Ferenc pápa: Jézus életet meghatározó hitet és nem külsőséges vallásosságot akar!
Szeptember 27-én a Szentatya a vasárnapi evangéliumban elhangzó példabeszédről elmélkedett, mely szerint Jézus olyan vallásosságra biztat, amely kihat az ember életére és magatartására, s nem áll meg a szép szavaknál és elképzeléseknél. Ferenc pápa teljes vasárnapi beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek!
Az én országomban azt mondják: „Rossz időben is vidáman!” Ezért vidám mosollyal köszöntelek benneteket: jó napot kívánok!
Amikor Isten országáról prédikál, Jézus ellenzi azt a vallásosságot, amelynek nincs kihatása az ember életére, és amely nem szólítja meg a lelkiismeretet és annak felelősségét a jóval és rosszal szemben. Erre mutat rá a két fiúról szóló példázatával is, amelyet Máté evangéliumában olvashatunk (vö. Mt 21,28–32). Az apa kérésére, hogy menjen ki dolgozni a szőlőbe, az első fiú hevesen azt válaszolja, hogy „nem, nem megyek”, de aztán megbánja, és kimegy; ezzel szemben a másik fiú, aki azonnal azt válaszolja, hogy „igen, igen apa”, valójában nem cselekszik, nem megy ki.
Az engedelmesség nem abban áll, hogy igent vagy nemet mondunk, hanem mindig a cselekvésben, a szőlő művelésében, Isten országának megvalósításában, a jó megtevésében.
Ezzel az egyszerű példával Jézus a csak külsőséges és szokásos gyakorlatként értett vallást akarja legyőzni, mely nincs kihatással az ember életére és magatartására, a felszínes vallásosságot, a csak „rituális” vallásosságot, a szó rossz értelmében.
Ennek a Jézus által helytelenített külsőséges vallásosságnak a képviselői abban az időben „a főpapok és a nép vénei” voltak (Mt 21,23), akiket – az Úr figyelmeztetése szerint – Isten országában meg fognak előzni a vámosok és a prostituáltak (vö. Mt 21,31). Jézus azt mondja nekik: „A vámosok, vagyis a bűnösök és az utcanők megelőznek benneteket Isten országában”. Ez az állítás nem vezethet bennünket arra, hogy azt gondoljuk, akik nem követik Isten parancsolatait, akik nem élnek erkölcsös életet, és akik azt mondják: „Akik templomba járnak, rosszabbak nálunk!”, azok helyesen teszik. Nem, nem ez Jézus tanítása!
Jézus az adószedőket és az utcanőket nem példás életű emberekként, hanem a „kegyelem kiváltságosaiként” állítja szemünk elé. És szeretném hangsúlyozni ezt a „kegyelem” szót, a kegyelemet, mert a megtérés mindig kegyelem.
Olyan kegyelem, amelyet Isten mindenkinek felkínál, aki megnyílik előtte és megtér hozzá. Ezek az emberek ugyanis Jézus prédikációjának hallatán bűnbánatot tartottak és megváltoztatták életüket. Gondoljunk például Mátéra, Szent Mátéra, aki adószedő volt, egy hazaáruló.
A mai evangéliumban az első testvér az, aki jobb benyomást kelt, nem azért, mert nemet mondott apjának, hanem azért, mert a nem után „megtért” az igenre, bűnbánatot tartott. Isten mindannyiunkkal szemben türelmes: nem fárad bele, nem adja fel a mi nemünk után; arra is szabadságot ad bennünket, hogy elforduljunk tőle és hibázzunk.
Csodálatos dolog Isten türelmére gondolni! Arra, hogy az Úr mindig vár ránk; mindig mellettünk áll, hogy segítsen nekünk; de tiszteletben tartja szabadságunkat. És aggódva várja igenünket, hogy ismét apai karjaiba fogadjon és korlátlan irgalmával betöltsön bennünket.
