állami támogatásban nem részesültek. Mianmarban, Bangladesben és Indiában is előfordult, hogy csak a nemzetközi segélyszervezeteknek köszönhetően kaptak élelmiszer-adományt, a térségben mintegy 200 ezer keresztény esetében sikerült ezzel megakadályozni az elvándorlást. Hozzáteszik, hogy Szudánban és Nigériában is hasonló jelenséget tapasztaltak. De az Open Doors szerint a járvány közvetett hatásait is jobban megérzik a keresztény közösségek. Pakisztánban például a tavaly tovább mélyülő szegénység miatt jelentősen megemelkedett az emberrablások száma, ami elsősorban szintén a keresztény családokat érinti.
Becslésük szerint nagyjából ezer fiatal nőt raboltak el és kényszerítettek arra, hogy muszlim családokba házasodjanak be.
Kínában pedig sajátos kihívással találkoztak a keresztény közösségek: a járvány következtében megerősödött állami megfigyelés nehezítette meg jobban a helyi közösségek életét. A szigorú járványügyi megszorítások, illetve az ezen az ürügyön megnövelt, hivatalosan nem elismert vallási közösségekkel szembeni fellépés miatt Kína visszatért a keresztényüldözésben élen járó húsz ország közé. Az Open Doors szerint a kelet-ázsiai országban a kegytárgyak, például a bibliák elkobzását, a közösség vezetőinek vegzálását és az online misék letiltását is többször tapasztalták a hívek idén.
A keresztényüldözéssel foglalkozó, amerikai Persecution.org is a napokban foglalkozott a jelenséggel. Cikkük szerint míg az ázsiai országokban, jellemzően Indiában és Pakisztánban állami, jogszabályi szinten zajlik az ott élő hívők elnyomása, Nigériában már a radikális iszlám mozgalmai miatt erősödik a jelenség. Jó hír viszont, hogy miközben a keresztényüldözés – részben a járvány miatt – egyre nagyobb méreteket ölt, a nyugati társadalmak kezdik felismerni a problémát. A Persecution közvélemény-kutatása szerint míg 2020-ban csak a megkérdezett amerikaiak 41 százaléka tartotta aggasztónak a globális jelenséget, ez a szám 2021-re 67 százalékra nőtt.
Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Házának igazgatója szerint azonban a keresztényüldözés nem új jelenség, ezért csak távlati, civilizációs léptékben értelmezhető:
- Az iraki Alkosban 2017 tavaszán beszélgettem a keresztényüldözésről Aram atyával. Ő elmondta: nem rendkívüli, ami a ninivei síkságon történik, hiszen legalább tizenegyedik vagy tizenkettedik alkalommal próbálják meg kiirtani őket. Annak az embernek a nyugalmával és egyszerűségével beszélt, aki tudja, hogy a földi élet értékes, de átmeneti, hogy az ember életének igazi célja eljutni Isten el nem múló országába. És hogy ebben a hitben képes az ember a mulandó élet szépségeit is igazán fölfedezni és értékelni. Az ilyen és hasonló tapasztalat, illetve megértés igen fontos ahhoz, hogy a keresztényüldözésről érdemben beszélni lehessen – mondta Sajgó Szabolcs. A jezsuita szerzetes szerint számításba kell venni, hogy a Jézus tanításában, a kereszténységben rejlő „kincs” irritáló azok számára, akik nem birtokolják azt. Mivel a világban most a „minden relatív” szekuláris dogma az uralkodó, az egyetemes igazságot képviselők létezését egyre nehezebben fogadják el a kívülállók. Hiába azonban a romló statisztika, a történelmi tapasztalat az, hogy a kereszténység részben éppen az állandó üldöztetés miatt él tovább. Sajgó Szabolcs elmondta, a korai kereszténység meghatározó gondolkodója, Tertullianus már a harmadik században így fogalmazott: „Minél több embert kaszaboltok le közülünk, annál többen csatlakoznak hozzánk. A keresztények vére magvetés.”
- Jézus igazát visszaigazolja a kereszténység kétezer éves története és a tény, hogy ma az emberiség egyharmada számára Jézus a válasz az emberi élet értelmére, boldogságára. És nem csak a földi élet dimenzióiban - tette hozzá a Párbeszéd Házának igazgatója.
(Buzna Viktor, index.hu)
