Tényleg megváltozik a Miatyánk szövege?
A teljes nemzetközi és a magyar sajtót is bejárta az a hír, amely szerint “megváltoztatta a Miatyánk szövegét Ferenc pápa” – amely ebben a formában egyáltalán nem igaz. Hogy pontosan mi történt, arról Török Csaba római katolikus papot, teológust és egyetemi tanárt kérdeztük (777 blog):
A sajtóban futótűzként terjedt a hír, hogy megváltozik a Miatyánk szövege. Ez valóban igaz?
Az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) 2018. november 12–15. közötti, 72. közgyűlésén elfogadta a Római Misekönyv olasz fordításának a harmadik kiadását. Több változtatás mellett két szövegnek, a Dicsőségnek (Gloria) és a Mi Atyánknak (Pater noster) a szövege is módosult. Ez utóbbiban ez szerepel immár: „non abbandonarci alla tentazione” (ne adj át minket a kísértésnek; ne engedd, hogy kísértésbe essünk). Miután az illetékesek jóváhagyták a misekönyvfordítást, Ferenc pápa felhatalmazást adott a szöveg kihirdetésére. Ezért a CEI elnöke május 22-én bejelentette a szöveg hatályba lépését. Itt természetesen még hátra van a nyomdai munka, illetve annak meghatározása, hogy pontosan mikortól kezdik majd használni az új olasz nyelvű liturgiát a templomokban.
Már korábban is szó volt erről a változtatásról?
Az olasz püspökök kérésére 16 éven át dolgoztak szakértők (többek között liturgikus és biblikus szaktudósok, főpapok és teológusok) a misekönyv új fordításának az elkészítésén. Az előző kiadás 2002-es megjelenése óta állandó volt az igény egy megújult, érthető, a liturgikus életet jobban szolgáló szövegváltozatra. A munkára biztosan hatással volt az, hogy a Francia Püspöki Konferencia 2017. december 3-án hatályba léptette a Mi Atyánk új fordítását, amely így szól: „Ne nous laisse pas entrer en tentation” (ne engedd, hogy kísértésbe essünk). Pár nappal később Ferenc pápa egy interjúban üdvözölte a francia főpásztorok döntését.
A „ne nos inducas in tentationem” (szó szerint: ne vigyél, vezess bele minket a kísértésbe) latin megfogalmazás fordítása ezzel együtt régebb óta vitákat gerjesztett. Hiszen a szó szerinti értelemben véve azt sugallja, hogy Isten aktív módon, tevőlegesen a rosszra irányuló kísértésbe helyezi bele az embert. Nem véletlen, hogy a francia és az olasz püspökök mellett az angol és német nyelvterületen is felmerült már többször a kérdés. Ezzel együtt például az olaszországi püspökök bejelentését követően az Angliai és Walesi Katolikus Püspöki Konferencia szóvivője máris jelezte: a döntés csakis az olasz fordításra vonatkozik, az angol hivatalos szöveg átalakítása nincs napirenden.
Milyen egyeztetések történnek ilyenkor – kik vizsgálták a változtatás lehetőségét?
Meg kell ismételnünk, hogy nem a pápa döntéséről van szó. A latin misekönyv, imaszöveg változatlan maradt. A nemzeti fordításokban történtek, történhetnek változtatások, amelyeknek kezdeményezői és kivitelezői a helyi püspökök. A megkérdezett szakértők körét is ők határozzák meg.
Amikor elkészül egy misekönyv-fordítás, a helyi püspökök pozitív véleménye után Róma elé terjesztik azt. A francia szövegváltoztatást 2013. június 12-én hagyta jóvá a Szentségi és Istentiszteleti Fegyelmi Kongregáció. Innentől a francia nyelvet a liturgiában alkalmazó országok püspöki konferenciái maguk határoznak az új fordítás bevezetésének időpontjáról.
Olaszországban a helyzet azonban sajátos, hiszen a pápa egyben Itália prímása, az olaszországi egyház feje is, emiatt jelen esetben (a szakértők véleményére támaszkodva) személyesen is jóvá hagyta az olasz misekönyv-fordítást.
Érinti-e a változás a magyar nyelvű Miatyánkot?
A Római Misekönyv magyar nyelvű új fordítása most van elkészülőben. A szakértők munkáját végül a magyar főpásztoroknak kell majd kiértékelniük, a vonatkozó döntéseket meghozniuk, végezetül az elkészült szöveget Róma elé terjeszteniük. Így tehát az, hogy lesz-e változás a bevett, megszokott Miatyánk-formához képest, az alapvetően Budapesten, és nem Rómában dől el.
Ön mit gondol a változtatásról?
Aki fordított már idegen nyelvből, az tudja: a szó szerinti fordítás nagyon sokszor félrefordítás. Ahhoz, hogy pontos legyen a saját anyanyelvünkön egy idegen nyelvben megfogalmazódott gondolat, nem elég „tükrözni” a szavakat, hanem a kijelentés értelmét megtalálva adott esetben el kell engedni a szószerintiséget.
Ami a jelen vitában elgondolkodtat, hogy mindenki az igére (belevinni – benne hagyni – engedni) összpontosít, holott az mind a görögben, mind a latinban eléggé egyértelmű: eiszferó, induco – be(le)vinni, be(le)vezetni. Sokkal izgalmasabb a főnév, a peiraszmosz (latinul: tentatio). Ha az eredeti görög szöveget nézzük, akkor ott bizony kiderül, hogy itt nem a bűnre való hajlamról, indításról van szó, hanem sokkal inkább a próbatételről. A bűn vágyát Isten soha, csakis a Sátán keltheti. Arról azonban, hogy Isten komoly erőpróba elé állítja az embert, többször is hallhatunk a Szentírásban.
Simon Tamás László bencés szentírás-tudós magyar fordítása pontosan ezt az értelmet ragadja meg: „ne állíts minket próbatétel elé”. Ebben a megközelítésben értelmesen, logikusan kapcsolódóvá válik a következő kérés is: „hanem szabadíts meg a gonosztól”. Mit jelent így a szöveg? Az emberben saját gyöngeségének, gyarlóságának, törékenységének a tudata alázatot ébreszt. Emiatt azt kéri Istentől, hogy ne állítsa őt (túl) nagy, elviselhetetlen(nek tűnő) kihívás, próba elé – hanem mentse ki őt a világban jelenlévő rossz, gonosz hatalmából, kezéből.
A Miatyánk közös imádsága a keresztény felekezeteknek, egy változás hogyan érintheti ezt?
Franciaországban a katolikus püspökök lépését támogatták az evangélikus és református vezetők is, így ott már két éve egységesen a megváltoztatott szöveget imádkozzák. Ennek az egységnek előfeltétele volt, hogy a katolikus főpásztorok még a jóváhagyás és kihirdetés előtt, úgymond a „munkafázisban” megküldték a protestáns testvér-egyházaknak a tervezetet, akiknek így volt alkalma végiggondolni a kérdést.
Hazánkban az „ökumenikus” Miatyánk a felekezeti megosztottság évszázadai után csak nem is olyan régen, 1988. március 28-án lett rögzítve egy szakértői bizottság által, majd november 15-től a felekezetek vezetői elkezdték fokozatosan bevezetni az új szöveget. Ha lesz bármiféle változtatás, akkor az szintén így történhet meg: közös szentírás-tanulmányozás és elmélkedés, a szakmai és (anya)nyelvi érvek ütköztetése, a konszenzus keresése, majd a kölcsönös és közös elfogadás.
Martí Zoltán
(777blog.hu)
