Pokoli mélységekig, és vissza - egy amerikai nő tanúságtétele

Michigan államban nőttem fel, egy 14 gyerekes családban. A szüleimnek 9 fiúk és 5 lányuk volt. A gyülekezetben nőttünk fel. Mikor 5. osztályos voltam, hallottam az üzenetet, hogy Jézus a szívem ajtaján kopogtat, be szeretne jönni, és vajon megengedem-e Neki? Igen, elfogadtam Jézust. Igazán éreztem, hogy bejött a szívembe.

Hiába fogadtam el ugyan Jézust, mégsem igazán értettem, hogy miről is szól a kereszt, mert nem értettem magát a bűnt.  Korai éveimben szexuálisan zaklattak, 3 helyi tizenéves fiú szexuálisan bántalmazott 3.-7. osztályig. Tinédzser koromban elkezdtem inni és drogozni.  Miután éppen hogy leérettségiztem, egy közös apartmanban kezdtem lakni egy lánnyal, aki megismertette velem az éjszakai diszkó életet. Így hát elkezdtünk gyakran diszkókat látogatni. Alternatív zenét játszottak ezeken a helyeken, ami akkoriban "új"-nak minősült, és igen furcsa kinézetű embereket, biszexuálisokat és homoszexuálisokat is vonzott. Mivel eléggé védett életem volt mialatt nevelkedtem, még soha előtte nem láttam homoszexuális embereket, egészen addig.
 Ahogyan továbbra is jártam ezekbe a klubokba, az emberek és a zene befolyása egy olyan ösvényre sodort, ami majdnem az életembe került. Elkezdtem kokaint szedni a barátommal, akivel akkor együtt éltem. Valahogy ezen összevisszaság közepette végül Detroit közelébe költöztem, és ott volt aztán, ahol az igazi problémáim kezdődtek.
"Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik!"
 (Példabeszédek 1:10)
Nővérhelyettesként dolgoztam akkoriban egy ottani kórházban, és béreltem egy apartmant, külön a barátomtól, mivel alkoholizmusba kezdett. Néhány hónappal később, ahogy már megvolt a saját apartmanom, újra összekerültem a volt barátommal. Egy nap áthívta a szomszédainkat egy italra. Egy punk pár volt, kb. én korombeliek. A lányt Candinek, a fiút Brentnek hívtak. Candinek nagyon-nagyon rövid haja volt, és nem volt szemöldöke. Azt mondta leborotválta egy fotózás miatt. Brent rózsaszín szőrmét viselt, és a barátomnak éppen emberi hullák felvagdosásáról mesélt. Candi pedig nekem mesélt a klubról, ahol női kidobóként dolgozott. Egy földalatti punk klub volt ez, amit a helyi újságban nem reklámoztak. Hallottam már előtte róla, de még sosem voltam ott. Meghívott, hogy menjek nézzem meg, így hát egy este munka után elmentem. Követtem az utasításokat, és egy magas hotel épülethez lyukadtam ki, a város egy elég szakadt környékén. A klub bejárata hátul volt, kinyitottam a nagy vasajtót, és felmentem a lépcsőn. Hallottam az üvöltő zenét, a falak és a lépcsők feketék voltak, és alig volt valami kis fény. Egy másik ajtóhoz értem, és kinyitottam. Egy óriási embert pillantottam meg, aki ki volt festve, és talpig feketébe volt öltözve, mellette pedig az én szomszédom ült!!! Rengeteg smink volt rajta, és egészen máshogy nézett ki, mint ahogy az első találkozásunkkor. Meg voltam rémülve. Ők ketten voltak ott az egyedüli emberek ebben a kis helyiségben, ahonnan aztán nyílt a fő része a klubnak. Az ő dolguk az volt, hogy megmotozzanak mindenkit, aki a klubba ment, fegyvert, drogot és alkoholt kerestek. Így hát engem is megmotozott (a lány). Megszeppenve léptem be a klubba, minden feketére volt festve; meg nem volt túl sok ember ott, mert túl korán volt!!! Felmentem a bár részhez, megfordultam és egy óriási falfestményt pillantottam meg az Utolsó Vacsoráról. Abszolút nem figyeltem fel a burkolt célzásra!!! Fogalmam sem volt róla, hogy boszorkányok és kuruzslók menedékhelye volt ez.
