Robert Barron: Az abúzuskrízis az ördög mesterműve, a McCarrick-ügy ennek egyik csúcspontja
A Word on Fire missziós médiaszolgálat podcastjának extra epizódjában Robert Barron Los Angeles-i segédpüspök, a szolgálat alapítója kommentálta a szentszéki McCarrick-jelentést, amely hosszas várakozás után november 10-én látott napvilágot. A Barron püspökkel való beszélgetés összefoglalóját adjuk közre magyar nyelven.
Az alapos, mintegy 450 oldalas anyag kétéves kivizsgálás eredményeit foglalja magában, különösen is szem előtt tartva azt a kérdést, hogyan emelkedhetett Theodore McCarrick egyre feljebb a katolikus hierarchiában, holott az egyházi vezetők előtt nem maradtak rejtve a szexuális abúzussal kapcsolatos panaszok; hogyan lehetséges, hogy mégis amellett döntöttek többen, különböző szinteken, hogy eltussolják az érsek, bíboros bűneit.
Barron püspök megosztja ezzel kapcsolatos gondolatait, meglátásait, és kiutat javasol ebből a megrázó válságból.
Brandon Vogt, a Word on Fire tartalomigazgatója kérdezte Robert Barron püspököt, aki végigolvasta mind a több mint 400 oldalt, jóllehet nem volt kellemes olvasmány. Elsőként arról kérdezte a főpásztort, mi a vizsgálati anyag jelentősége az áldozatok számára, illetve hogy Barron püspök mit üzen nekik.
Barron amellett, hogy a maga és az Egyház nevében is újra bocsánatot kér, elmondja, milyen mélységes szomorúságot érzett az olvasás közben végig az áldozatok miatt, akik sokan, sokszor próbálták meghúzni a vészharangot, de nem figyeltek oda rájuk, nem vették komolyan szavaikat.
Említést tett a Harvey Weinstein esetével való hasonlóságról: mindkét esetben hatalmi pozícióban lévő ember követett el visszaélést a neki bizonyos szempontból kiszolgáltatottakkal, McCarrick fiatal papokkal, szeminaristákkal.
A riporter kiemelte azt az édesanyát, akinek a gyerekeit abuzálta Theodore McCarrick, és ő leveleket írt minden amerikai bíborosnak, a nunciusnak, pedig ott volt benne a félelem, hogy ennek milyen következményei lehetnek…
Barron püspök is hálás azoknak, akik nem adták fel, mert az ő bátorságuk nélkül mindez soha nem került volna napvilágra; nem adták fel, pedig a rendszer sokszor cserben hagyta őket, és az Egyház vezetői is cserben hagyták őket.
2018-ban Barron püspök felszólította az amerikai püspöki testületet, hogy folytassanak le egy alapos, transzparens kivizsgálást, különös tekintettel arra, hogyan lehetséges, hogy McCarrick egyre feljebb tudott lépni a ranglétrán. Milyen volt két év múlva olvasni azt a jelentést, amit ő maga kért? Barron hangsúlyozta, nem az ő dicsősége, hogy ez megvalósulhatott, és kiemelte Daniel DiNardo bíboros, az amerikai püspöki konferencia akkori elnöke szerepét, aki a kivizsgálás mellett döntött, amikor 2018 nyarán fény derült az eset súlyosságára; DiNardo maga képviselte Ferenc pápa előtt is a vizsgálat szükségességét.
Egy nagyon alapos, őszinte, transzparens jelentés született, mely az Egyház belső működését, döntéshozatalait is nyíltan feltárja, és megmutatja, hol siklottak félre a dolgok – tette hozzá Barron püspök.
Brandon Vogt megemlítette az abúzusválság első jeleit, az első hullámot a 2000-es évek elején, aztán a bombaként robbanó pennsylvaniai ügyészségi jelentést, az esetek sorát, szörnyű részletekkel. Kiemelte, hogy a McCarrick-jelentésben előtérbe került a leplezés, az eltussolás kultúrája: püspökök, egyházi vezetők kendőzték el az igazságot, nem figyeltek oda, tettek úgy, mintha nem vennék észre, mit művel Theodore McCarrick.
