„5:3-ra győztünk” – Böjte Csaba Ferenc pápa csíksomlyói látogatásáról
Olyan értékeket tudunk hordozni és felkínálni egész Európának, amelyek mindenkinek javára válnak – mondja a Mandinernek Böjte Csaba, hozzátéve: Erdély magyar népe úgy érzi, hogy gyarmat lett. A ferences szerzetes beszél Márton Áron boldoggá avatásáról, a román-magyar viszonyról és Ferenc pápa bevándorlással kapcsolatos álláspontjáról is.
A pápalátogatás előkészületei hatalmas ellenszélben, küzdelmek között zajlottak, nemcsak eső, sár, hideg volt, hanem egymásra uszítás, megaláztatás is. Az egyik szervező így nyilatkozott: „nehezen győzött a nap a felhők felett, de győzedelmeskedett”. Csaba testvér, ön hogy látja?
Ha a hosszútávú készülődést nézzük: hetven évvel ezelőtt Márton Áron püspök Csíksomlyóra összegyűjtötte a híveit, papjait, és azt mondta: „a kötél a nyakamon; csak azt várom, mikor húzzák meg. Engedelmeskedjetek a mindenkori törvényes püspökötöknek. Vállalom a sorsomat, vállaljátok ti is!” A kommunista rendszer sok mindent le tudott nyelni, de azt, hogy egy közösségnek külföldön legyen a feje, semmiképpen nem tudta elfogadni. És akkor jöttek a megtorlások: Márton Áront halálra ítélték. Nagyon sok papját, hívét, világiakat is, például a provinciálisunkat, Boros Fortunát atyát, egyenesen a Duna-deltába vitték kényszermunkára, és lapáttal agyonverték. Több más vértanúja is van az egyházmegyének.
1979-ben fiatalok a szentmise után felmentünk a nyeregbe imádkozni. Többünket letartóztattak, engem is elvittek, félnapot benntartottak a rendőrségen, házkutatást végeztek, mindent összeszedtek a házban, ami rám nézve terhelő lehetett, a mai napig nem adták vissza ezeket. Jakubinyi érsek atya Ferenc pápa előtt hivatalosan kimondta: „Húsz évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa látogatta meg először ezt az országot, de csak a fővárosra, Bukarestre szorítkozhatott. Nagyon sajnálta, hogy nem látogathatta meg Erdélyt, ahol hívei többsége lakik, de megígérte, hogy ha még egyszer jön, mindenképpen eljön hozzánk. Húsz év múlva most Ferenc szentatya teljesítette ezt az ígéretet.” Ez az előzménye a mostani találkozónak. Logikus, hogy olvad a jég, de még mindig vannak itt is, ott is jégdarabok, de én remélem, hogy jó irányba tudunk előre lépni.
A pápai miseruha hátán a pápalátogatás logójának magyar feliratát – „Járjunk együtt!” – el kellett takarni. Ez is egyfajta jégkristály?
Igen, ez is egy jégtömb. A ferences testvéreim az utolsó pillanatig harcoltak azért, hogy ez ne történhessen meg, sajnos sikertelenül. Hiszem, hogy lassan szétolvadnak ezek a jégdarabok, és rá fognak jönni a románok és mi magyarok is, hogy nem kell, hogy acsarogjunk, mert csak együtt lehet Tündérkertté tenni ezt az országot.
Én azért imádkozom, hogy ne legyen ilyen komplikált a következő pápalátogatás megszervezése. Törékeny kincs a béke, kicsik vagyunk, épp ezért kell a jó Isten megvilágosító kegyelmébe kapaszkodni.
Mi volt a nagy reménysége a pápalátogatás előtt?