 Így hát ahogyan továbbra is látogattam a helyet, a kinézetem kezdett megváltozni, és evvel együtt a szívem is. Végül aztán már kopaszra vágtam a hajam, piercinget tettem az orromba, és tetováltam magam. Minden ruhám fekete volt. Candivel való barátságom alatt elvitt engem néhány "new age"-es könyvesboltba. Anyukám mindig intett az ilyen könyvesboltoktól, mondván, hogy okkult dolgokkal vannak tele, és megtiltotta, hogy bármikor is odamenjünk. Nos, most, hogy már a saját életemet éltem, nem hallgattam rá. Akármikor mentem ilyen helyekre, valami furcsát éreztem, de nem figyeltem fel a tényre, hogy sötétséget érzékeltem. Aztán, hogy a szívem már egyre keményebb lett, Candi szerzett nekem munkát abban a földalatti punk klubba, mint női kidobóember. Ez alatt az idő alatt volt az életemben, hogy elkezdtem erőt és erőszakot tapasztalni. Candi a szárnyai alá vett engem, és bemutatott embereknek, akik a klubot vezették. Mindenféle verekedések mindennaposak voltak, és még szívesen is fogadták. Candi kicsi volt, verekedős és gonosz. Hozzá volt szokva a verekedéshez, mégis őt valahogy sosem verték meg, ő viszont sok kárt tett másokban. Neki is feltűnő jelenléte volt, és akkor még el is gondolkoztam rajta, hogy vajon démonikus-e. Ez a vonzóerő, amivel ő bírt valami olyan volt, amit még sosem láttam vagy tapasztaltam azelőtt. Emberek tömegei vették őt mindig körbe, és úgy tűnt, hogy mindenki teljesen oda volt érte. Még azt is láttam, hogy emberek meghajoltak előtte. Néha mélyen a szemembe nézett, és akkor mindig teljesen összezavart, a szemeim könnybe lábadtak, és bármire kért, megtettem.
 Ahogy telt az idő, a nővéri asszisztens munkámból sztriptiztáncosi lett. Candi és én két évig táncoltunk pénzért Detroitban. Ez alatt az idő alatt történt meg, hogy egy pár lettünk. Az első néhány együtt töltött hónapunk alatt mentálisan és érzelmileg gyötört engem, egy hazugságot lebegtetve az orrom előtt, miszerint eljuthatunk majd Hollywoodba, Californiába. Az álma az volt, hogy gazdag és híres legyen, és meggyőzött engem is róla, hogy mindez lehetséges. Mindent elhittem, amit mondott nekem. Így hát összepakoltuk a cuccainkat, el is adtunk dolgokat, és elköltöztünk Californiába. Két másik embert is magunkkal vittünk, az egyik szintén egy leszbikus volt, aki a testőrünkként szolgált a későbbiekben, és a másik illető egy egyenes, szicíliai srác volt, tele pénzzel.
 1994-ben érkeztünk meg így négyen Hollywoodba egy csak oda szóló jeggyel. A reptéri busz a Hollywood Blvd. és a Labrea Ave.-nél tett le minket. A Hollywood Blvd. az az utca, ahol az összes sztárnak a neve fel van írva a járdára. Nem volt hely, ahol lakjunk, se kocsink, se munkánk, semmi kilátásunk. Így hát a 12 bőröndünkkel egy motelben éltünk egy hónapig.
 Egy este mikor még mindig a motelben laktunk, Candi úgy döntött, hogy el akar menni Nyugat-Hollywoodba, hogy körülnézzen a homoszexuálisok között. Nyugat-Hollywood a homoszexuálisok városa. Mikor végigvezetsz a városon, láthatod, hogy a homo-zászló lebeg mindenhol. Az egész Santa Monica Blvd. tele van ilyen zászlókkal. homo-üzletek, homo- és leszbikus bárok és klubok vannak mindenhol. Nyugat-Hollywoodban van a legnagyobb leszbikus klub egész Amerikában.
 Candinek volt egy elhatározása, mégpedig hogy kiderítse "ki-kicsoda". Így hát a másik két társunkat magunk mögött hagyva elindultunk Nyugat-Hollywoodba. Egy néhány utcányit kellett gyalogolnunk, majd buszra szállni. Nekem semmi fogalmam nem volt róla, hogy Hollywood egy igen veszélyes város, amint nekiindultunk az éjszakának. Kb. 11 óra volt este, és elég hűvös volt kint, úgyhogy mindketten a motoros bőrdzsekinket viseltük. Mindketten talpig feketében, baseball-sapkában és katonacsizmában. (Úgy néztünk ki, mint két férfi.) Ahogy a Santa Monica Blvd. felé tartottunk, két férfi észrevett minket egy fizetős telefonnál, ahogy elmentünk mellettük. A férfi, akinek a kezében volt a telefon, azonnal lecsapta a kagylót. Mindketten elkezdtek követni minket, céllal a lépéseikben. Tudtam, hogy készülnek valamire, és Candi is ugyanezt érezte. A beszélgetésünk közben abbamaradt, amint úgy tettünk, mintha minden rendben lenne. Éreztem, hogy a szívem nagyon hangosan ver. Megfogtam a zsebemben lévő láncot, és arra gondoltam, az egyiküket arcon vágom vele, de túlságosan féltem.