Vajon ma is élő az eltussolás kultúrája? – kérdezte a püspököt.
Barron elmondta, sok szempontból megbukott a rendszer, komoly gondok merültek fel. Sokszor a megfelelő emberek lettek megszólítva, mégis rosszul kezelték az ügyet, nem lett következménye, nem indítottak vizsgálatot, „nehézkes, esetlen, elmeszesedett” rendszernek tűnik.
Az eltussolással kapcsolatban felmerült a bűn, a gonoszság kérdése is, hiszen sokan elleplezték az igazságot, és a motivációikat nehéz megítélni. Személyes bűnök és intézményes, szervezeti mulasztások, kudarcok is állnak a háttérben; mulasztások helyi szinttől kezdve a Vatikánig.
Ma vajon más-e a helyzet? Barron püspök utalt a protokollt illető fontos változásokra, melyek az Egyesült Államokban a 2000-es évek elejétől érvényben vannak (lásd dallasi charta, 2002), ugyanakkor a McCarrick-ügy láthatóvá tette, hogy további lépéseket kell tenni, például kérdés, hogyan kezeljék a hasonló ügyekben valamilyen módon érintett püspököket.
A november 10-én közzétett jelentés fontos új információkat tartalmaz a McCarrick-ügyben érintett három pápával kapcsolatban. II. János Pál személyét kiemeli a jelentés, aki valóban nem hozott bölcs döntést McCarrick kapcsán – fogalmazott Robert Barron –, különösen a washingtoni érseki, illetve a bíborosi kinevezéssel. Annak ellenére döntött így, hogy jó barátja volt John O’Connor New York-i bíboros, aki tájékoztatta a Vatikánt ezekről a problémákról, és egyértelműen közölte, hogy nem szabad McCarricket előléptetni (lásd erről írt 1999-es levelét).
Hogy lehet, hogy mégse hallgatott II. János Pál barátjára, O’Connor bíborosra?
Egyrészt azért, mert személyesen tapasztalta meg a kommunista Lengyelországban, hogyan próbálják bemocskolni a papok, püspökök hírnevét, gyakran pont szexuális abúzus vádjával – ezért II. János Pál szkeptikus volt a vádakkal szemben. Ennek ellenére kérte az ügy kivizsgálását, amire azonban csak hiányos és téves tájékoztatást kapott a helyi püspököktől.
Ezenkívül maga
Theodore McCarrick is írt levelet a pápának, mintha valahogy megneszelte volna, hogy megvádolták az egyházfő előtt. És II. János Pál hitt neki, gyanúsítgatásnak, pletykának értékelte a vádakat.
Barron püspök úgy látja, a jelentés tisztességes, igazságos mindhárom pápával szemben, és segít megérteni, miért hozott II. János Pál rossz döntést.
McCarrick és a hasonló botrányba keveredett Marcial Maciel, a Krisztus Légiója alapítója is mesteri manipulátorok voltak Barron szerint, akiknek sikerült befolyásolniuk II. János Pált, becsapták őt
– XVI. Benedeket nem, ő tisztábban látott, valószínűleg már több információ is volt a birtokában. Korlátozásokat léptetett életbe McCarrickkel szemben, visszavonult életmódot várt el tőle, amiket azonban senki nem tartatott be vele.
Robert Barron elmondta, 2010-ben a North American College-ban kutatott, ott is élt, és McCarrick érsek gyakran ott volt, amúgy pedig utazgatott, nagyon is aktív életmódot folytatott – vagyis nem igazán volt akarat vagy erő az ellene hozott korlátozások betartatására.
Ferenc pápa eleinte azt feltételezte, ezt az ügyet rendezték az elődei, majd amikor rádöbbent, mi a tényleges helyzet, egyértelműen és határozottan cselekedett.
Brandon Vogt visszatért II. János Pál személyéhez, aki fontos személy a jelentésben, és akivel emiatt most a világi média is kiemelten foglalkozik.