Azt gondolom, hogy önmagában az, hogy létrejött, már győzelem. A világosság, Isten és Mária győzelme. Legyünk teljesen őszinték, én még román miniszterelnökkel és román nagyfiúkkal egy asztalnál nem ültem, és most együtt imádkoztunk és meghallgattuk román nyelven a szentleckét és ők nemcsak az evangéliumot hallgatták meg magyarul, hanem a magyar himnuszt és a székely himnuszt is. Elégtételnek éreztem. Nem hiszem, hogy Ferenc pápán kívül lett volna más ember, aki ezt meg tudta volna valósítani. Egyszerű lenne azt mondani erre a kérdésre, hogy én székely vagyok, és a székely még egy esti kocsmai verekedést is, ahol ő maradt alul, így mesél el másnap: „Te komám, tegnap olyan jót verekedtünk. Tudod, üttek es, s kaptunk es eleget!” Komolyra fordítva a szót, én soha nem a kompromisszumokat szoktam számba venni, hanem a gólokat. Kaptunk gólokat, de rúgtunk is. Azt hiszem, hogy 5:3-ra mi győztünk.
Volt-e félelme a pápalátogatás előtt?
Nem magunkban, nem a román kormányőrségben bíztam, hanem a gondviselő Istenben, aki munkálkodik. Nincs miért féljek. Tudom, hogy sokféle butaság jelent meg a lapokban. Egy román politikus váltig állította, hogy Orbán Viktor egymillió ember előtt kikiáltja Erdély függetlenségét, majd Magyarországhoz való csatolását. Egy magyar újságban pedig azt olvastam, hogy most fog beteljesedni a fatimai jóslat harmadik titka, hogy Csíksomlyón a Szentatyát és a hegyen lévőket is kivégzik. Láttam, hogy vannak pánikkeltő hangok, de igazából fegyelmezetten zajlott minden: az eső, a szél, a hideg, minden nehézség ellenére gyerekek, felnőttek százezren álltuk a sarat. Mikor lejöttünk a hegyről, nem maradt szemét, rendetlenség a hegyen, békésen elvonultak mind. Bíztam a népemben, és őszintén büszke vagyok rájuk.
A pápa arról beszélt, hogy az egyház tábori kórházhoz hasonlít csata után, ahol előbb a sebeket kell ellátni. Hogyan értelmezi ezt a gondolatot?
A realitásból kell mindig kiindulni. Tény az, hogy Erdély népe, mi magyarok úgy érezzük, hogy gyarmat lettünk. Nagyon sokszor apartheid stílusban megsértik jogainkat, szerintem ez apartheid. Ezek sebek és Ferenc pápa tudatában van ezeknek a sebeknek. Az orvosok, ha a sebet nem tisztítják ki, hanem csak összevarrják, abból súlyos fertőzések lesznek. A szeretetet mindig igazságba kell öltöztetni, és az igazságot szeretetbe. Igazságosság nélkül nincsen gyógyulás.
Melyek az egyház legfájóbb sebei a jelen pillanatban?
Például amikor Márton Áront bezárták, rá fél évre a csíkszentdomokosi segédlelkészt megvádolták, hogy liliomtipró. Egy monstre pert kreáltak belőle: milyen lehet a pásztor, ha ilyen bojtárt küld a saját szülőfalujába. Márton Áron azt mondta, hogy jobban fáj neki, hogy miatta egy embert ártatlanul tönkre tettek, mint a saját édesanyja halála. Márton Áron édestestvérét is bezárták, s a börtön udvarában több mint háromszáz rabot arra kényszerítettek, hogy köpje le és átkozza meg azt az édesanyát, aki püspököt szült erre a világra. A ferences provincia minden egyes tagját meghurcolták. Legyünk őszinték, a mai napig a román állam nem kért ezektől az emberektől bocsánatot. Ezek a sebek még megvannak, és arra kell törekedni, hogy akik ártatlanul szenvedtek, azok valamilyen módon nyerjenek elégtételt. Ezek a sebek akkor lennének orvosolva, ha konkrétan Márton Áront és az ő vértanú papjait, szerzeteseit, híveit az egyház boldoggá avatná. Ez még hátravan, és akkor még a világi rehabilitálás következne.
Sokan reménykedtek abban, hogy a pápa boldoggá avatja Csíksomlyón Márton Áront, s csalódtak, hogy nem tette meg. Hogyan áll az ő boldoggá avatása?