 Továbbra is gyalogoltunk, ők pedig tovább követtek minket, nagyjából egy méterrel mögöttünk. Ekkor ezeket a szavakat imádkoztam a szívemből:
 "Uram, kérlek segíts!" Amint elhagytak engem e szavak, egy meleg fuvallat jött a két férfi és mi közénk!!!!!!!!!!
 Éreztem, ahogy ez a melegség végigmegy hátul a lábaimon. Egyszer csak fogták magukat, és sarkon fordultak, és elindultak egy parkoló felé. Mi ketten továbbra is mentünk előre, én teljesen el voltam képedve, nem szóltam egy árva szót sem. Candi törte meg a csendet, és megkérdezte: "Érezted ezt a meleget?!?" Kitört belőlem: "IGEN!!!!!" Elmondtam neki, hogy imádkoztam, így mind a ketten köszöntük Istennek. Két radikális leszbikus, az utcán sétálva hálát ad Istennek!!!
Még mikor gyerekek voltunk,
 anyukám megtanította nekünk ezt az Igeverset:
 "De megmenekül mindenki,
 aki segítségül hívja az Úr nevét."
 (Jóel 3:5a)
Azt mondta, hogy bármikor mondhatjuk Jézus nevét, bármilyen veszélyes helyzetben, és Ő segíteni fog nekünk. Igaza volt, Isten meghallotta a kiáltásomat. Mondanom sem kell, ez nem vezetett engem megbánásra, mert úgy döntöttem egy hazugságot hiszek el, így hát abban a tudatban voltam, hogy rendben vagyok Istennel, és nem volt szükségem megbánásra. Úgy gondoltam, mivel Isten megválaszolta az imámat, meg voltam győződve róla jobban, mint valaha, hogy a jó úton járok.
 Telt-múlt az idő, ahogy továbbra is keresgéltük "ki-kicsoda" a homoszexuális éjszakai életben. Találkoztunk mindenféle nőkkel különböző területekről Hollywoodban, mindenféle igazgatókkal, színésznőkkel, producerekkel, zenészekkel, meg néhány filmsztárral is. Teljesen bele voltunk temetkezve a "ki-kicsoda" játékunkba. Hollywoodban az éjszakai élet teljesen más volt, mint Detroitban. Hollywood maga egy "film" volt, senki nem volt valós, soha nem tudtál róla, ha utáltak téged. A színészkedés nem csupán a filmvásznon volt jelen. Ezzel ellentétben Detroitban úgy működött, hogyha utáltak téged, megmondták, és verekedtél érte.
 Benne voltunk néhány filmben és a tévében is, mint extrák, mellékszereplők. (Viszont Candinek még egy vezető szerep is jutott az "America's Most Wanted" műsorában. Ez egy olyan műsor, amelyben valós körözött bűneseteket mutatnak. Egy punk, leszbikus, heroinfüggőt játszott, aki a végén már bankokat rabolt, hogy a függőségét kielégítse. A legérdekesebb az egészben, hogy mi ismertük a lányt, akit el kellett játszania Detroit-ból, ott volt a mi búcsúpartynkon!!!! Ez a műsor aztán benne volt a tévében, és elkapták a lányt!!!)
 Hollywoodban annyi "fontos" ember élt, és fordult meg, mégis annyira lapos és üres hely volt. Emlékszem, hogy szerettem volna egy rendes beszélgetést folytatni valakivel. Egy valódi emberrel akartam beszélni, de mindenkinek tartania kellett a róla elhitt "képet". Egyszerűen nem hagyhatták, hogy meglásd, hogy ők is ugyanarra vágynának.
 Egy este, mikor hazafelé tartottunk egy klubból, a parkolóházból mentünk be a lépcsőházba, hogy a lifttel aztán felmenjünk az emeletünkre. Ott volt egy másik pár is, akik szintén a liftre vártak. Egy dolgot tudtam a nőről, éspedig, hogy kábítószerfüggő volt. Néhány pillanat telt el, és bármi figyelmeztetés nélkül egyszer csak a barátja megfogta Sophie-t, a testőrünket, belökte a liftbe, és elkezdte arcba verni. Közben mindenfélét kiabált: "Dyke! Dyke!!!" A barátnője meg azt kiabálta: "Hagyd abba!!! Hagyd már abba!!!"
