Gyerekidő
A gyerekidő egy egyszerű és rendkívül hatékony eszköz arra, hogy viszonylag gyorsan fel tudjuk tölteni a gyerekeink érzelmi tankját, s így a szükséges lelki egyensúlyt visszaállítva esélyt adjunk a kettőnk közötti együttműködés kölcsönösségének.
Minden gyereknek szüksége van a szülő (legalább időnkénti) kizárólagos figyelmére. Amikor nem nézi a telefonját, nem gondolkodik azon, hogy mit kell majd vásárolnia, és nem enged annak a késztetésnek, hogy valamiként korrigálja a gyereket. Helyette engedi, hogy a közös játék irányításáért ebben az időintervallumban a gyerek feleljen.
Tegyük lehetővé, hogy napi szinten legalább 10 perc erejéig (de minél hosszabb, annál jobb) mi legyünk a gyerekünk beosztottja. Hagyjuk, hogy ő válassza ki, mivel szeretne játszani, miként, és milyen részvételt vár el tőlünk (a veszélyhelyzeteket elkerülve persze). Ezek a közösen eltöltött idők teszik lehetővé, hogy a gyerek a szülei által nyújtott biztonságban tudja újraélni mindazt, ami még feldolgozatlan a számára. Ilyen negatív inger lehet a testvérféltékenység, egy váratlan esemény, egy felnőtt általi büntetés, vagy hisztiroham, de ugyanígy megjelenhetnek pozitív tapasztalatok is, mint egy újonnan tanult tevékenység, szófordulat, vagy egy először látott és megszeretett személy.
A gyerek játékának önálló irányítása (s így a felnőtt irányítása is) teszi lehetővé, hogy a valóság kiszámíthatatlanságát és a benne megélt kiszolgáltatottság érzését kompenzálni tudja. A lelki egyensúlya így rendeződhet egy időre, ami lehetővé teszi, hogy újra meghalljon majd minket, és lehetőség szerint együtt is működjön velünk. De ehhez először az kell, hogy ő is meghallgatásra találjon, és biztonságos támogatásra önmaga megértésében. Ebben pedig már a napi 10 perc gyerekidő is segíthet!
(divany.hu)
