Súlyos tévedés, hogy sötét lett volna a középkor
A középkori emberek nem hitték azt, hogy a Föld lapos és az inkvizíció sem vérengzett a tudományos gondolatok vagy felfedezések miatt. Sőt, pont az egyház tette lehetővé az oktatás révén egyes tudományágak, többek között a matematika és a filozófia virágzását. A legfrissebb kutatások szerint a középkor egyáltalán nem az intellektuális stagnálás, a babona és a tudatlanság kora volt, hanem egy tudományos forradalom időszaka.
James Hannam, fizikus és a tudománytörténész adott interjút az Origónak, amelyben lerántotta a leplet néhány közismert mítoszról.
A kereszténység nem akarta visszatartani a tudomány fejlődését
Nem véletlenül él a fejünkben az a kép a középkorról, hogy barbár, tudatlan időszak lehetett, amely méltán érdemelte ki a „sötét" jelzőt is. Az inkvizíció kegyetlen módszereiről, a bizarr boszorkányégetésekről, a tudományos munka üldözéséről szinte minden tankönyvben szó esik, de elborzadva gondolunk bele abba is, hogy az ebben a korban élő emberek szinte egyáltalán nem, vagy csak igen ritkán fürödtek.
Az akkori higiéniai helyzetre figyelemmel világossá válik a pusztító járványok terjedésének nyilvánvaló oka, és a hideg is kirázhat bennünket, amikor a szerencsétlen sorsú, megkínzott eretnekekről olvasunk. Ám mindennek jelentős része kitaláció és a legfrissebb kutatások szerint álhír, az utókor agyszüleménye.
Nehéz elképzelni, hogy milyen lehetett az élet a modern tudomány felemelkedése előtt, amikor még nem léteztek számítógépek, kevés hatásos gyógyszer akadt, és csak a gazdagok járhattak színes ruhákban – mondta el az Origónak adott budapesti interjújában James Hannam tudománytörténész és fizikus, a nagy vitákat kavart Isten filozófusai (God's Philosophers) és a Tudomány genezise (The Genesis of Science) című könyvek szerzője.– Közismert, hogy a kereszténység megpróbálta visszatartani a tudomány fejlődését, ám ez a megközelítés különösen igazságtalan: egyre több a bizonyíték arra, hogy a keresztény hit valójában inkább pozitív, mint negatív hatással volt a tudományra.
A tudomány és a kereszténység közötti történelmi konfliktus vitathatatlan, ám a kutatók egyre inkább egyetértenek abban, hogy a történelemkönyvekben tanultakkal ellentétben, nem álltak egymással háborúban.
A középkori filozófusok, tudósok és teológusok ugyanis mindent megtettek annak érdekében, hogy megalapozzák a modern, tudományos módszereket, és követendő utat mutattak számos fontos, tudományos alapelv felfedezéséhez.
Az egyház soha nem próbálta meg tiltani az emberek boncolását, nem tiltakozott a nulla, mint szám, vagy a villámhárítók bevezetése ellen, ahogy azt gyakran hallani, olvasni lehet – magyarázta Hannam. – Az nem kétséges, hogy az inkvizíció rengeteg – feltételezett – eretneket égetett meg, ám a történelmi bizonyítékok alapján soha, senkit sem végeztek ki a tudományos meggyőződése miatt.
Még Galileo Galilei híres, 1633-as pere is (ahol eretnekséggel vádolták a heliocentrikus elmélet terjesztése miatt) csak egy látszattárgyalás lehetett, amely sokkal inkább VIII. Orbán pápa politikai céljairól, mintsem a csillagászati nézetekről vagy a világképet érintő kérdésekről szólt.
Eszükbe sem jutott, hogy a Föld lapos lehet
James Hannam állítja, hogy a népszerű hiedelemmel ellentétben, a középkorban senki sem gondolta komolyan azt, hogy a Föld lapos.
A tudománytörténész ennek alapvető példájaként az országalmákat említette, amelyek e sajátos megközelítésben magát a Földet is jelképezték. Ám ha az emberek elhitték volna, hogy a bolygó inkább lapos, akkor a történész megközelítése szerint leginkább egy tányért adtak volna az uralkodó kezébe. A lapos Föld mítoszáról a legkorábbi feljegyzésre a 17. században élt Sir Francis Bacon angol filozófus és államférfi könyvében bukkant, amelyben a szerző azt állította, hogy a feltételezés „a középkori katolikus ostobaság bizonyítéka". Az azóta elterjedt nézet protestáns propagandaként indult, de hamarosan általánosságban használták a középkor elítélésére.
A geocentrikus világkép éllovasa, Galileo Galilei volt az első ember, aki a tudomány egyes elméleteit egy koherens egészé alakította, amely nyilvánvalóan elindította őt a modern tudomány hosszú útján - emelte ki Hannam, aki könyvében nem kevesebb, mint három fejezetet szentelt az itáliai fizikus, csillagász, matematikus, természettudós „diadalának".
Galileo volt az első, aki egy kezdetleges matematikai képlettel magyarázta a gravitációt, megalkotta a világ egyik első távcsövét, krátereket fedezett fel a Holdon. Felírt egy precíz matematikai törvényt a gyorsulásra, megpróbálta megmérni a fény sebességét, és rájött, hogy a hangnak is van frekvenciája. Mi ez, ha nem a középkor dicsősége?
A matematika volt minden tudomány alapja
A legújabb kutatások szerint nem más, mint az egyház tette lehetővé az oktatás során a tudományok, köztük a matematika és a filozófia virágzását. A középkor egyetemein minden hallgatótól megkövetelték, hogy tanulmányozza a matematikát és a tudomány egyes ágait.