 Candi is beugrott a liftbe, hogy segítsen. Én kinn maradtam a liftből, teljesen ledöbbenve. Minden olyan gyorsan történt. Ahogy néztem az eseményeket, úgy döntöttem nekem is segítenem kell, ledobtam a dolgaimat, és bevetettem magam a felfordulás közepébe. Nekilöktek az oldalajtónak, és a könyökömmel megnyomtam az alagsorba vezető gombot. A liftajtók becsukódtak, a férfi, aki ütött-vert mindenkit, engem is kétszer arcba vert. Fájt!!! Az erőszaknak ez a része nem tetszett nekem! Candinek sikerült úgy kikeverednie a verekedésből, hogy egyszer sem ütötték meg. A lift közben lement az alagsorba, és mindannyian egy kis szobába gurultunk ki a liftből. Senki nem volt még a környéken sem. A férfi, aki az egészet kezdte, jött ki utoljára a liftből, hátranyúlt a hátsó zsebéhez, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: "Meg foglak ölni téged." Aztán ránézett Candire is, és azt mondta: "Meg foglak ölni téged.", majd pedig Sophie-ra, és ugyanazt mondta neki is.  Tudtam, hogy ez az ember nem viccel. Újra imádkoztam ezeket a szavakat: "Uram, kérlek segíts!" Ahogy a szavak elhagyták a szívemet, a férfi kinyújtotta a kezét felém, és azt mondta: "Szeretném, ha elfogadná a bocsánatkérésemet." Teljesen ledöbbentem. Mindannyian le voltunk döbbenve, ahogy továbbra is tartotta a kezét felénk. Majd végül Candi szólalt meg: "Én ugyan nem fogok veled kezet!" Mindannyian visszaszálltunk a liftbe ezzel a férfivel együtt. Békesség volt, ahogy mentünk fel az emeletünkre. Egy szó nem hangzott el, míg felfelé mentünk. Szerintem még mindannyian sokkolva voltunk.
 Mikor aztán bementünk a lakásunkba, elmondtam nekik, hogy imádkoztam. Még ez a válasz az imámra sem késztetett engem megtérésre. Az Úr újra megválaszolta egy elveszett lány imádságát, mit sem tudtam én még akkor, hogy mire készül. Vonzott engem Magához, megmutatta hogy hűséges az Ő Igéjéhez és a Nevéhez.
"A messzeségben is megjelent az Úr:
 Örök szeretettel szerettelek,
 azért vontalak magamhoz hűségesen."
 (Jeremiás 31:3)
A családom továbbra is imádkozott a megtérésemért.
Egy másik este, miután beszívtunk, Candi és én elmentünk egy éjjel-nappali kis boltba, hogy cigit vegyünk. Volt ott egy férfi, a földön ült a bolt bejáratánál. Hosszú, szőke, koszos haja volt, és nagyon kék szemei. Candi és én le voltunk döbbenve, hogy sírni láttuk, így megkérdeztük mi a baj. Egy kis üzenetet tartott a kezében, amit valakitől kapott (úgy tűnt, hogy egy kereszténytől volt, bár nem emlékszem mindenre, ami rajta állt). Hozzá volt tűzve egy angyalos kitűző is. Leültünk, és beszélgettünk vele, és mikor a szemébe néztem, csak Jézusra tudtam gondolni. Úgy tűnt, hogy Candi úgyszintén szívesen beszélgetett a férfivel, mint én. Bement a boltba, és vett neki még egy üveg vodkát, aztán mindannyian ültünk a földön a saroknál. Továbbra is azt vettem észre, hogy amint a férfi szemébe néztem, olyan érzésem volt, mintha Jézus szemébe néztem volna. Olyan furcsa volt, a szemei olyan gyengédek, kedvesek és könnyel telik voltak. Az érzés, amit éreztem míg közel voltam hozzá olyan volt, mint amit még soha azelőtt, egész életemben nem tapasztaltam. Soha nem akartam otthagyni őt, oda akartam menni, ahova ő ment. Emlékszem, ahogy ezeket a szavakat kimondtam a szívemben. Aztán mondott nekem dolgokat, amikkel a mai napig nem tudtam napirendre jutni. Beszéltünk a szemöldökeinkről, mindketten, Candi és én is leborotváltuk az egészet, és fekete ceruzával húztuk ki helyette, hogy magasabbra rajzoljuk és határozottabb legyen. A férfi rám nézett, és ezt mondta nekem: "Vissza fogod növeszteni a szemöldöködet." Erre azt feleltem: "Nem, nem fogom." Azt mondta: "De igen." Erre én: "Nem, biztosra tudom neked mondani, hogy nem fogom!" Erre ő ismét: "De igenis, vissza fogod." Ez egy elég kis nevetséges dolog volt, amiről így vitatkoztunk oda- vissza, de annyira biztos volt benne ahogy mondta, hogy viccesnek találtam. Aztán később, ahogy tovább beszélgettünk, egyszer csak ezt mondta nekem: "Ott fogod őt hagyni (Candi-re utalva)." Ez alkalommal nem vitatkoztam vele. Nem értettem, hogy miért nem. Csak elgondolkoztam a szavain. Mondanom sem kell, Candi mérges volt rám, amiért nem válaszoltam vissza a férfinak.