Becsapták őt, manipulálták, téves információkat kapott, végül nem hozott bölcs döntést – amiért nem lehet felmenteni, de meg lehet érteni.
Maciel, aki szintén egy szörnyeteg, egy „szexuális ragadozó” volt, úgyszintén becsapta. Hogy függ ez össze II. János Pál szentségével? Megkérdőjelezi azt? Megrongálja a hírnevét?
Robert Barron úgy látja:
nem kérdőjelezi meg életszentségét, ha a teljes életét nézzük, a szolgálatát, az életútját. Igen, rossz döntést hozott, de ez nem kérdőjelezi meg az életszentségét,
ami a Jézus Krisztussal való mély barátságával függ össze, azzal, hogy életét Krisztussal hangolta össze. Más szentek életét is érdemes megnézni, rengeteg nem bölcs lépést láthatunk benne, és ez mégsem kérdőjelezi meg a szentségüket, a Jézussal való kapcsolatukat.
A riporter feltette a sokakban femerülő kérdést: vajon vannak-e még McCarrickek az Egyházban? Mi a biztosíték rá, hogy ez nem fog megismétlődni?
Mivel emberi lényekről van szó, akik mindig bűnösök, nincs biztosíték rá – mondta Barron püspök, nem lehetünk abszolút biztosak abban, hogy megoldottuk a problémát. Több szinten kell lépéseket tenni, ebből csak az egyik a protokoll, az adminisztráció szintje – ebben tényleg sok előrelépés történt, de mélyebb problémáról is szó van.
Ez lelki, morális, pszichológiai kérdés is: „az Egyház spirituális kultúrájának a kérdése.
Honnan jön ez a viselkedés? … Mi áll emögött a működési zavar mögött? Ez összetett kérdés.” Garantálni nem lehet, hogy nincs több McCarrick, de vannak már protokollok, ami miatt kevésbé valószínű, és van rá módszer, hogy ha mégis előfordul, hatékonyabban lehessen kezelni a helyzetet, mint korábban.
Felmerült a kérdés, elég őszintének, transzparensnek látja-e Barron püspök a jelentést; válaszul ismét elmondta, mennyire szomorú olvasmány volt, mégis: erre
nem volt precedens az Egyház történetében, ilyen készséges, őszinte nyitott hozzáállásra, a működési zavarok elismerésére; nincs példa rá, hogy így megmutassák a korlátaikat és bűnösségüket; hogy bepillantást engedjenek a saját döntéshozatali folyamataikba.
Benne van szinte minden levél, hallani minden hangot. Ami némi bizalmat adhat Isten népének, a híveknek, az az, hogy az Egyház valami rendkívülit tett meg, megtanulta a leckét. Aki végiglapozza, azt szíven üti, mennyire őszinte, készséges volt az Egyház „intézményi életének ebben a különösen csúf pillanatában”.
Brandon Vogt rákérdezett arra is: hogyan olvassuk ezt a történetet lelki, bibliai nézőpontból? (A témáról Robert Barron megjelentetett egy könyvet Letter to a Suffering Church [Levél a szenvedő Egyházhoz] címmel, amely ingyen letölthető a Word on Fire honlapjáról.)
A Biblia nagyon is tudatában van ezeknek a problémáknak – magyarázta a püspök. A házasság, család, szexualitás, reprodukció alapvető a Bibliában; a házasság az egyik alapmetafora Isten és ember kapcsolatára.
A Biblia szereti, ünnepli és felemeli az életnek ezt a dimenzióját. Éppen ezért, ugyanezen az alapon mélységesen tisztában van azzal is, hogyan lehet elferdíteni, megrontani ezt a gyönyörű valóságot.
Számtalan történet szól szexuális abúzusról, helytelen szexuális viselkedésről, lásd például Dávid és Betsabé történetét. A Biblia tudja, hogy amikor ezeket a különösen értékes dolgokat valaki támadja, aláássa, akkor valóban förtelmes bűnnel van dolgunk. Isten ítéletet mond az abúzus felett.
