Ferenc pápa: A megtérés feltétele, hogy megnyíljunk Isten gyengéd szeretete előtt!
December 6-án a déli Úrangyala elimádkozásakor a karácsonyi készület két fő feladatáról elmélkedett a Szentatya: a világiasságtól való elfordulásról és az Istenhez való odafordulásról, az ő országának keresésétől; az Angelus után pedig a karácsonyfa és a betlehem állítás fontos szerepére emlékeztetett. Ferenc pápa teljes vasárnapi beszédének fordítását közreadjuk. Ferenc pápa teljes vasárnapi beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
A mai, vasárnapi evangélium (Mk 1,1–8) Keresztelő János alakját és tevékenységét mutatja be. Ő a hívő cselekvés olyan útjáról beszélt kortársainak, amely hasonló ahhoz, amelyet az advent javasol nekünk, akik arra készülünk, hogy az Urat fogadjuk karácsonykor. Ez az út a megtérés folyamata. Mit jelent a „megtérés” szó? A Bibliában mindenekelőtt az irány és az irányultság megváltoztatását, tehát a gondolkodásmód megváltoztatását is jelenti.
Az erkölcsi és lelki életben a megtérés azt jelenti, hogy a rossztól a jóhoz, a bűntől Isten szeretetéhez fordulunk.
Ezt tanította a Keresztelő, aki a júdeai pusztában „a megtérés keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára” (Mk 1,4). A megkeresztelkedés azok megtérésének a külső és látható jele volt, akik a Keresztelő prédikációját hallgatták, és a bűnbánat mellett döntöttek. Ez a keresztség a Jordánban való megmerítkezéssel, vízbe merüléssel történt, de ez hiábavaló volt – csak jel volt, s hiábavaló volt –, ha az illető nem volt hajlandó megtérni és életét megváltoztatni.
.jpg)
A megtérés megkívánja azt, hogy fájlaljuk elkövetett bűneinket, vágyjunk arra, hogy megszabaduljunk tőlük, és elhatározzuk, hogy örökre kizárjuk őket az életünkből.
A bűn kizárásához el kell utasítanunk mindent, ami hozzá kapcsolódik. Tehát mindent, ami a bűnhöz kapcsolódik, el kell utasítanunk: a világias gondolkodásmódot, a kényelem túlzott szeretetét, a gyönyör, a jólét, a gazdagság túlzott nagyrabecsülését. A példát erre az elszakadásra ismét csak a mai evangéliumban látjuk Keresztelő János alakjában: ő egy szigorú egyszerűségben élő ember, aki lemond a feleslegesről és a lényeget keresi. Ez a megtérés első aspektusa: elszakadás a bűntől és a világiasságtól. El kell kezdenünk elszakadni ezektől a dolgoktól!
A megtérés másik aspektusa az út célja, vagyis Istennek és az ő országának a keresése.
Elszakadás a világias dolgoktól, s Istennek és az ő országának a keresése. A kényelem és a világias gondolkodásmód elhagyása nem öncélú, nem pusztán bűnbánattartásra szolgáló aszkézis: a keresztény nem „fakír”. Másról van szó. Az elszakadás nem öncélú, hanem valami nagyobb elérésére irányul, ez pedig Isten országa, a közösség Istennel, a barátság Istennel. De ez nem könnyű, mert sok olyan kötelék van, amely a bűn közelében tart bennünket. Nem könnyű… A kísértés mindig lefelé húz bennünket, és vannak kötelékek, melyek a bűn közelében tartanak bennünket: az állhatatlanság, a csüggedés, a rosszindulat, a káros környezet, a rossz példák. Néha túl gyenge a belső lökés, mely az Úr felé vinne bennünket, és szinte úgy tűnik, hogy Isten hallgat; távolinak és valószerűtlennek tűnnek számunkra vigasztaló ígéretei, hasonlóan a gondoskodó és áldozatos pásztor képéhez, melyről ma az Izajás próféta könyvéből vett olvasmányban hallottunk (vö. Iz 40,1.11). S ekkor hajlamosak vagyunk kijelenteni, hogy lehetetlen valóban megtérni. Hányszor halljuk ezt az elbátortalanodást: „Nem, nem vagyok rá képes, nekikezdek egy kicsit, de aztán visszaesem.” Ez nem jó. Igenis lehetséges, lehetséges!
.jpg)
Amikor kísértést érzel a csüggedésre, ne ragadj bele, mert ez futóhomok: a középszerű élet futóhomokja. Ez középszerűség! Mit tehetünk ilyen esetben, amikor szeretnénk előrehaladni, de úgy érezzük, hogy nem bírunk? Először is emlékezzünk arra, hogy a
megtérés kegyelem, önerejéből senki sem tud megtérni. Kegyelem, melyet az Úr ad, következésképpen Istentől kell azt kitartóan kérnünk. Imádkoznunk kell Istenhez, hogy változtasson meg bennünket, hogy valóban meg tudjunk térni.
Annyira térünk meg, amennyire megnyílunk Isten szépségére, jóságára, gyengédségére.
Isten gyengédségére gondoljatok! Isten nem egy rossz apa, nem egy gonosz apa, nem! Gyengéd, nagyon szeret bennünket,
mint a jó pásztor, aki nyájának legutolsó bárányát is megkeresi. Ő szeretet. A megtérés pedig Isten kegyelme. Te csak indulj el, mert ő az, aki haladni késztet téged, és meglátod, hogy ő érkezik! Imádkozz, menj, és mindig tudsz tenni egy lépést előre!
A Boldogságos Szűz Mária, akit holnapután szeplőtelen fogantatottként ünnepelünk, segítsen bennünket abban, hogy egyre jobban elszakadjunk a bűntől és a világiasságtól, hogy megnyílhassunk Isten, az ő szava, az ő megújító és megmentő szeretete előtt!
*
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvérek!
Szeretettel köszöntelek valamennyiteket, akik itt vagytok – ebben a rossz időben. Bátrak vagytok! Rómaiak és zarándokok, továbbá mindazok, akik online kapcsolódtok hozzánk!
.jpg)
Miként láthatjátok, felállították a téren a karácsonyfát, a betlehemet pedig most építik. Ezekben a napokban sok házban is elkészítik ezt a két karácsonyi jelképet a gyerekek örömére, és a felnőttek örömére is! A remény jelei ezek, főleg ebben a nehéz időszakban.
Ügyeljünk arra, hogy ne álljunk meg a jelnél, hanem menjünk tovább a jelentésig, vagyis Jézusig, Isten szeretetéig, melyet kinyilatkoztatott nekünk, jussunk el a végtelen jóságig, mely felragyogott a világon.
Nincs olyan világjárvány, nincs olyan válság, amely ki tudná oltani ezt a fényt. Engedjük, hogy behatoljon a szívünkbe, és nyújtsuk ki kezünket a legelesettebbek felé! Így Isten újra megszületik bennünk és közöttünk.
Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
