Virág Péter: Lelki tisztítókúra - 6. rész
Érzelmeink megtisztítása - Gondolkodásotok átalakítása
Ha folyton azt sorolod magadnak mi nem vagy, azzal elhomályosítod azt, ami már vagy. Nem vagyok elég okos, elég szép, elég sovány, elég sportos, elég kitartó, elég bátor, elég türelmes, elég képzett, stb..
Miért csináljuk ezt a lehúzást? Miért hasonlítgatjuk magunkat másokhoz? Ebből színlelés, álarchordozás, izzadtságszagú erőlködés származik. Isten nem akarja, hogy olyanná válj, mint más, hiszen azt akarta, hogy sajátos adottságaiddal épülj be, mint építőkő, az Ő templomába.
A szentírás azt mondja, olyan az ember, mint a szívében rejlő gondolatok és ennek bőségéből vagy éppen szűkösségéből szól a száj.
Hogyan beszélsz magadról? Megvetően, lekicsinylően, szégyenkezve, kárhoztatva magad? Ez a gonosz csapdája. Azt akarja, hogy ne fedezd fel értékességedet. Ha felismered, hogy ki vagy és még kivé válhatsz Jézus Krisztusban, akkor nem manipulálhat többé.
Azt sorold magadban ki vagy Krisztusban. Mit mond rólad Isten? Meghívott vagy, kiválasztott vagy, otthont vesz nálad, a tenyerébe írta a neved, stb.. Higgy ebben és emlékeztesd magadat rá.
„Testvérek, a gondolkodásban ne legyetek immár gyermekek, hanem a rosszban legyetek járatlanok, a gondolkodásban ellenben érettek!” (1Kor 14,20)
„ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes…arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék”(Róm12,2-3)
„Öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény.”(Ef 4,24)
Aki nem a világból veszi értékét. Aki nem az érzelmei alapján ítéli meg mivoltát. Nézd csak meg a reklámok világát, amik mind érzelmi döntésre akarnak rávenni. Ezt az eszközt veti be veled szemben a gonosz. Ha nem érzed Isten szeretetét, akkor nyilván nincs is –súgja a füledbe.
De neked hatalmadban áll átalakítani a gondolkodásodat érzelemvezéreltről, tudatosra.
Érzelmeink megtisztítása - Egyszer fent, máskor még feljebb
„Egyszer fent, máskor lent” –szól a közismert megállapítás.
„Az emberi élet egy hullámvasút, vannak hullámhegyek és hullámvölgyek” –mondják.
„Isten nem ver bottal” –állapítják meg.
„Na, ezt megérdemeltem, amiért….” –és szólnak a felsorolások.
„Ez a sorsom, ez volt megírva…” –hangzik a dolgok magyarázata.
Végeláthatatlanul szólnak a gyilkos mantrák. Ismételgetjük, ismételgetjük, ismételgetjük, ismételgetjük, ismételgetjük……….. Hát nem unjuk még?
Miért ragaszkodunk az át sem gondolt, ostoba mondókáinkhoz?
Talán mert ezekkel igyekszünk kibújni a felelősség alól?
Hiszen, ha az élet eleve ilyen, akkor nem én tehetek róla, hogy padlón vannak a kapcsolataim. Ha Isten küldte a bajt, akkor mit számít, én mit akarok. Ha ez van megírva, akkor csak a beletörődés maradt.
Korunkban rendkívül erős lett a lehúzó mantraspirálok ereje.
Mindenki megosztja a világhálón élete legjobb pillanatait, hol nyaralt, kikkel bulizott, mi meg azt érezzük, hogy csak mi rohadunk itthon és gürcölünk a melóban, mialatt mindenki lazít.
Hányszor szól a beletörődött megjegyzés: „Ti is elváltatok, mi is elválunk. Úgyis mindenki elválik, csak idő kérdése.”
„Minden pasi egyforma, csak egy valami érdekli őket….”
Miután Mózes a választott nép elé tárta Isten törvényeit, így szólt:
„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (MTörv30,19)
Ne kövesd a gyilkos mantrát, válaszd az életet!
És akkor egyszer fent, máskor még feljebb.
Szívünk megtisztítása - Isten szemefénye
Szeretem Pintér Bélának, a „Gyere el a jászolhoz” című dalát:
Gyere el a jászolhoz még ma éjjel,
Találkoznod kell Isten szeme fényével,
Ne keress itt pompát, gazdagságot,
Keresd azt ki megváltja a világot.
Szerintem valami nagyon bensőségeset mond el Istenről az, hogy kisgyermekként belép a világba. Fölfoghatatlan az egész hozzáállás Isten részéről. A kiszolgáltatottság vállalása, a bizalom egy fiatal párban (az emberben), a megtestesülés okán anyatejet szopizik a Fiúisten, az Atya szeme fénye.
Azért az idilli kép mellett el ne felejtsük, hogy a gonoszok mindent megpróbálnak, hogy kioltsák Isten szeme fényét. Már csecsemőként menekülnie kellett.
„Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be. Ő volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” (Jn1,4-12)
Vagyis az egész kiért történt?
Hát értsd meg, hogy ÉRTED, meg ÉRTEM!
A jászoltól, a keresztfáig és azon túl. Mind a mai napig és azon túl.
Mindvégig ÉRTÜNK.
Hát nem döbbenetes?
Az a legértékesebb a számunkra, akiért mindenünket odaadjuk. Akár az életünket is. És Isten pont ezt tette ebben a fiúcskában, értünk.
Akkor lehet, hogy valójában TE vagy, Isten szemefénye?
Befejezés
Nem valami ellen irányult, amit írtam, hanem valakikért. Lehet egyetérteni vagy vitatni, megmosolyogni vagy megfogadni, sutba dobni vagy átimádkozni.
Megírtam, mint egy kiáradást a szívemből. Őszintén tettem eléd gondolataimat. Nem akartalak kioktatni, megítélni vagy elvitatni a jogodat, hogy másképp gondold. Azt szerettem volna csak, hogy gondolkodásra serkentsen.
A szívemet adtam neked. Kérlek, tartsd ezt tiszteletben, még ha nem is értesz egyet velem mindenben. Az ilyenfajta kitárulkozás mindig magában hordozza a kiszolgáltatottságot, ezért kicsit remeg a kezem.
Nyitott vagyok a vitára, viszont nem kedvelem a kritizálást, még ha „építőnek” nevezik is.
De örülök annak, ha valami megragadott. Amikor összecsengett egy-egy gondolatunk. Ha úgy érezted, ez most pont neked szólt. Esetleg segítettem, vagy ráirányítottam valamire a figyelmedet.
Ti, akik ismertek, talán többször is érezhettétek úgy, hogy amit írok, azt éppen nekem kellene jobban megfogadnom. Teljesen egyet tudok érteni veletek. Sokszor volt olyan érzésem, hogy most már csak fel kellene nőni ahhoz, amit itt leírtam. Leginkább magamnak prédikáltam ezekben az írásokban.
Ezzel zárom soraimat.
Isten veletek!
Öleléssel: Virág Péter
