Megnyílt a lehetőség a fehérvári királycsontok további azonosítására
Február 23-án ünnepélyes keretek között felnyitották a székesfehérvári osszáriumot az egykori koronázóbazilika területén, hogy állami és egyházi támogatással folytatódhassanak a genetikai kutatások a sírban talált emberi maradványokat illetően.
Az eseményen Spányi Antal székesfehérvári püspök, Kásler Miklós miniszter és Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester mondott beszédet.
A sajtónyilvános eseményen részt vett Vargha Tamás államtitkár, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, valamint számos, a csontok vizsgálatában részt vevő szakember.
Az egykori Nagyboldogasszony-bazilika helyszínén Kásler Miklós mondott köszöntőt. „Felemelő a környezet és emelkedett a pillanat, amikor azt a földet érinti a lábunk, ahol királyok koronáztattak meg, majd választották ugyanezt a helyet nyughelyül, hogy emlékük fennmaradjon és emlékezhessünk alkotásukra” – fogalmazott a miniszter, emlékeztetve arra is, hogy a feltárás már 1848 decemberében megindult.
Mint rámutatott, az azóta eltelt időben mindig az adott kor színvonalának megfelelően zajlott a kutatás. A genetikai elemzés lehetőséget teremt arra, hogy nagy pontossággal vizsgálhassák a csontokat, olyan módszerrel, ami eddig nem volt lehetséges. A miniszter azt is hangsúlyozta, hogy az Árpád-ház férfi vonalán a jellegzetességek meghatározása akkor vált lehetővé, amikor Erdő Péter bíboros, prímás a modern tudományok iránti elkötelezettségében lehetővé tette a Székesfehérvárról Mátyás-templomba vitt és azóta ott őrzött, feltételezett királymaradványok vizsgálatát.
Az Árpád-ház genetikai típusának meghatározása után lehetőség nyílt a kutatások kiterjesztésére a székesfehérvári osszáriumra is, ahol remélhetőleg további Árpád-házi királyok csontjait azonosíthatják. Kásler Miklós felelevenítette a Spányi Antal püspökkel néhány éve folytatott beszélgetést is, amikor a kutatások szempontjait elemezték.
„Számomra az az egy óra meghatározó jelentőségű volt, amikor Spányi püspök úrral Budapesten találkoztam és az emlékezet fontosságáról, az identitás jelentőségéről beszélgettünk, arról, hogy ezek a csontvázak mit jelentenek nekünk, mit jelentenek Székesfehérvárnak, az itt élő embereknek, és mit jelent mindez az egész magyarságnak. Hálával és köszönettel fordulok püspök atyához, polgármester úrhoz, államtitkár úrhoz, akikben hűséges szövetségesekre találtam ebben a nagy kalandban, amelynek sikerében kezdetben senki nem bízott.”
A miniszter reményét fejezte ki, hogy hosszú évszázadok után végre lehetőség nyílhat olyan nemzeti emlékhely kialakítására, ahol királyaink az idők végezetéig méltón nyugodhatnak. „Biztos vagyok abban, hogy eredményes lesz a vizsgálat, nemcsak a Hunyadiak esetében, hanem az összes többi király esetében is.”
A Székesfehérvári Egyházmegye két hosszú távú, jelentős előzményekkel bíró kutatási programmal vesz részt a hazai tudományos közéletben. Az egyik program az egyházmegye püspökei, a másik a Székesfehérvárhoz kötődő magyar királyok életművét dolgozza fel. Az Egyházmegyei Múzeum szervezésében zajló fehérvári királykonferenciák történettudományi és kutatási szempontból is jelentős újdonságokat hordoznak. Az elhangzó tanulmányok a Magyar királyok és Székesfehérvár című reprezentatív sorozatban jelennek meg, felidézve az egykori koronázóváros történelmi, szakrális jelentőségét, kisugárzását és szépségét.
