Jézus matematikája, az élő hit relativitáselmélete
Sokan nem szeretik, hogy egy istentiszteleten, vagy misén a lelkész, pap vezetésével bűnösöknek mondjuk magunkat. Valahol érthető is, hiszen ki mondja magára szívesen, hogy bűnös. Miközben világi értelemben talán egyáltalán nem az, hiszen nem nyomoz utána a rendőrség, nem ítélték el semmilyen jogsértés miatt, még csak tilosban sem parkolt. De nagyon kevés olyan ember él a Földön, aki Isten törvényeivel szemben sem vétett soha.
Azt, hogy bűnösök vagyunk, nem azért mondjuk el, mert átkozzuk magunkat, mert perverz módon szeretjük magunkat emlékeztetni a bűneinkre, hangoztatni, hogy micsoda „szörnyű alakok” vagyunk.
Én például szeretem magamat emlékeztetni, de nem a bűneimre, hanem arra, hogy Isten megbocsájtja a bűneimet. Hiszen a keresztény hit lényege éppen a megbocsájtó Isten a bosszúállóval szemben. Bűneink megvallásával annak adunk teret, hogy Isten megbocsájtson nekünk, hogy ebben a kegyben részesülve élhessük meg az emberiség történetének azt a hatalmas pillanatát, amikor Krisztus magára vállalta bűneinket a kereszthalál által. Ezért nem érdemes ódzkodnunk a bűnök bevallásától, mert ez az alapja Isten megbocsájtó szeretetének, ami Jézus által a hitünk lényege.
Ezzel tudjuk életünk részévé tenni a keresztény hitnek azt az életmegváltoztató egyenletét, ami nagyon leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy a bűneimnél mindig nagyobb az a szeretet, amit Jézus irántam érez. Ez igazi örömhír, az az evangélium. Ha a szükséges mértékben el tudunk rugaszkodni az emberi törvények által szabályozott világunktól, ha életfelfogásunk és a másokhoz való viszonyulásunk origójának Jézust, és az irántunk érzett szeretetét tekintjük, akkor szabaddá válunk!
A másokhoz fűződő viszonyunk azért nagyon fontos a szabadságunk szempontjából, mert nem vehetjük magunkra azt a rettenetesen nagy terhet, amit az ítélkezés jelent. Ha pedig nem ítélkezünk, s egyben őszintén hisszük minden szituációban, hogy Jézus szeretete nagyobb, mint az ember bűne, akkor ezzel azt is elfogadjuk, hogy egy – világi törvények szerint, és jogosan – elítélt, de a börtönben hitre jutott ember úgy is lehet szabad egész életére, ha csak évtizedek múlva, vagy soha nem hagyhatja el a szürke falak és rácsok mögötti világot. És ugyanígy, egy luxusvillában pöffeszkedve, milliárdokkal a bankszámláján is lehet az ember rab, ha a saját hatalomvágyának, az anyagi javak hajszolásának a foglya.
Ez Jézus matematikája, ez az élő hit relativitáselmélete, amit gyakorlattá úgy tehetünk, ha a megbocsájtó szeretetével élünk, és nem visszaélünk!
M.T.
(iec2020.hu)
