Éhező gyermekek itthon: miért nem találkozunk ezzel a problémával?
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány idei Gyermekjogi jelentésében az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének adatai nyomán arról ír, hogy a magyar gyerekek 33,6%-át fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztettség. Az UNICEF és az Eurostat adatai alapján tudható az is, hogy a magyar gyermekek közül mintegy ötvenezren tartósan, kétszázezren időszakosan éheznek, és még ennél is többen alultápláltak, további százezrek asztalára legfeljebb kenyér, tészta és krumpli kerül.
Gyermekéhezés Magyarországon
Bár a pontos adatokat a kérdés összetettsége miatt nehéz megbecsülni, az országban máig húsba vágó problémát jelent a gyermekéhezés. A megdöbbentő nagyságrendet azonban már önmagában is sokan fenntartással fogadják, hiszen a mindennapokban nem találkoznak a jelenséggel, vagy fel sem ismerik, ha a csend mögött nagy baj lapul.
Elképzelhető ugyanis, hogy nap mint nap szembetalálkozik az ember egy éhező vagy nélkülöző családdal, amennyiben viszont ezt a körülményt ők szégyellik, vagy félnek a gyerekekre nézve felmerülő következményektől, nem vállalják fel a problémát - mondta el T. Tímea fővárosi szociálpedagógus, aki hozzátette: az étkezés a legalapvetőbb szükséglet, ha ezt egy szülő nem tudja biztosítani gyermeke számára, nagy valószínűséggel nem szalad vele azonnal az utcára segítségért.
"Az is éhezés, ami három napig tart."
Nem feltétlenül az afrikai éhezőket kell magunk elé képzelnünk, ha a magyarországi gyermekéhezésre gondolunk, a probléma különböző súllyal van jelen az egyes térségekben, illetve közösségekben. Vannak ugyanis olyan családok, ahol átmenetileg kiesik a munkajövedelem, vagy tartósan alkalmi munkából élnek a szülők, és csak a családtámogatási összegek jelentenek csekély, rendszeres bevételt számukra, továbbá sajnos az egyszülős családoknál is előfordulhat ilyesfajta ideiglenes anyagi nehézség. Noha a statisztikákban ezt lehetetlen tetten érni, az is éhezés, ami csak három napig tart - teszi hozzá a szociálpedagógus.
A gyermekéhezés ellen küzdenek
A Gyermekétkeztetési Alapítvány gondolata akkor merült fel, amikor az egyik alapítótag szeme láttára egy első osztályos kisfiú kifordult az iskolapadból, mert egész hétvégén nem evett. Az alapítvány ezért 1993 óta küzd a tartós és időszakos gyermekéhezés ellen.
A gyermekvédelem és a gyermekjóléti alapellátás pontosan ebben tud segíteni, amíg csak egy-egy kisebb volumenű baj van, és a családnak nincs pénze élelmiszerre, esetleg pelenkára vagy egy buszbérletre. A cél pedig ilyenkor mindig az, hogy ne jussanak el a nagyobb, összetettebb problémákig, mely akár családi konfliktusokat, válást, anyagi megosztottságot is előidézhet.
A megoldás ugyanakkor sokszor bürokratikus falakba ütközik, a szociálpedagógus azt is hozzátette: sajnos az utóbbi időben egyre inkább ellehetetlenül a gyermekvédelmi rendszer tevékenysége, a támogatások igénybevételének feltételei sokszor ki is zárják a rászoruló családok pályázatait.
A lakhatási válság is fokozottan jelen van a társadalomban, különösen a fővárosban, és borzasztóan emberpróbáló helyzet egy félszobában élni egy gyermekkel sok tízezer forintért, emellett - csak a legfontosabbakat említve - fizetni az élelmiszereket, az iskolai felszerelést, a tisztálkodószereket.