„A múltba kapaszkodnak a jelen gyökerei, onnan jönnek a hagyományok, a hit és az erkölcs ereje. A múltat megismerve ismerjük meg igazán önmagunkat, értjük meg küldetésünket a történelemben és feladatunkat a jelenben.
A gyökerek – népünk erkölcse, keresztény hite és kultúrája – ma is megtartó erő, amikor olyan csábító az önfeladással járó nagyközönség hangzatos szólama. Élet és halál kérdése ez. Megmaradás vagy feloldódás és önmagunk elvesztése a tét
– fogalmazott Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök az eseményen. Mint mondta, az Egyház készségesen áll a kutatás és a teljesebb igazság megismerésének útjára, hogy a jelent szolgálja a múlt feltárásával is.
„A múltat kutatjuk most a magyarság egyik legszentebb helyén, ott, ahol a magyar történelemben Szent István népének minden szentje járt, felkeresve a híres zarándokhelyet: Szent Imre sírját és Szent István nyughelyét; a helyet, ahol megszületett Mária Országának eszménye a Szent István-i felajánlás nyomán” – emelte ki a főpásztor.
Alázattal és tisztelettel közeledünk a múlt felé. Tisztelettel, megrendült lélekkel nyitjuk fel az évszázados csontokat őrző osszáriumot, hogy a csontokat megvizsgálva közelebb kerülhessünk szentjeinkhez, történelmünk nagyjaihoz.”
Itt, ezen a szent helyen ivódjon lelkükbe az, hogy mit jelentett régen magyarnak lenni, és mit jelent ma, hisz ez régen is és ma is kihívást, feladatot, próbatételt hozott és hoz ma is”
– hangsúlyozta Spányi Antal.
Székesfehérvár városának a középkori magyar királyság életében betöltött kiemelkedő jelentőségű szerepe nemcsak a helyiek számára egyértelmű. Szent István és Imre herceg fehérvári sírjáról, a magyar királyok fehérvári koronázásáról, az egykori koronázótemplomról, a fehérvári törvénynapokról minden magyar ember hallhatott tanulmányai során. Sok szálon és gyakran kapcsolódott össze a város és a középkori királyság uralkodóinak élete.
„Történelmi helyen vagyunk, és azt hiszem, hogy egy történelmi pillanatban. Hogy miért, azt valószínűleg kevésbé kell hangsúlyozni, de érdemes megemlíteni, hogy e nélkül a hely nélkül – amit a nemzet történelmének bölcsőjeként tarthatunk számon – valószínűleg most nem lehetnénk itt, és biztos, hogy nem beszélhetnénk magyarul – emelte ki Cser-Palkovics András polgármester Székesfehérvár jelentőségét. – Nem beszélhetnénk arról a magyar kultúráról, azokról a szentekről, arról a közös gondolkodásról, lelki és más értékeket jelentő tartalomról, ami ebből a helyből gyökerezett. Nem felejthetjük el, hogy miközben ez egy szent hely volt, az akkori államiság legfontosabb döntéseire, szertartásaira is itt került sor. Az itt zajló koronázások nélkül nem tudott volna az állam generációról generációra továbblépni.”
Cser-Palkovics András felidézte, hogy 2013 augusztusában a fehérvári kormányülés kimondta az Árpád-ház Program elindítását, s azóta már a gyakorlatban is látni lehet a program eredményeit.
Amikor elődeink az osszáriumot kialakították és ezeket a csontleleteket elhelyezték benne, azt mondták, azért teszik, mert majd egyszer eljön az idő, amikor a tudomány képes lesz tudományos vizsgálatukra. Az idő eljött, és mindenki kíváncsian áll a következő hónapok eseményei elébe. Mi azt tudjuk ígérni, hogy ahogyan eddig is, úgy ezután is megadunk minden támogatást. Azt kívánom, hogy ezek a kutatások erősítsenek meg bennünket nemzeti tudatunkban és „székesfehérváriságunkban is” – zárta beszédét a polgármester.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Fotó: Molnár Artúr
Magyar Kurír