 Aztán eltelt egy kis idő ez eset után, nem tudom pontosan mennyi, talán néhány hét vagy hónap. Candi és én az apartmanunkban ültünk, azt terveztük, hogy elmegyünk egy újabb éjszakai klubba. A hét minden estéjén másik klubba mentünk. A konyhaasztalnál ültünk, ő szembe velem, és ezt mondta: "Menjünk, nézzük már meg ezt az új klubot ma este," miközben egy szórólapra mutatott. Azt feleltem: "Nem. Minden alkalommal, hogy kézbe kaptam egy olyan szórólapot, a legrosszabb érzésem lett." Egy nagyon erős érzés volt ez, hogy nem szabad odamennem abba a klubba valami okból kifolyólag, egy amolyan veszélyérzetem támadt mindig.
 Candi azt mondta: "Nos, ennyivel tartozunk magunknak, hogy elmenjünk és megnézzük milyen, legalább azért, hogy kik vannak ott." De én újra elismételtem az ellenvetésemet: "Nem, figyelj rám! Minden alkalommal, hogy egy olyan brossúrát kaptam, a legrosszabb érzés fogott el!!" Erre Candi azt felelte: "Nos, akkor csak halasszuk el a gondolatot." Ezek a szavak felidéztek bennem valamit. Visszaemlékeztem, ahogy a gyülekezetben hallottam ilyesféle szavakat. Mindig azt mondták:
 "Ne halogasd a döntést, vagy forró vagy Jézusért, vagy hideg, langymeleg nem lehetsz!"
 Így hát a szavak, amiket Candi mondott átjárták a szívemet, valami történt. Ültem a székemben, és úgy éreztem egy jelenlét jött be a szobába. Olyan volt mintha egyenesen értem jött volna. Ez egy nagyon erős jelenlét volt, mint semmi amit azelőtt éreztem vagy tapasztaltam életemben. Nagyon meg voltam rémülve. A szívem elkezdett verni, amint kérdeztem Candit: "Te érzed ezt?" "Mit?"-kérdezett vissza. Arra fordultam, amerről éreztem jönni, és kinyújtottam a kezemet, mintha meg akarnám állítani, hogy tovább jöjjön felém. A légzésem erősebb és gyorsabb lett, ahogy mondtam Candinek: "Te nem érzed ezt?!"
 Azt felelte: "Ohh, de (gúnyosan). Érzem már, olyan meleg van itt."
 De amit én éreztem, az nagyon is hideg volt, így hát attól a perctől kezdve tudtam, hogy nem bízhatok benne. (Elég sokáig tartott mire rájöttem!) Kinyújtottam a kezemet irányába, és elkezdtem hangosan mondani, mindent beleadva:  "Jézus nevében!!!!! Jézus nevében!!!!! Jézus nevében!!!!"
 Candi felállt aztán a székből, felvette a bőrkabátját, és azt mondta: "Már itt sem vagyok", és elment! Felálltam aztán az asztaltól, és ezt imádkoztam:  "Uram, nem tudom mit akarsz, de arra kérlek, hogy segíts nekem."
Amint imádkoztam, egy másik jelenlét töltötte be a szobát, ez más volt, mint az első. Ez egy sürgető jelenlét volt, és azt hallottam a szívemben: "Menjünk, menjünk!!!!" Nagyon felszólító és sürgető kérlelés volt, összeszedtem magam, megfogtam a sapkámat és a bőrdzsekimet, és kimentem az ajtón. Legyalogoltam 3 emeletnyit, ki az éjszakába. Szombat éjjel volt akkor, Hollywoodban, és ilyenkor a legnagyobb az élet a városban. Egy utcányira volt a Hollywood Blvd., tele mindenféle bandatagokkal megtöltött kocsikkal, egyik a másik után. Kint voltam a lakásom előtt, és így imádkoztam az Úrhoz: "Rendben Uram, melyik irányba akarod hogy menjek?" Nem nagyon tudtam, mit kerestem én kint. Aztán éreztem egy vezetést, hogy jobbra induljak el, így is tettem, felmentem egészen a hegyre a sarokig, aztán újra imádkoztam. Minden alkalommal, ahogy így imádkoztam, éreztem egy határozott késztetést, hogy melyik irányba menjek tovább. Rájöttem, hogy valóban az Úr vezetett engem. Végül aztán eljutottam a 101-es autópálya feljáratához. Az autópálya bejáratánál álltam, és ezt kérdeztem: "Melyik irányba akarod, hogy menjek?" Semmit nem éreztem, hogy bármit is tennem kéne. Megfordultam, magam mögé néztem, és észrevettem egy lejtőt, ami egy sötét szakadékba vezetett. A szakadék tele volt bokrokkal és fákkal, aztán elfordultam tőle, és azt gondoltam magamban: "Nem akarok én oda lemenni, elképzelhető, hogy valaki ott alszik lenn." Így hát csak álltam ott kb. egy percig, és elkezdtem mindent kétségbe vonni. Kezdtem azt hinni, hogy megőrülök, és hogy mindezt csak elképzeltem. Akkor történt, hogy ezt hallottam (a szellememben):
 "Brooke, ne félj, mert én vagyok az Úr, a te Istened," ekkor már a lejtővel szemben álltam. "Ha a halál árnyékának völgyében jársz is, nem kell félned semmilyen gonosztól, mert az Én vesszőm és botom megnyugvást ad neked."
