A szabadúszó püspök: Beer Miklós nyugdíjas napjai
Utazik, blogot vezet, alig van szabad perce Beer Miklósnak, pedig hónapok óta visszavonult. Rengeteg ügy foglalkoztatja, de az egyik legnagyobb kihívást a nemrég bejegyzett alapítványának vállalása jelenti.
Négy hónappal ezelőtt szentelték fel és iktatták be Beer Miklós utódát a Váci Egyházmegyében, a nyugdíjas megyéspüspök pedig a szó szoros értelmében kilépett a templom falai közül: szinte folyton úton van. Október végén Debrecenben a Szólj be a püspöknek kerekasztal-beszélgetésen ostromolták kérdésekkel az evangélikus és református, szintén nyugdíjas püspökökkel együtt, itt is az „önszórakoztató gettóegyház” meghaladása volt a fókuszban, de az elmúlt hetekben még Moszkvába is elutazott. A sűrű program miatt a nemrég elfoglalt, szerény nagymarosi otthonába is szinte csak aludni jár haza.
Beer Miklós tizenhat éven át volt a Váci Egyházmegye püspöke. 1966-ban szentelték pappá Esztergomban, de teljesített szolgálatot Szobon, Kőbányán, Márianosztrán, Dömösön, Pilismaróton is, mielőtt püspökké szentelték. Az utóbbi években azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy a többi egyházvezetőtől eltérően foglalt állást például a migrációról, de a római katolikus egyház statikus képét is igyekezett átfesteni. Egy olyan szolgálatot képzelt el, ahol az emberi problémákhoz közelebb kerülnek, de az elkötelezett világiak is vállalhatnak meghatározott körben egyházi feladatokat.
A 76 éves püspök júliusban már videobloggal tűnt fel a YouTube-on, elsőként éppen arról beszélt, hogy ki kell lépniük a templomok falai közül. Azóta havonta egyszer-kétszer rendre elmondja gondolatait. A hvg.hu júliusban közölt a püspökkel készült interjút, Beer Miklós ebben már elárulta, hogy hogy tervezi egy cigányságot felzárkóztató programba bekapcsolódó alapítvány létrehozását, és arról is beszélt, hogy szeretne őszinte beszélgetésekben részt venni, első körben barátok között, később pedig akár kibővített körben is, hogy a közélet megosztottságát oldja a maga eszközeivel.
Az interjú megjelenése óta eltelt néhány hónap, a Szent Ferenc a Szegényekért Alapítványt október végén már bejegyezték, a program körvonalai is látszanak már. Beer Miklóst új nagymarosi otthonában kerestük fel, barátok között találtuk.
„Ne térdepeltesd, hanem focizz velük”
A szabadúszó püspök Moszkvában készült fotókat néz barátaival nappalijában. A barátok Kóspallagról érkeztek, és az is nagyon gyorsan kiderül, hogy a házaspárral régi barátság fűzi össze őket. „Mi nem is ahhoz a felekezethez tartozunk, de a kislányunk szökdösött annak idején a plébánoshoz Esztergomban, mert az udvaron mindig történt valami érdekes” – idézi fel Ábrók Ildikó, aki a Nagymarostól másfél órányira levő faluban gyógynövényekkel foglalkozik. „Ne térdepeltesd, hanem focizz velük, ez volt Miklós atya pedagógiai módszere már akkoriban is” – jegyzi meg Ildikó.
Beer Miklósnál nem új keletű az akkoriban a római katolikus egyházra még kevésbé jellemző, emberek felé forduló gyakorlat, hanem évtizedes és belülről fakad. Gyorsan szóba kerül az alapítvány, és a romaprogram is. Ildikó férje a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít, a kisebbségi jogokról is tart szakszemináriumot.
„Alakul a csapat, sokan megkerestek, köztük informatikusok, nyugdíjas pedagógusok is. De beugrott hozzám egy szociológus-romológus: az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanít a fiatal nő, és a diákjaival járják a hátrányos helyzetű nógrádi falvakat, ők is felajánlották a segítségüket” – tér a romaprogram terveire a püspök.
Útkeresés
„Meglátogattam a cserdi polgármestert, nyolc általánost végzett, de úgy beszélt, mint egy egyetemi oktató” – mesél a romaprogramokat megalapozó útkeresésről a szabadúszó püspök. Nem ez volt az egyetlen kirándulás, a volt megyéspüspök elutazott a kaposfői plébánoshoz is, aki korábban felkarolta a körülötte levő települések cigány lakosságát. „Építettek közösségi házakat mosógéppel, fürdővel, de kertészeteket is létrehoztak, ahol tanította a lelkész a romákat. Ma már versengenek, hogy kié a legszebb kert” – meséli Beer Miklós.
A munkahely lenne a legfontosabb, ott helyben
– jegyzi meg a visszavonult egyházvezető. „Jártam kis falvakban, ott a hatalmas búzamező. Én naivan fordultam a polgármesterhez, hogy ez biztos sok embernek ad munkát, de az csak mosolyogva ingatta a fejét, hogy oda elég négy-öt ember. Az elmúlt harminc év bűne, hogy megölték a falut. Vissza kell ebből adni valamit, a magára hagyott, nehéz sorsú embereknek fogni kell a kezét” – mondja Beer Miklós, hozzátéve azt is, hogy kis műhelyeket kellene alakítani, ahol kézműves termékeket állítanak elő. „Oda kell vinni a munkát, mert nagyon sokan elutazni sem tudnak oda, ahol lenne munkahely.”