Az egyház is úgy működik, mint a világi hatóságok, ahhoz, hogy valaki hajtási engedélyt (jogosítványt) kaphasson, meg kell mérettetnie magát, a papírmunkát el kell végezni minden egyes esetben. A boldoggá avatást hosszas vizsgálat előzi meg mindenkinél. Nem elég, ha egy nép, közösség szent életűnek tart valakit, minden vele kapcsolatos dokumentációt össze kell állítani, a Vatikán elé terjeszteni, ahol alaposan kivizsgálják. Márton Áronnál lassítja a folyamatot, hogy bár szentéletű hitvalló, de nem vértanú, így a boldoggá avatáshoz még az is szükséges, hogy közbenjárására csoda történjen, amit független orvosoknak kell igazolniuk. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy általa csodás gyógyulás történjen, ezzel is segítve, hogy mielőbb a boldogok sorában tisztelhessük Erdély főpásztorát. Most nálunk pattog a labda, ezeket a dokumentációkat el kell készíteni.
Mi a pápalátogatás legfontosabb üzenete az ön számára?
Erdély szempontjából a pápalátogatás egy új időszámítás kezdete lehet. Vallási szempontból három nagyon súlyos kérdés van. Az egyik legégetőbb kérdés a görögkatolikus kérdés. Romániában a görögkatolikus egyházat betiltották, akik hűek maradtak a pápához, templomait az ortodox egyháznak adták át, és a híveket megpróbálták rábírni az áttérésre. Az ortodoxok ugye a pápa primátusát nem fogadják el. Ferenc pápa meg tudta, merte tenni, hogy hét görögkatolikus vértanú főpapot boldoggá avatott az ortodox többségű Romániában. Közülük az egyik Iuliu Hossu volt, aki az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlésen volt a vezérszónok, ő olvasta fel Erdély és Románia egyesülésének nyilatkozatát.
Az életszentség nem azt jelenti, hogy valaki tökéletes, mindenben igaza van, hanem azt, hogy egy-egy erényt hősies módon gyakorolt. Számomra döbbenetes, hogy ezeket a nemzeti hősöket, akik román kommunista börtönökben hunytak el, akik nem akartak áttérni az ortodox egyházhoz, boldoggá avatta. Nagyon kényes dolog ez. Nemcsak belenyúlt a darázsfészekbe, hanem gyógyító szeretettel nyúlt bele. Nem feltépve, hanem sebeket gyógyítva. Mondhat bárki bármit, ez nagy dolog. Talán kevesen tudják, hogy az ő személyes kérése volt, hogy Csíksomlyóra is jöhessen.
Nem akarták őt Erdélybe átengedni, erre azt mondta, hogy akkor inkább nem jön, és lefújják a pápalátogatást.
A diplomáciai tárgyalások mentek tovább, és eleget tettek kívánságának. Ez is nagy lépés a román-magyar megbékélés szempontjából.
A harmadik téma a moldvai csángók kérdése, akiket külön köszöntött. Nem sokkal azután, mikor kiderült, hogy eljön Erdélybe, a jászvásári püspök elrendelte, hogy Bákóban lehessen rendszeresen magyarul misézni. 1884 óta vártak erre. Én biztos vagyok benne, hogy ez Ferenc pápa műve. Nemcsak idejött mosolyogni a háttérben, hanem mert hozzányúlni évszázados mély sebekhez.
A pápa azt mondta, hogy Európát a jelen pillanatban nem ágyúkkal vagy bombákkal támadják, hanem ideológiákkal: „a gyarmatosító ideológiák nem tekintik értéknek az embert, az életet, a házasságot és a családot, és a múltbelihez hasonló ateista, romboló javaslatokkal ártanak legfőképpen a fiataloknak és a gyermekeinknek, gyökértelenné tévén őket”. Mely ideológiák a legveszélyesebbek?