 Volt egy egészen kicsi ösvény, ami levezetett a lejtőn, tele mérges szömörcével, én meg csak szépen lassan lebotorkáltam rajta. Ahogy körülnéztem, azt vettem észre, hogy nem félek. Arra is felfigyeltem, hogy senki nem láthatott engem ott lenn. Mozdulatlanul álltam. És ekkor egy gyenge szellő elfújt mellettem. Az Úrra gondoltam. Aztán ezt hallottam:
 "A szeretet a legerősebb forrás a világon."
 Teljes tisztelettel voltam e szavak iránt, mivel tudtam, hogy az én agyammal soha nem tudtam volna hasonlót kigondolni, egyszerűen nem így gondolkoztam. A szemeimmel egy kis fára koncentráltam, ami nagyjából 8 méterre volt tőlem, és újra hallottam a szavakat:
 "A szeretet a legerősebb forrás a világon."
 Volt bennem egy vágy, hogy ennek a fának a közelében legyek, így hát odabotorkáltam valahogy. Mikor már a fához egészen közel voltam, ismét hallottam a szavakat:
 "A szeretet a legerősebb forrás a világon."
 Egy levelet leszedtem a fáról, és észrevettem, hogy szív alakú volt, sőt, minden levél azon a fán szív formájú volt!!!!! Elkezdtem zokogni. Azt mondtam az Úrnak: "Rendben...a Szeretet a legerősebb Forrás a világon....mi a helyzet Candivel?"
 Majd egy nagyon hangos "NEM!!!"-et hallottam. Ezután úgy éreztem, mintha valaki ott lenne rajtam a kívül a szakadékban, előtte nem így éreztem. Olyan volt, mintha egy férfi mögöttem állt volna. Teljesen le voltam bénulva a félelemtől. Próbáltam hátrafordulni, hogy megnézzem tényleg ott áll-e valaki, de még a fejemet sem tudtam megmozdítani, annyira féltem.
 Ahogy elképzeltem magamban, úgy éreztem, mintha egy férfi állna mögöttem, késsel a kezében, készen állva, hogy leszúrjon. A fejemben mindenféle kavargott, és teljesen össze voltam zavarodva. Egy elárasztó késztetés fogott el, hogy rohanjak el onnan, amilyen gyorsan csak tudok. Úgy éreztem, hogy el fogom veszíteni az agyamat.
 Ekkor érkeztem el egy döntő elágazáshoz az utamon. Döntenem kellett, hogy kinek fogok élni: Candinek vagy Jézusnak. Minden erőfeszítésembe belekerült a választás, de teljes szívemmel és lelkemmel választottam, mondván: "Nnneeeeeeemmm......  A Szeretet a legerősebb Forrás a világon. A Szeretet a legerősebb Forrás a világon. A Szeretet a legerősebb Forrás a világon."
 A jelenlét eltávozott. Eldöntöttem, hogy Jézust fogom követni.A fánál történő megtapasztalásom után visszamentem az apartmanomba, és Candit azon a helyen tálaltam, ahol sok okkult tárgy volt elhelyezve, úgyis neveztük, hogy oltár. Füstölőket égetett, és az én nyakláncom volt rajta. A füstölő illatát már a lépcsőházban érezni lehetett. Látott, ahogy leültem a lépcső tetejére, nem igazán tudva, hogy mi lesz a következő lépés, mindössze annyit tudtam, hogy Istennel volt egy beszélgetésem. Tudtam, hogy el kell innen jönnöm, de nem tudtam hogyan. De a furcsa az egészben az volt, hogy én magam is akartam eljönni. Soha azelőtt nem akartam Candit otthagyni, ő volt az életem. Szóval egyszer csak Candi kijött a lépcsőházba, és megkérdezett merre jártam. Nem szóltam hozzá egy szót se, és visszautasítottam, hogy bemenjek a lakásba. Nagyon figyelmes volt velem, és leült oda mellém a lépcsőházban, próbált rászedni, hogy menjek be. Egy ideig még bírtam, és ellenálltam, de aztán már annyira fáradt lettem, hogy megadtam magam, viszont a nappaliban aludtam.
 Candi mérgesen ült mellettem, és egy levelet írt. Kicsit elszundítottam, aztán mikor felébredtem, ott ült még mindig, és írt. Próbáltam nem tudomásul venni, amiket mondott, mert már nem bíztam benne többé.
 Másnap reggel összepakoltam egy bőröndbe, és Candi elvitt engem a reptérre, megpróbáltam őt otthagyni. Az volt a gond azonban, hogy nem volt semmi pénzem, és még a szüleim telefonszámát sem tudtam, mert elköltöztek Michiganből Dél-Karolinába. Igy hát végül visszamentem vele.