A püspököt otthonában meglátogató család tagjai közül többen is gyógynövények termesztésével foglalkoznak a börzsönyi Kóspallagon, szörpöt, birsalmasajtot is készítenek, még az sem kizárt, hogy a program egyik részének ötletadói, kidolgozói is lehetnek.
A tervek szerint a Szent Ferenc a Szegényekért Alapítvány ahhoz a programhoz csatlakozna, amelyet a Máltai Szeretetszolgálat vezetője, Vecsei Miklós miniszterelnöki biztosként irányít április óta. Háromszáz hátrányos helyzetű települést vettek fel a listára, ahol a helyi diagnózisokra alapozva indítanak felzárkóztatást, eddig 31 faluban már elindult a program helyi civilekkel és az önkormányzatokkal összedolgozva. Vecsei Miklós kabinetvezetőjétől megtudtuk, hogy január végéig döntik majd, mely harminc településen kezdődik el a következő programban a projekt, ezek közé szeretne bekerülni a visszavonult püspök az alapítványával.
Beer már felkereste az egyik karancssági falu polgármesterét, ha minden igaz, akkor a jövő év elején kezdhetnek bele a munkába. Addig meg folyik az „előkészítő műhelymunka”, ahogy a baráti házaspárral is, akikkel a romák integrációja is szóba kerül.
„Van, ahol már szinte csak roma gyerekek járnak iskolába”
„Minden harmadik gyermek roma a hatévesek korosztályában, erre fel kell készíteni a pedagógusokat is. Mindannyiunk felelőssége” – jegyzi meg Beer Miklós, aki úgy látja, működhet az integrált és a szegregált oktatás is jól, ha a feltételek rendelkezésre állnak. A katolikus egyetemen kisebbségi jogokról is tanító vendégnek is az a tapasztalata, ha nagyok az anyagi különbségek a mozaikos típusú oktatásban tanuló gyermekek között, akkor az ellentétek, az előítéletek inkább csak nőni fognak ahelyett, hogy valóban integrálódnának a gyerekek.
A püspök tapasztalata az, hogy sok nógrádi faluban már azért nem lehet együtt járatni iskolába a roma gyerekeket a többiekkel, mert a jómódú szülők elvitték máshova a gyerekeiket, ezt a folyamatot rövid időn belül nem lehet megállítani. Beer azt hangsúlyozza: a tanodák működtetésére nagy hangsúlyt szeretnének majd fektetni.
A programokon túl a püspök azon dolgozna, hogy az emberek szemléletén változtasson, ezt tartja a legnehezebb feladatnak. „Akik a jólétben élnek, sokszor ugyanúgy nem szabadok, mint a másik oldalon élők. Csakhogy az anyagi biztonságban levők élhetnének a szabadságukkal” – mondja Beer Miklós, aki szerint el kellene engedni azokat a szokásokat, amelyekhez sokan a jólét szimbólumaiként ragaszkodnak csupán.
Miután a visszavonult egyházi és újdonsült alapítványi vezető végighallgatja a kertészkedésről, a kézműves termékekről, a falusi életről, és a romák társadalmi és jogi helyzetéről is oktató barátaitól szerzett és megvitatott információkat, megebédelteti a társaságot: a hűtőből elővett ételhordókban akad minden, egy itteni önkiszolgáló étteremből, ahol főznek a püspökre.
„Nagyon büszke vagyok, hogy ilyen remek ebédet rittyentettem a hűtőmből: mindenkinek jutott belőle” – mondja a püspök, aki tortát is hoz a konyhából, közben a vendégek az ünnepi programjáról kérdezik. „Most a nagymarosi plébános a főnököm. A karácsonyi szentmisét itt én tartom, de egyébként Zebegényben fogok misézni” – mondja mosolyogva Beer, aki egyébként Zebegényben született, ott is töltötte a gyermekkorát, ez tehát számára visszatérés.
A közeljövőtől vissza-visszakanyarodik a cigánysággal kapcsolatos terveihez. A püspöknek számos személyes tapasztalata is van, utólag is úgy látja, hogy sikerült több ízben is elnyerni a bizalmát azoknak a közösségeknek, ahol kapcsolatba került a romákkal. „Az egyik probléma, hogy nem is ismerjük őket” – jegyzi meg a püspök. Erre aztán az asztalnál ülők sorra hozzák azokat a példákat, amikor az értetlenség szült frusztrációt a romákban, egy közösségen belüli szokás nem ismerete miatt szégyenítették meg őket.
Beer egy különös esetet is megemlít: utazásai során találkozott egy cigány kislánnyal, aki pusztán az internetre hagyatkozva megtanult koreai nyelven. Hitték is, meg nem is, de bebizonyosodott, hogy valóban sikerült önállóan megbirkóznia a nyelvvel, a nemrég bejegyzett alapítvány valamilyen módon most a hódmezővásárhelyi kislány számára fog segítséget nyújtani. A visszavonult püspök azonban azzal tisztában van, hogy ez utóbbi feladat bár különös, de egyszerűbb jóval annál, amit a Szent Ferenc a Szegényekért Alapítvány vállalt magára, és amiről január végén derül ki, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat mintaprogramjára elindított Jelenléthez csatlakozik-e, vagy új utakat keresnek majd.
(hvg.hu)