Ha csak az elmúlt száz évre nézünk vissza, a kommunizmus, a fasizmus mind papíron születtek, kis csoportok kezdték hirdetni, és ki tudná megmondani, hogy hány millió ember életét követelték?! Mégis azt gondolom, hogy nekünk keresztényeknek nem a konkollyal kellene sokat foglalkozni, hanem a magunk értékes tanítását kellene hirdetni sokkal bátrabban, hitelesebben. A társadalom legfontosabb alapsejtjét, a családot támadó ideológiák nagyon felerősödtek. Megkérdőjelezik, hogy férfiak vagyunk vagy nők, és mit nevezünk családnak. Ha minden virágot rózsának lehet nevezni, akkor a rózsa szó elveszíti a jelentését.
A mai liberális gondolkodást az előző kettőhöz sorolom. Biztos, hogy sok ember lelkét képesek megmételyezni és szenvedésbe taszítani. Nagyon fontos lenne bátrabban, határozottabban elindulni Ferenc pápa nyomában, fényt, örömöt gyújtani az emberek szívében. Ha azt, amiben én hiszek, nem hirdetem, akkor vákuum keletkezik, és logikus, hogy ezek a kósza ideológiák újból és újból híveket fognak toborozni maguknak, és az üres székre valaki le fog ülni. Az lenne fontos, hogy a kereszténység és a család szépségét, gyönyörűségét, mint legfőbb szeretetközösséget tudjuk, akarjuk felmutatni az embereknek. Azt gondolom, hogy a magyar kormány családokat támogató rendelkezései is segítenek abban, hogy több gyermek vállalása trendi legyen, és a nagycsalád fenntartása ne jelentsen elszegényedést.
Nagyon fontos, hogy ügyes, talpraesett, aranyos gyermekeket neveljünk, mert akkor a fiatalok nem fognak elrettenni a családalapítástól. Vannak gyerekek, akiket túlságosan kényeztetnek, olyan hisztis, hogy azt gondolom magam is, hogy Isten őrizzen attól, hogy ilyen gyerekeim legyenek. Múltkor az egyik nevelőnő mondta, hogy a maga tíz gyerekét nem cserélné el egy agyontupírozott, elnevelt gyerekkel. Sajnos sokszor maguk a családok az ellenreklámok. A férj, a feleség ha nem tudja egymást megbecsülni, hanem kötekednek, civakodnak, akkor a fiatalok számára ez egy felkiáltójel, hogy veszélyes dolog családot alapítani.
Románia tölti be az EU soros elnöki tisztét. Lehet-e politikai üzenete a pápa romániai látogatásának?
Szegény Jézus Krisztus bármit csinál vagy nem csinál, az prédikáció, és Ferenc pápa is bárhová elmegy, bármit mond vagy nem mond, vagy nem megy el, annak is üzenetértéke van. Jó alkalom volt, hogy fedezzék fel nyugaton is Kelet-Európát. Európának nem másodosztályú tagjai vagyunk, hanem olyan értékeket tudunk hordozni és felkínálni egész Európának, amelyek mindenkinek javára válnak.
Sokan úgy gondolták, hogy Európa problémája Kelet-Európa. Szeretném hinni, hogy sok európai problémára válasz Kelet-Európa a maga tradicionális egyszerűségével, természetközeli életével, sok helyütt fenntartható életmódjával.
Azt mondta, a pápalátogatás mérföldkő Erdély életében, mégis rendkívül felerősödtek a negatív hangok, bírálatok az ünnep kapcsán.
Sok minden történt a pápalátogatás napjaiban, nem képes az ember mindent tökéletesen csinálni. Sok pénzt fizetünk víruskereső programokért, amiket a számítógépen hosszan futtatunk. Én örvendek annak, hogy az egyházban is, a társadalomban is vannak ilyen víruskereső személyiségek, akik akár a pápa látogatást is hosszan nézik, és kihegyezett szemük, orruk van arra, hogyha valami nem úgy történt, ahogy szerintük kellett volna, felhívják rá a figyelmünket. Azt, hogy jól megy valami, azt magától értetődőnek vélik, de ha bármi nem stimmel, azonnal jelzik. Én megköszönöm nekik ezt a fáradságos munkát, arra biztatom őket, hogy akár az én életemben is, ha látnak bármi olyasmit, ami nem Istennek tetsző lenne, figyelmeztessenek, tegyék meg bizalommal. Figyelünk rájuk és próbáljuk nemcsak elviselni, hanem meg is hallgatni és kiigazítani az ő észrevételeik alapján a saját életünket, világunkat.
