Testről, lélekről és stigmákról – Folytatódott a Határtalan Tudás rendezvénysorozat
Milyen a test és a lélek viszonya? Mit jelent a kereszténység számára a test? Hogyan lehet értelmezni a stigmákat? A test csak legyőzendő ellenfél? Többek között ezekről a kérdésekről esett szó a Central European University (CEU) Határtalan Tudás rendezvénysorozatának legutóbbi – online megtartott – alkalmán, november 30-án.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Deák Viktória Hedvig OP teológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára, az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának főnöknője; Geréby György filozófus, a CEU Középkortudományi Tanszékének docense; valamint Klaniczay Gábor történész és Perczel István vallástudós, mindketten a CEU Középkortudományi Tanszékének professzorai. A beszélgetés moderátora László Flóra, a CEU társadalmi felelősségvállalási irodájának vezetője volt.
Geréby György előadásában filozófiai szempontból közelített a test és a lélek viszonyához. Rámutatott: Platón szerint a lélek nem anyagi jellegű, szemben a testtel, mely fizikai tulajdonságokkal rendelkezik. Ebből adódik, hogy két lényegként képzelte el: a test a hajó, a lélek pedig a hajós. Ezek szerint a lélek csak belép a testbe, majd kilép belőle. A görög filozófus a Theaitétosz című művében arról írt, hogy a testből azért kell menekülni, mert az a lélek számára akadályt jelent. Arisztotelész szerint a lélek a test formája, vagyis a lélek teszi az embert emberré. Az epikureusok és a sztoa gondolkodói szerint a lélek anyagi természetű.
.jpg)
A hellenizált zsidóság a Biblia megközelítését értelmezte. Isten az embert a maga „képére és hasonlatosságára” teremtette, az ember orrába lehelte a lelket, ez pedig az Isten és az ember közötti szoros kapcsolatra utal. Az Újszövetségben János evangéliuma arról ír, hogy Isten Lélek, a későbbiekben így azt is tisztáznia kellett a teológiának, hogy ha az ember is lélek, akkor miként kötődik hozzá a test. A kereszténység fontos tanítása a feltámadás, mely felveti a kérdést, hogy pontosan mi az, ami feltámad. A test feltámadása azt is jelenti, hogy mivel a személyiséget a lélek hordozza, a léleknek és a testnek valamiképp újra egyesülnie kell. Ezért a kereszténységnek azt is meg kellett határoznia, hogy mi történik a lélekkel a halál után. Szent Athanasziosz szerint az Ige azért lett testté, hogy az embert alkalmassá tegye az isteni befogadására, míg Nazianzoszi Szent Gergely úgy fogalmazott, hogy „ami nem vétetik fel, az nem váltatik meg”, vagyis fontos, hogy Jézus Krisztus emberi testet vett magára.
Klaniczay Gábor történész a stigmák történetéről beszélt. Előadásában elmondta: Assisi Szent Ferenc egy addig nem ismert, egészen különleges csoda által kapcsolódott össze a szenvedő Krisztussal: testén megjelentek Jézus sebhelyei. Ahogy Cortonai Illés írta a rendtagoknak küldött levelében: „Nem sokkal halála előtt a mi testvérünk és atyánk keresztre feszítettként tűnt föl, testén viselve az öt sebet.” Ezt követően Szent Ferenc stigmáiról újra és újra megemlékeztek.
.jpg)
Pál apostol ír arról (Gal 6,17), hogy testén Jézus jegyeit viseli (stigmata). Később az önkínzó aszkéták testi sebeit nevezték stigmáknak. Szent Ferencnél az volt az újdonság, hogy stigmái természetfeletti eredetűek. Celanói Tamás írt arról, hogy Szent Ferenc előtt „szeráf módjára” jelent meg egy alak, majd „kezén és lábán kezdtek kiütközni a szegek nyomai úgy, ahogyan azt a keresztre feszített férfiún látta”. Celanói Tamás szerint a stigmák nemcsak testi, de lelki jellegűek is voltak. A jelenetnek számtalan képi ábrázolása ismert, ezeken Krisztus látható, akinek sebeiből sugarak irányulnak Szent Ferenc testére. A firenzei Santa Croce Capella Bardi kápolna festményén Szent Ferenc teste mintegy „azonossá válik” Krisztuséval.
.jpg)
A stigmák megjelenését nem mindenki fogadta el. Robertus de Anglia, Olomouc püspöke, Jacobus de Voragine vagy Petrarca is kételyeinek adott hangot. A jelenség azóta sokszor előfordult, a 20. század végéig több mint háromszázötven stigmatizált dokumentációját gyűjtötték össze a kutatók. Többségük nő – például Sienai Szent Katalin, akinek a sebei láthatatlanok maradtak –, a legismertebb férfi stigmatizált Pietrelcinai Szent Pio. A Jézus Krisztussal való fizikai azonosulás módja később több új elemmel bővült. Emellett más testi vonatkozások is feltűntek, így például Svéd Szent Brigitta misztikus terhességet élt át.
.jpg)
Perczel István vallástudós az ortodox megközelítést ismertetve elmondta, hogy az a jelenet, amikor Krisztus szeráf képében jelenik meg Szent Ferencnek, tulajdonképpen egy őskeresztény tanítást idéz fel, mely szerint Izajás látomásánál az Urat körbevevő szeráfok a Fiú és a Szentlélek. Később azonban ezt az értelmezést elvetették. Érdekes, hogy Szent Ferencnek a teremtett világhoz fűződő harmonikus viszonyát sokáig háttérbe szorította a „testi világ meghódításának és leigázásának skolasztikus eszménye”. Perczel István szerint a keleti kereszténység spirituális kézikönyvei kifejezetten tiltják azt a fajta imaginációt, mint amit Szent Ferenc stigmáinál tapasztalhatunk, mégpedig azért, mert a bűn forrása „a látomásokban és a képzelődésben” keresendő. A lelki élet célja Evagriosz Pontikosz szerint is a tiszta szemlélődés. Szent Simeon, az Új Teológus misztikájában viszont nagy szerepe van a testnek, mely „átlényegülhet”.
.jpg)
A beszélgetés során Deák Viktória Hedvig OP elmondta, hogy a test és a lélek kapcsolata összefüggésben van a „Kicsoda Jézus Krisztus és kicsoda az ember?” kérdéskörével. A kereszténység szerint az ember a Fiú képmására lett teremtve, feladata pedig a Krisztussal való azonosulás. Szent Ferenc stigmáinál is ez a törekvés mutatkozott meg. A domonkos szerzetes azt is hangsúlyozta, hogy az Egyház nem szokott megnyilatkozni a stigmák természetfölötti eredetéről. Azt viszont mindig tanította, hogy az életszentséghez nem tartoznak hozzá a rendkívüli jelek, sokkal fontosabb az erények gyakorlása.
.jpg)
Deák Viktória Hedvig OP arra is kitért, hogy a hittapasztalatban igen nagy szerepe lehet a testnek. Már Szent Domonkosnál is megjelentek azok a gesztusok, melyekkel a testet is bevonta az imádságba. A vallási gyakorlatban manapság is vannak olyan elemek, melyek az elmélyülés során mintegy felhasználják a testet. Igen izgalmas megtapasztalni, hogy egy ilyen imamódnál a test és a lélek hogyan hatnak egymásra.
Képernyőfotók: (bb)
Baranyai Béla/Magyar Kurír