Amikor a bántalmazás az Egyházon – ami Krisztus menyasszonya – belül történik, az corruptio optimi pessima („A legjobbak bukása okozza a legnagyobb botrányt”), ezért van az, hogy ez az egész McCarrick-féle botrány annyira bántja Isten népét. Másik spirituális szempont a bűn, a romlottság misztériuma; Istennel való egységre lettünk teremtve, és mégis elbukunk…
A jó hír, hogy van megváltás; az Isten Fia belép a mi működési zavarunkba; a passió narratívájában minden emberi bűn terítékre kerül. Isten belép ebbe, hogy újjáalakítsa, beborítsa irgalmába.
Az abúzust „túlélők” (victim survivor) a szenvedő Krisztus arcát hordozzák. Az igazság Istene fény áraszt a bűneinkre, de meg is vált, és az Ő életébe hív minket.
Barron püspök elmondta, dühöt érzett a jelentés olvasása közben, de úgy véli, nem szabad leragadni ezen a ponton.
Beszélt arról, hogyan reagáltak a hasonló krízisekre a szentek, a reformerek; megemlítette Damiáni Szent Pétert, aki a 11. században küzdött az Egyházon belül is tapasztalható romlottság ellen; olyan esetek ellen, mintha csak napjaink szalagcímeit olvasnánk. Dühös volt, de nem destruktív; reformálni akart, hasonlóan a többiekhez, Benedekhez, Domonkoshoz, Ignáchoz. Az Egyház szívéből, középpontjából emeld föl szavad, Krisztus iránti szeretetből!
Brandon Vogt felidézte, Barron püspök korábban ördögi mesterműnek nevezte az abúzuskrízist, amely hatékonyan ásta alá az Egyház szinte minden tevékenységét. Arről kérdezte a püspököt, mit gondol, meddig fogjuk fizetni ennek az árát.
Sokáig – hangzott a válasz. – „Pusztító hatása volt. Igen, ez az ördög mesterműve. A gonosz magasabbrendű intelligencia, bukott intelligencia, de magasrangú angyal. Nem tudnék elképzelni alaposabb módszert az Egyház és valamennyi tevékenysége aláaknázására. Ez az Egyház ellenségének a mesterműve, és a McCarrick-ügy ennek egyik csúcspontja.
Nem akarok túl pesszimistának tűnni, de sokáig fogjuk fizetni az árát.”
Mint a riporter utalt rá, Robert Barron maradásra bátorította a magukat megbántva, elárulva érző híveket Letter to a Suffering Church című könyvében. A püspök megerősítette, most is azt gondolja, hogy a McCarrick-jelentés egyszerre nagyon elkeserítő, de ugyanakkor a remény jele.
Az őszintesége, nyíltsága miatt, a készség miatt, hogy feltárja az Egyház életének ezt a rút fejezetét… ez már önmagában részleges megoldás.
„Valódi előrelépés történt, és ebből erőt lehet meríteni. Nem most van itt az ideje a távozásnak, most maradni kell, és harcolni az Egyházért. Mondjunk köszönetet azoknak, akik feltárták a visszaéléseket! Rajtuk múlott, nekik köszönhető, hogy előre lehetett lépni. Nem szabad feladni, harcolni kell mindazért, ami jó, helyes, igaz, egészséges az Egyházban! …
A krízisek ellenére azt mondhatjuk Péterrel: Uram, kihez menjünk? … Tereljük át a dühöt, amit érzünk, a mélyebb igazságért való küzdelembe, a nagyobb intézményes reformokért való küzdelembe.
Bizonyos szempontból lehet legitim módon az Egyház „ellen” harcolni, például az intézményes korrupció ellen, a nehézkes rendszer ellen, stb. – de mégis Krisztus menyasszonya, ne hagyd, hogy a dühöd túlzásokba ragadjon, és az Egyházat magát, Anyánkat, Krisztus menyasszonyát támadd.
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás: Word on Fire
Fotó: Word on Fire; Paul Haring/CNS
Magyar Kurír
