Cantalamessa atya: Adjuk meg újra Istennek a hatalmat!
A 2019-es Pünkösdre való felkészülés lelki utazása során rávilágítottunk az ima fontosságára annak érdekében, hogy megkapjuk a Szentlelket. Ebben a második elmélkedésben a megtérés fontosságán meditálunk.
Az evangéliumban a „megtérés” szó két különböző szövegkörnyezetben jelenik meg, két különböző hallgatói csoporthoz szól. Az első kategóriában mindenkinek, a másodikban azoknak, akik már elfogadták Jézus meghívását és már egy ideje Vele vannak. Engedjétek meg, hogy az elsőt is említsük, csak hogy jobban megértsük a másodikat, ami különösen érdekes számunkra a Katolikus Karizmatikus Megújulás változásának idején. Jézus beszéde ezekkel a meghatározó szavakkal kezdődik:
Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! (Mk 1,15 RUF)
Jézus előtt a megtérés mindig ‘visszafordulást’ (a héber shub szó azt jelenti ‘visszaforduló út, visszalépés’) jelentett. Ez arra a cselekedetre utal, amikor valaki az élete egy bizonyos pontján észreveszi, hogy letért az útról. Aztán megáll, átgondolja a helyzetet; és elhatározza, hogy visszatér a törvény megtartásához, és újra belép az Istennel való szövetségbe. Ez egy igazi visszafordulás. A megtérésnek, ebben az esetben van egy alapvető morális jelentése, ami azt sugallja, hogy fájdalmas megtenni: változtatni kell a megszokáson.
Ez az általános jelentése a megtérésnek, ahogy a próféták használták, egészen Keresztelő Jánosig, beleértve őt is. De amikor Jézus használja, a jelentés megváltozik. Nem azért, mert élvezi a szavak jelentésének megváltoztatgatását, hanem mert az eljövetelével a dolgok megváltoztak. Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa! A megtérés nem a visszatérést jelenti az ószövetséghez és a törvény betartásához, inkább egy lépést az Isten országába való belépéshez, megragadva a megváltás adta lehetőséget, amit ingyen kaptak az emberek, Isten szabad és szuverén kezdeményezéséből.
A megtérés és a megváltás ezzel helyet cseréltek. Nem a megtérés következménye a megváltás; hanem épp ellenkezőleg: előbb a megváltás, és mint elnyerésének szükséges feltétele a megtérés. Nem meg kell térni és elközelít Isten Országa, eljön majd a Messiás, ahogy az utolsó próféták mondták, hanem térjünk meg, mert elközelített Isten országa, már közöttünk van. Megtérni azt jelenti: meghozni a döntést, ami megment „Abban az órában”, ahogy az Isten országáról szóló példabeszédek írják.
„Térjetek meg, és higgyetek” - ez nem jelent két különböző, egymást követő dolgot, hanem ugyanazt az alapvető cselekvést: Megtérni, azaz hinni! Légy megtért hit által! Ehhez igaz megtérésre van szükség, egy átfogó, gyökeres változásra az Istennel való kapcsolatunk felfogásáról. El kell engednünk azt az elgondolást, hogy Isten kér, parancsol, megfélemlít, és kicserélni arra, hogy Isten teli kézzel jön, hogy mindent nekünk adjon. Ez az áttérés a törvényről a kegyelemre, ami oly kedves volt Szent Pál számára.
Most nézzük meg a második kontextusban, ahogy az evangéliumban beszélnek a megtérésről:
„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és
ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,1-4 RUF)
Ez alkalommal igen, a megtérés egy visszamenést jelent, egészen a gyermekkorodig! Az ige, ami itt szerepel a strefo, egy irányváltoztatásra utal. Ez azoknak a megtérése, akik már beléptek Isten országába, hisznek az evangéliumban, régóta Krisztus szolgálatában vannak. Ez a mi megtérésünk, akik évek, sőt talán egészen a kezdetek óta benne vagyunk a Karizmatikus Megújulásban!
Mi történt az apostolokkal? Mire enged következtetni az, hogy arról beszélgettek, ki a legnagyobb? A fő cél már nem Isten országa, hanem a helyezés benne, önmagában. Mindegyiküknek volt valamilyen érdeme, ami alapján törekedhettek a legnagyobbnak lenni: Péternek elsőbbség lett ígérve, Júdás kezelte a pénzüket, Máté elmondhatta magáról, hogy többről mondott le, mint a többiek, András volt az első, aki követte Jézust, Jakab és János ott voltak vele a Tábor hegyén... Ennek a szituációnak egyértelműek a gyümölcsei: rivalizáció, gyanakvás, konfrontáció, frusztráció.