Miután ezek az oktatási intézmények ahhoz a helyi fennhatósághoz tartoztak, akik közvetlenül a pápának feleltek, a diákok és a mesterek példátlan szintű tudományos szabadságot élvezhettek.
Erre a legkitűnőbb példa Thomas Bradwardine személye, aki a 14. századi oxfordi Merton College mestereként, a legújabb matematikai technikák segítségével alkotott meg egy olyan képletet, amely a mozgás egyetemes leírását szolgáltatta.
Bár a tétel Arisztotelész fizikáján alapult – tehát pontatlannak bizonyult –, mégis megteremtette a későbbi modern elméletek alapját.
A sikeres egyházi karriert befutott, életét a tudománynak szentelő Bradwardinet végül Canterbury érsekévé nevezték ki.
Meggyőződéssel állította, hogy a matematika minden tudományágban elengedhetetlen, mert a természet „megfelel a matematikai törvényeknek".
Ezt az állítást erősítette meg három századdal később Galileo is, aki a modern tudomány egyik legalapvetőbb téziseként fogalmazta meg, hogy „a tudomány a matematika nyelvén íródott".
Minden egyházi vezető intellektuális karriert futott be
Az egyház tette lehetővé a tudományok hathatós fejlődését, ám a „tudós" szót a mai modern értelmezésben 1833-ig senki sem használta. A tudomány tehát egészen mást jelentett egykor, mint ma. Talán első hallásra hihetetlen, de a középkor kétségtelenül a találmányok és a gyors technológiai változás kora volt, ahol szinte minden lehetségesnek bizonyult – emelte ki James Hannam.
A 13-15. században találták fel többek között a szemüveget, a mechanikus órát, a szélmalmokat, a puskaport, az iránytűt, a hevedert a lovakra, a nyomtatott könyvet és egyes megbízható kézifegyvereket.
Kétségtelen, hogy a vallásközpontú világban a középkori tudományos munka egyik legjelentősebb irányítója a püspök vagy a bíboros volt, aki maga is gyakran jeleskedett például a matematikában, és szinte kivétel nélkül intellektuális karriert futott be.
A mítosz, miszerint az egyház feltartóztatta a tudomány fejlődését, a felvilágosodás korából származik, amikor Voltaire és más francia filozófusok támadták a katolikusokat, akikre a saját politikai nézeteik akadályaiként tekintettek.
A tüskés fémszarkofág, és a vasszűz is csak a fantázia terméke
Bár a középkorral kapcsolatban szinte mindenkinek a „sötét" jelző jut eszébe, a tények beszédesek. Kétségtelen, hogy járványok pusztítottak, a gazdagok előjogokkal bírtak, rengeteg embert vetettek tortúra alá és végeztek ki, valamint a nők is alárendelt viszonyban voltak, ám a rettegett boszorkányégetések például nem léteztek egészen a reneszánszig és csak a 17. században érték el a csúcspontjukat. A leghíresebb középkori kínzások illetve kínzóeszközök, mint a "sötét középkor" egyik szimbólumának tekintett brutális vasszűz is csak a fantázia termékei.
A legtöbb kínzóeszköz csak az utókor kitalációja, egy óriási csalás, amit később találtak ki annak demonstrációjára, hogy régen mennyivel rosszabb volt – nyilatkozta az Origónak James Hannam. – Bár több példányt látni még világszerte a különböző múzeumokban, ezek inkább rekonstrukciók amelyek nem szerepelnek a történelmi feljegyzésekben és ábrázolásokban.
A boncolás gyakorlata a 13. században kezdődött
Az emberi testek boncolásának gyakorlata a 13. században kezdődött el, ami elengedhetetlennek számított az emberi test működésének minél jobb megértéséhez és a korabeli orvosok képzéséhez.
Bár az ókori Görögországban és Rómában, illetve az iszlám vallási területeken egyértelműen tiltották, a középkori egyházi vezetők már csak minimális kifogásokat emeltek ellene, így a gyakorlat a mindennapok részévé vált.
Hasonló volt a helyzet később,a 18. században megjelent oltásokkal is, amelyekről a modern világban az a hír járja, hogy az egyház egyenesen tiltotta a himlő elleni vakcina alkalmazását, amely úgymond „zavarja az isteni gondozást". Ám ez az állítás is hamis. Éppúgy, mint a várandós nők szülését megkönnyítő érzéstelenítők használatának tilalma, amelyről sokáig azt állították, hogy az egyház azért ellenezte azt, mert „a nőknek meg kell fizetniük az eredendő bűnért".
A nyugati civilizáció tudományos forradalmát készítette elő
James Hannam meggyőződéssel vallja, hogy a középkori tudományos felfedezések, módszerek és elvek tették lehetővé a nyugati civilizáció újkori „tudományos forradalmát".
Ha azt tanultuk az iskolában, hogy a középkor a szellemi stagnálás, a babona és a tudatlanság ideje volt, akkor egy olyan mítoszt ismertünk meg, amelyet a modern tudományos gondolkodás teljesen elutasít – zárta gondolatait a történész. – Ez az időszak leginkább egy intellektuális győzelem időszaka lehetett, amikor a középkor elfeledett feltalálói megteremtették az ipari forradalom alapjait.
Hozzátette: a középkor tehát egyáltalán nem volt sötét, mint azt hisszük, és semmiképpen sem uralta a hit az értelemet úgy, mint ahogy azt az iskolapadban tanultuk.
Ráadásul a fürdést sem hanyagolták el úgy, ahogy az utókor véli: bár az előszeretettel látogatott, nyilvános fürdőházakban a víz megfelelő tisztítórendszer hiányában gyakran koszos és kevésbé higiénikus volt,de még mindig jobb ötletnek tűnt oda járni,a tisztálkodás teljes nélkülözésénél.
(Jeki Gabriella, origo.hu)