 Egy határozott törés/szünet volt közöttünk, és mindketten tisztában voltunk vele, ő viszont próbált továbbra is "üldözni" engem. Nem sokkal később már visszautasítottam, hogy klubokba menjek vele, ami igen feldühítette őt, mivel mi ketten egy csapat voltunk, és sosem szeretett semmit egyedül csinálni. Egy éjjel Candi és én elmentünk egy élelmiszerüzletbe, kb. éjjel 2-kor. Szerettünk éjjel vásárolni, tulajdonképpen szinte mindent éjjel csináltunk, éjjel éltünk. Befejeztük a bevásárlást, és kifelé tartottunk az üzletből, mikor láttuk, hogy egy mexikói srácokból álló csoport álldogált ott, akik az üzletben dolgoztak. Candi fogta magát, és odament hozzájuk. Olyan halkan beszélt hozzájuk, hogy nem hallottam, hogy mit mondott nekik, pedig ott álltam én is. A srácok, miközben Candi beszélt hozzájuk, egyfolytában engem néztek. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, és nem értettem mi történik. Aztán ahogy elindultunk a parkoló felé, belebotlottunk egy hajléktalan férfibe, aki előállt a kis "történetével", ahogy azt általában szoktak csinálni az ilyenek. Gyakran elfordult ilyesmi, hogy találkoztunk hajléktalanokkal, akik előadtak valamiféle történetet nekünk, és akkor néha adtunk nekik valami kis aprót, vagy azt mondtuk nincs pénzünk, és tovább mentünk. Ez a férfi feltűnően úgy tett, mintha akcentussal beszélné az angolt. Azt mondta szüksége lenne arra, hogy valaki elvigye őt a reptérre, hogy kivegye a csomagját egy megőrzőből. Aztán előhúzott egy köteg pénzt, és végigpörgette a kezével. (Nekem rögtön az jutott eszembe, hogyha ennyi pénze van, akkor minek kér meg minket, hogy vigyük el.) Én úgy terveztem, hogy továbbmegyek, mint ahogy általában tenni szoktuk, de Candi elkezdett beszélgetni vele.
 A férfi ezt mondta: "Te minden valószínűséggel keresztény vagy." Azonnal válaszoltam: "Igen, honnan tudtad?" Azt felelte: "Mert, ha nem az lennél, nem hallgattad volna végig a történetemet." Aztán előhúzott egy kis papírcetlit, ez állt rajta: d-o-n-b-r-o (a vezetéknevem don-nal kezdődik, a keresztnevem pedig bro-val.) Kezdtem megrémülni. Azt mondta: "A don brown motelt keresem." Mindketten mondtuk neki, hogy nem hallottunk róla. Aztán Candi szólt nekem, hogy menjek, és vigyem el a kocsihoz, amit vásároltunk. Teljesen meg voltam döbbenve, hogy miért kért meg ilyenre. Sosem küldött el sehova egyedül, és sosem kezdett el idegenekkel beszélgetni, tudta, hogy kell viselkedni az utcán. Azt mondta, hogy segíteni fog ennek az embernek megkeresni a motelt a telefonkönyvben.
 Így hát én eltoltam a bevásárlókocsit a sötét parkolóba, a szívem csak úgy vert, mert úgy éreztem Candi valamiben sántikál, minden érthetetlen volt abból, amit csinált. Mikor odaértem a kocsihoz, odanéztem rájuk, és láttam, hogy keresgélnek a telefonkönyvben. Láttam, hogy beszél, hozzá valamiről, és közben mutogat a kezével. Ez ment egy ideig, aztán fogtam magam és odavittem a kocsit, ahol voltak. Candi továbbra is lefelé nézett a telefonkönyvre, és valamit beszélt a férfihez, közben meg mutogatott is.
Nagyon féltem, miközben ültem, és vártam a kocsiban. Mindössze annyit tudtam tenni, hogy magamban ismételgettem e szavakat:
 "A Szeretet a legerősebb Forrás a világon."
 Candi mesélte nekem egyszer, hogy egy szicíliai család 7 fia közül az egyik az édesapja volt, és a testvérei a maffiában voltak. Azt is elmesélte, hogy az apukája temetésén találkozott velük életében először. Nem tudtak Candiról, mert az apja nem vált el soha az első feleségétől, ugyanakkor eljátszottak egy esküvőt Candi anyukájával, valami unokatestvér játszotta a pap szerepét. Így hát a temetés napjáig az apja testvérei nem tudtak róla, hogy Candi létezik, de mikor találkoztak vele, nem tudták letagadni a családi hasonlóságot. Candi elmesélte, hogy félrehívták a temetésen, és azt mondták neki, nem tudják letagadni, hogy a testvérük lánya, így hát ha bármire szüksége van, vagy akar valamit, bármikor, csak szóljon nekik.
