A hamis intézőről
"...Jézusnak azonban van egy példabeszéde – látszólag ez az egyik legzavarbaejtőbb tanítása! -, ami egy hasonló válsághelyzetbe került emberről szól:
„Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egyenként magához hívatta urának minden adósát.
Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.
Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki -, és írj nyolcvanat.
Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.” (Lk 16, 1-9)
Az eltékozolt vagyon igaz – így állunk mi is. Természetesen Jézus nem arra biztat minket, hogy akkor lopjunk magunknak egy újabb vagyont, nem ezért állítja példaként a tanítványok elé a hamis intézőt. De meg kell értenünk: a mulandó világ javait, a hamis mammont arra kell használnunk, hogy újraszőjük a szeretet-hálót – ahogy ez az intéző is újrarendezi kapcsolatait a jövője érdekében. Egykor ez a „szociális háló” tartotta meg az elesettet, a beteget, az idegent, szegényt és az öreget is a társadalomban. Jézus pedig olyan fontosnak tartotta ennek meglétét és erősítését, hogy még ennél is tovább megy, önmagát azonosítja a rászorulókkal: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. (Mt 25, 40)
A valódi öngondoskodás ma azt kívánja, hogy helyreállítsuk a nagycsaládos, rokonsági és lakóhelyi szeretet-hálót. Nem a nyugdíjpénztár helyett, de mellette… (hiszen helyes és jó dolog az ésszerű takarékosság, főleg, ha van még miből). Bíznunk kell abban, hogy a nagy ellátó-rendszerek nem omlanak össze, de ezek fölött nincs nagy befolyásunk, és bármi megtörténhet. Viszont a családunkra, rokonságunkra, a lakóhelyünkre van befolyásunk! Ott igenis újraszőhetjük a hálót: kiengesztelődéssel, konkrét segítéssel, egymás termékeinek vásárlásával, szolgáltatásainak igénybevételével. Közös munkával, áldozattal. Miként a hamis intézőnek, nekünk is be kell fektetnünk a jövőnk érdekében családunkba és körülöttünk élő emberekbe. Gyermekeinkbe – persze ehhez meg kell, hogy szülessenek -, szüleinkbe, nagyszüleinkbe (ha még élnek), rokonainkba, barátainkba. Ha úgy tetszik, életközösséget kell alkotnunk, ha úgy tetszik „egyházat”, „egy testet”, ahol minden tag együtt örül és együtt épül a többivel. Egyszerűen fogalmazva: forduljatok egymás felé szeretettel! Ez a valódi öngondoskodás!
A bibliai tanács az alapvető, Istentől jövő struktúrák – család, „nemzetség”, egyház – helyreállítását szorgalmazza a másodlagos, emberi okosságból kialakított struktúrák mellett. Ehhez a jóakaratunkra és áldozatkészségünkre van szükség. És bizalmunkra a körülöttünk élő emberek iránt, valamint bizalomra Isten iránt, aki azt mondta: „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (Lk 6, 38)
(Részlet Sípos (S) Gyula: Mit tegyünk testvérek? - bibliai tanácsok válság idejére című könyvéből)