Olyannak lenni, mint egy gyermek, az apostoloknak azt jelentette, hogy visszatérni abba az időbe, amikor megkapták elhívásukat a tóparton vagy a vámszedő bódénál: egyszerűnek, érdemnélkülinek lenni, egymás összehasonlítása, irigység és vetélkedés nélkül. Csupán ígéretekben, („Emberek halászává teszlek titeket”) és Jézus személyes jelenlétében gazdagnak lenni. Visszatérni abba az időbe, amikor társak voltak a kalandokban, nem versenyzők az első helyért. Nekünk is vissza kell térnünk gyermekségünkbe, ami visszatérés ahhoz a pillanathoz, amikor először személyesen megtapasztaltuk a Szentlelket és felfedeztük mit is jelent Krisztus uralmában élni. Amikor azt mondtuk: ”Jézus elég nekem!” És hittünk is abban, hogy Ő elég nekünk.
Engem szíven ütött Pál apostol példája, amit a Filippieknek írt levél 3. fejezetében olvashatunk. Felfedezvén, hogy Jézus az ő Ura, múltjának minden dicsőséges tettét veszteségnek számítja, pusztán szemétnek, annak érdekében, hogy Krisztust elnyerhesse és hitből megigazulhasson. De nem sokkal később mondja ezt az állítást: „Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.”(Fil 3, 13 SZIT) Milyen múlt? Többé már nem egy farizeusé, hanem egy apostolé. Érzékelte a veszélyét, hogy egy új ‘nyereséggel’, egy új saját ‘igazsággal’ találja szembe magát, azzal, amit a Krisztusért való szolgálatában tett. Visszaállít mindent ezzel a döntéssel: „elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.”
Hogy ne vennénk mind ezt az értékes leckét magunkra, a Katolikus Karizmatikus Megújulásban? Egy a sok szlogen közül, ami a Megújulás első éveiben - egy afféle csatakiáltásként - keringett: Add meg újra Istennek a hatalmat! Valószínűleg a 68. zsoltár 35. verse inspirálta: „Ismerjétek el Isten hatalmát!”, amit a Vulgátában így fordítanak: Date gloriam Deo super Israel „Add meg (reddite - fizesd meg) Istennek a hatalmat. Sokáig ezeket 1 a szavakat tartottam a legalkalmasabbnak arra, hogy megfogalmazzam, a Karizmatikus Megújulás miben újít. A különbség az, hogy azt hittem ez a kiáltás az Egyház többi részének szól, és a mi feladatkörünkbe tartozik a hirdetése; azonban most úgy vélem nekünk szól, akik valószínűleg anélkül, hogy észrevettük volna, részben magunknak tulajdonítottuk az erőt, ami Istenhez tartozik.
A Karizmatikus Megújulás kegyelme a jelenlegi újraindulásának szempontjából szükséges, hogy ‘kiürítsük a zsebeinket’, alaphelyzetbe állítsuk magunkat, és mély meggyőződéssel ismételjük a szavakat, amiket maga Jézus ajánlott: „Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.” (Lk 17,10 SZIT) Tegyük az apostol célját magunkévá: ‘Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.’ Kövessük az apokalipszis ‘huszonnégy vénjének’ példáját, akik ‘letették a koronájukat a trón előtt’ és zengték: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség tisztelet és hatalom” (Jel 4,11 SZIT) Isten igéje, amit Izajásnak mondott, mindig releváns: „Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?” (Iz 43,19 SZIT) Áldottak vagyunk, ha megengedjük Istennek, hogy valami újat vigyen végbe, amit már kitalált számunka, és az Egyház számára.
Javaslatom az imaláncra: Ismételjük el számos alkalommal napközben az egyik Szentlélekhez szóló könyörgést a Pünkösdi időszakban, azt, amelyik közelebb áll mindenkinek a saját szükségéhez:
Mosd meg, ami a foltos lett. Öntözd, ami kiszáradt. Gyógyítsd, ami megsebesült.
Hajlítsd meg, ami rideg Erősítsd meg, ami gyenge Kormányozd, ami eltévedt.
Fr. Raniero Cantalamessa O.F.M Cap., CHARIS Egyházi Asszisztens
1 Reddite quae sunt Caesaris, Caesari, et quae sunt Dei, Deo.
- Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené. - a ford.
Kéméndy Dóri fordítása