Többen egyházszakadást vizionálnak. Tart ettől, illetve mit lehetne tenni, hogy ne következzen be?
Eljutottam Szíriába, Irakba, Egyiptomba, bár fejben tudtam, de most szembesültem vele, hogy sok keresztény ellenséges, más vallású, főként mohamedán közegben él, köztük nagyon sok vértanú van. Ha mi itt Európában nagyon elkezdünk keménykedni, akkor még sokkal több lesz. A pápának más útja nincsen, ha nem akar minden héten újabb vértanúkat, mint a megbékélés, a kiengesztelődés, a párbeszédre törekvés, hogy a vérontást megállítsa és megtanítson bennünket békében, jó testvérekként, szeretetben együtt élni. Aki Európában keménykedni akar, annak azt ajánlom, hogy menjen el és keménykedjen Afrikában, Ázsiában vagy máshol. Tudomásul kell vennünk, hogy Ferenc pápa nemcsak az európai katolikusok, hanem minden katolikus pápája, éljenek a föld színén bárhol, tartozzanak bármilyen néphez.
Hogy érti a keménykedést? A menekültek befogadásának elutasítására gondol?
Ferenc pápa azt mondja, hogy amelyik ország nem képes befogadni menekülteket, az ne fogadjon be. Európa országútjain, aki levizsgázott és betartja a közlekedési szabályokat, mindenki közlekedhet. Ferenc pápa is, én magam is azt mondom, hogy ne legyen kétféle hajtási engedély: ha például 18 év alatti gyerekekkel kikezdeni pedofília a mi törvényeink szerint, akkor egy nyolcéves kislányt egy mohamedán ne vehessen el feleségül. Aki vendégként ide érkezik, annak tiszteletben kell tartania a házigazda szabályait. Aki ezeket a szabályokat nem tartja be, azokat vagy toloncolják vissza az országból, vagy vonják meg tőlük a közlekedéshez való jogokat.
Elemzők szerint a pápa személye körül több törésvonal van az egyházban.
A katolikus egyházban az a szép, hogy mindig voltak különféle lelkiségek. A jezsuiták másképpen élik meg Jézus Krisztus követését, mint a bencések vagy mi ferencesek, és vannak új lelkiségek is. Egymás tisztelnünk kell. Ha valaki konzervatívabb keresztény módon éli meg a hitét és inkább latinul, az embereknek háttal szeret misézni, több tömjént füstöl, ő is a maga módján szereti az Istent. A puding próbája az evés. Az egyházi tradíciók megélésének próbája az idő, hogy lássuk, ki milyen gyümölcsöt tud teremni, mivel tudja Istenhez közelebb emelni a saját és mások lelkét. Nem vagy-vagyban kell gondolkozzunk, hanem ésben. Jézus Krisztus azt mondja, aki nincs ellenem, az velem van. Se azoknak, akik tradicionális módon próbálják megélni a hitüket, se azoknak, akik a II. Vatikáni Zsinat szellemében próbálnak jó papok lenni, nem szabadna egymás ellen feszülni. Én úgy látom, hogy Ferenc pápa látja a különféleségekben az egységet.
Szavaiból sugárzik, hogy szereti Ferenc pápát. Miért áll közel önhöz?
Karizmatikus ember, tűz ég benne. Én még olyan beszédét nem hallottam, aminél ne éreztem volna, hogy erre gombot lehet varrni. Sokan vannak, akik kiváló motiváló beszédeket tartanak, de akik igazi, mély lelkiséggel hatnak másokra, olyanok kevesen vannak. Engem a pápa erőst tud motiválni.
(mandiner.hu)