Az Istenben való hit megkívánja, hogy mindennap megújítsuk a jó választását a rosszal szemben, az igazság választását a hazugsággal szemben, a felebaráti szeretet választását az önzéssel szemben. Aki áttér erre a választásra, miután megtapasztalta a bűnt, az első helyeket találja majd meg a mennyek országában, ahol nagyobb örömet okoz egyetlen megtérő bűnös, mint kilencvenkilenc igaz (vö. Lk 15,7).
Ám a megtérés, a szív megváltozása egy folyamat, olyan folyamat, amely megtisztít bennünket az erkölcsi szennyeződésektől. És olykor fájdalmas folyamat, mert némi lemondás és lelki harc nélkül nincs életszentség felé vezető út. Harcolnunk kell a jóért, harcolnunk kell, hogy ne essünk kísértésbe, hogy megtegyük, ami rajtunk áll, hogy aztán a boldogmondások békéjében és örömében élhessünk. A mai evangélium a keresztény élet megélésének módjára világít rá: a keresztény élet nem álmokból és szép vágyakból, hanem arra irányuló konkrét elköteleződésekből áll, hogy mindig megnyíljunk Isten akarata előtt és szeressük testvéreinket. De ezt, még a legkisebb konkrét elköteleződést sem lehet kegyelem nélkül megtenni. A megtérés kegyelem, melyet mindig kérnünk kell: „Uram, add meg a kegyelmet, hogy fejlődjek!” „Add meg a kegyelmet, hogy jó keresztény legyek!”
A Boldogságos Szűz Mária segítsen, hogy tanulékonyak legyünk a Szentlélek működésben! Ő az, aki megolvasztja a szív keménységét, és bűnbánatra készteti az embert, hogy elnyerje a Jézus által megígért életet és üdvösséget.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvérek!
Aggasztó hírek érkeztek a Kaukázus térségében zajló összecsapásokról. Imádkozom a békéért a Kaukázusban, és kérem a konfliktusban részt vevő feleket, hogy tegyenek konkrét, jóindulatú és testvéri gesztusokat, melyek nem erő és fegyverek alkalmazásával, hanem párbeszéd és tárgyalás útján vezethetnek a problémák megoldásához. Imádkozzunk együtt, csendben, a békéért a Kaukázusban!
Tegnap boldoggá avatták Nápolyban a Legszentebb Oltáriszentségről nevezett Maria Luigiát, korábbi, világi nevén Maria Velottit, a Szent Kereszt Imádói Ferences Nővérek Kongregációjának alapítóját. Adjunk hálát Istennek ezért az új boldogért, aki példaképül szolgál a Kálvária misztériumának szemlélésében és a szeretet fáradhatatlanul gyakorlásában!
Az Egyház ma tartja az elvándorlók és menekültek világnapját. Üdvözlöm a téren jelenlévő menekülteket és migránsokat, akik az egy évvel ezelőtt megáldott „Angeli senza saperlo” („Tudtukon kívül angyalokat [fogadtak be]”) (vö. Zsid 13,2) címet viselő emlékmű körül vannak. Idén a belső menekülteknek kívántan üzenetemet szentelni, akik menekülni kényszerültek, ahogyan Jézussal és családjával is történt. Menekülésre kényszerülve, miként Jézus, az elköltöztetettekről, a migránsokról van szó. Különösen gondolunk rájuk és imádkozunk értük, s azokért szintén, akik segítenek nekik.
Ma van a turizmus világnapja is. A világjárvány ezt az ágazatot erősen sújtotta, mely sok ország számára igen fontos. Bátorításomat küldöm mindazoknak, akik a turizmus területén dolgoznak, különösen a kis családi vállalkozásoknak és a fiataloknak. Remélem, hogy hamarosan mindenki talpra áll a jelenlegi nehézségekből.
Most pedig titeket köszöntelek, kedves római hívek, Olaszországból és a világ különböző tájairól érkezett zarándokok! Nagyon sokféle zászló van itt! Külön is gondolok a nőkre és az emlőrák elleni küzdelemben részt vevő minden emberre. Az Úr támogassa munkátokat! És üdvözlöm a sienai zarándokokat, akik gyalog érkeztek Rómába.
Áldott, békés vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