Nem veszik el a gyermeket
Sok a félreértés a gyermekvédelem megítélésében, ám szociálpedagógus szakértőnk szerint nagyon fontos tisztázni: egy gyermeket egy-egy probléma, egy átmeneti anyagi zavar miatt sosem emelnek ki a családból, így önmagában az éhezés és a lakhatási probléma miatt sem. A szakemberek mindig arra törekszenek, hogy a családban tartsák a gyermeket, így segítsenek felülkerekedni a gondokon.
Csupán nagyon súlyos, komplex helyzetekben fordulhat elő, hogy a szakemberek úgy vélik, a kiemelés a legjobb döntés a gyermek számára, amennyiben hosszú éveken keresztül segítséggel sem sikerül változtatni a problémákon, esetleg bántalmazás, szenvedélybetegség, haláleset vagy a kamaszok viselkedése miatt nem bírják a szülők egyben tartani a családot, és gondját viselni a gyermeküknek. A helyzet súlyossága azonban a legkevésbé sem a családok, a gyermekek vagy a szakemberek hibája, rendszerszintű problémák vannak sajnos.
Más térségek, más problémák
A probléma szaknyelvi fogalommal élve az alacsony szocioökonómiai státuszú családokat érinti elsősorban: ez az alacsony iskolai végzettségű, alacsony jövedelmű és foglalkoztatottsági problémákkal küzdő családokat jelenti, akiknek nemcsak az anyagi javaik szűkösek, de a számukra elérhető oktatás szintje is alacsonyabb, és az egészségügyi szolgáltatásokhoz, például a terhes- és a gyermekgondozáshoz, a gyermekorvosi ellátáshoz is csak korlátozottan férnek hozzá.
A térségek között természetesen hatalmas különbségek vannak, nem lehet általánosítani a főváros és a legapróbb borsodi falvak problémái között. Egy apró faluban sokszor csupán idény- vagy segédmunka van, ami anyagi bizonytalansággal is jár, ráadásul sokszor a város szolgáltatásai és olcsóbb boltjai is nehezen elérhető távolságban vannak - ezzel szemben a fővárosban sokkal fokozottabban jelen van például a lakhatási válság.
Talán az emberek többsége bele sem gondol, de a nélkülöző gyermek nemcsak az élelmiszerekben szenved hiányt. Sok gyermek életéből egészen egyszerűen hiányoznak a játékok, a mesék, de a saját ágy, az alapvető higiénés termékek, a tisztálkodási lehetőségek, a villany és a fűtés sem adatik meg mindenkinek, ami lelki és egészségügyi problémákhoz, társadalmi hátrányokhoz is vezet.
- A keresztény kultúra és a jóléti társadalom épp arról szól, hogy nem hagyjuk magára a rászorulókat, az egyik vallási, a másik társadalmi felelősségvállalási alapon hirdeti ezt - foglalta össze szociálpedagógus riportalanyunk, aki szerencsére tud jó példát is említeni. Amellett, hogy a gyermekjóléti intézmények és egyházi szervezetek időnként - havi vagy még ritkább rendszerességgel - tudnak ételadománnyal segíteni, példaértékűnek tartja, amikor egy-egy település jobb helyzetű családjai vagy iskolák, közösségek összefognak, hogy segítsék nehéz helyzetben levő társaikat.
Némiképp más téma, de a szociálpedagógus szerint a minőségi éhezést sem szabad félvállról venni: a helytelen, egyoldalú, tápanyagban szegény táplálkozás is hatalmas egészségügyi problémákat gerjeszthet. Ha egy gyermek hozzászokik az egészségtelen, cukros, sós, ízfokozókkal és üres kalóriákkal teli ételekhez, gyakran úgy üli végig az iskolai órákat, hogy a menzán, hiába ingyenes az étkezés, a számára íztelen fogásokból egy falatot sem eszik.
Néha pedig hiába vár az esti finomságokra: a szülő a hónap végén már nem feltétlenül engedheti meg magának, hogy pótolja a napközben kimaradó élelmiszereket - az éhezés tehát néha csakugyan a mindennapok része, egy gyors és minél hatékonyabb megoldásra váró, rendkívül súlyos probléma.
(femina.hu)
