Hét plusz egy tanács a jezsuitáktól arra, hogyan éljünk a szünidőben
A jezsuita bloggerek javallatait osztjuk meg olvasóinkkal:
1. Pihenjetek és szórakozzatok!
2. Ápoljátok a barátságokat, és szerezzetek új barátokat is!
3. Ha lehetőségetek adódik rá, utazzatok külföldre is!
4. Hallgassatok zenét, nézzetek filmet, olvassatok könyveket és beszélgessetek a barátaitokkal!
5. Írjatok naplót!
6. Tisztítsatok meg a szeméttől egy tengeri szakaszt, egy mező- vagy erdőrészletet! S ha a helyzet olyan reménytelennek látszik, kezdjétek mindjárt a saját szobátokkal!
7. Gyakran felejtsétek el magatokkal vinni a telefonotokat! S ha olyan elkeserítő állapotok uralkodnak, esetleg egyszer felejtsétek egyszerűen a jegesvödörben. Ezeket a feladatokat már senki sem fogja kijavítani, értékelni, de ezek fognak értékelni titeket...
* * *
A fenti tanácsokat egy milánói tanár, Andrea Bortolotti adta diákjainak a nyári szünet előtt. Néhány dolgot hozzátehetnénk:
1. Azt hiszem, ezek amolyan felszabadító gyakorlatok, amelyek politikai programnak sem utolsók. A nyugati társadalmakban dívó mindennapi élet átlagos stressz-szintjét figyelembe véve akár a túlélés feltételeinek is tekinthetők.
2. Méltányolandó továbbá, hogy a szerzőt nem csak a (gazdasági, tudományos, presztízst illető stb.) előrehaladás érdekli.
3. Az új horizontok kinyílásával – gyakori tapasztalat – tényleg relativizálódnak a mindennapos problémáink.
4. Én is nagyon vágyom arra, hogy végre olyasmit csináljak, ami nem „hasznos”. Attól mindig visszatér az életkedvem. Jó dolog „szabadságon lenni.” (Még akkor is, ha ez a szerzeteseknél kicsit mást jelent, mint az átlagos állampolgárnál).
5. Bár már nem szoktam naplót vezetni – gyermekkoromban írtam utoljára, azóta csak nagy ritkán, utazáskor –, tudom, hogy objektiválni az élményeket része a feldolgozási folyamatnak. Sőt talán maga a feldolgozási folyamat.
6. Az ökológiai gondolkodás előmozdítása miatt én megszerettem Greta Thunberget. Bár féltem őt egy kicsit, hogy politikai érdekből kihasználják enyhe fokú autizmusát (Asperger-szindrómája van – a szerk.), anélkül, hogy mások erre figyelmeztetnék őt vagy a szüleit. (A szobám rendben tartása viszont nekem is komoly nehézséget okoz...)
7. Az utolsó tanács viszont nem érint – ugyanis nincs telefonom.
Egy 7+1-ediket viszont szívesen hozzátennék: „Imádkozzatok rendszeresen!” Adjatok hálát mindenért! Esetleg naponta többször is. Nekem úgy tűnik, ezek a feladatok nemcsak a diákoknak hasznosak, hanem a szüleiknek is...
Forrás: Jezsuita.blog.hu