 A hajléktalan férfi és Candi aztán közben odajöttek a kocsihoz, és Candi kezdte kinyitni a férfinek a vezetőülés mögötti hátsó ajtót, majd kijelentette: "Ő jön velünk." Erre én nagyon magabiztosan megszólaltam: "Ó dehogy is, nem jön ő velünk sehova!!!!!" Így hát a férfi csak állt ott, az ajtó félig kinyitva, Candire várt, hogy mondja meg neki mit tegyen. Azt mondtam: "Semmi esetre sem fordul elő, hogy mi ezt az embert bárhova is elvisszük!" Erre Candi szólt a férfinak: "Sajnálom." Ekkor a férfi becsukta az ajtót, és hazamentünk. Mikor hazaértünk, elmeséltem Brent-nek (Candi ex-barátjának, aki még mindig az életében volt) a történteket. Erre ezt mondta: "Miért nem engedted, hogy veletek menjen a férfi?"
 Nem akartam hinni a fülemnek!!! Brent és Candi két olyan ember volt, akik a legjobban tudták, hogy kell viselkedni az emberekkel az utcán. Mindig nagyon óvatosak voltak mindenkivel, és azt tanították nekem, hogy: "Senkiben ne bízz!!!" És most, mind a ketten hirtelen teljesen önmagukkal ellentmondásosan viselkedtek. Akkor már vagy 6 éve ismertem mindkettőjüket, és most tudtam, hogy valami nem stimmelt azzal, ahogy viselkedtek. Nagyon meg voltam rémülve, és egyedül éreztem magam.
 Néhány estével később csörgött a telefon, én vettem fel. Brent volt az, és Candi-vel szeretett volna beszélni, de még megkérdezett engem előtte, hogy később az este folyamán átugrunk-e majd hozzá. Mondtam neki, hogy igen.
 Majd ezt mondta nekem: "Vigyázz a mexikóiakkal." Erre én: "Tessék?" Elismételte, "Vigyázz a mexikóiakkal." "Mit akarjon ez jelenteni?"-kérdeztem. Nem válaszolt nekem, de azt mondta: "Add ide Candit." Így hát ezt tettem. Akkor este, mikor Brent házához tartottunk, és megálltunk egy stoptáblánál, még közel a lakásunkhoz, kb. 15 mexikói srác körbevette a kocsit, kiabáltak, és fogdosták az autót. Befordultam, majd elérkeztünk egy újabb stoptáblához, és újra a kocsit körbevették fiatal mexikói srácok, kiabáltak, és felém mutogattak. Fogalmam nem volt róla, hogy mi történik, aztán Candi rámkiabált, hogy menjek, úgyhogy ráléptem a gázra, egyenesen a forgalomba. Teljesen le voltam merevedve. Csak arra tudtam gondolni, ahogy Brent figyelmeztetett, hogy vigyázzak a mexikóiakkal. Nagyon meg voltam rémülve, és sem Candiben, sem pedig Brentben nem bíztam. Candi azonban továbbra is úgy tett, mintha velem lenne, de én tisztán éreztem, hogy ellenem volt. Többször felfigyeltem rá, hogy halkan suttog valamit Brenttel, vagy másokkal, és mikor odamentem hirtelen abbahagyta. Előtte soha nem csinált volna ilyet velem. Egyedül éreztem magam, és nagyon meg voltam ijedve. Néhány nappal később, ahogy folytatódott ez a harc, Candi és én elvezettünk Malibu-ra. Nagyon próbált visszanyerni engem, én pedig teljesen össze voltam zavarodva. Megálltunk közben, hogy cigit vegyünk. Ő bement a boltba, én pedig kint vártam. Balra néztem, és megláttam egy idősebb fekete férfit. Hajléktalannak tűnt. Odajött a kocsihoz, bespriccelte a szélvédőt, és elkezdte letörölni egy újságpapírral. Nem bántam volna, ha előtte megkérdez, de nem tette, úgyhogy elég mérges voltam. Csak ültem, és néztem, ahogy szétmaszatolta a szélvédőt, aztán fogta magát, és átment a másik oldalra, és még ott is törölgette. Aztán átjött megint a másik oldalra, az én oldalamra, hogy megkapja a fizetségét!!! Nem voltam elragadtatva, de nem akartam balhét, úgyhogy letekertem az ablakot, és adtam neki egy kis aprót.
 Candi közben megjött, kinyitotta az ajtót, és beült. Ekkor a férfi egyenesen rám nézett, felém mutatott, és határozott hangon ezt mondta: "Tudod, hogy mit kell tenned!" Ezek a szavak mintha szíven szúrtak volna, úgy érintettek.  Candi azonnal rámordult: "Ne figyelj rá!!!" Azta!!! Teljesen le voltam döbbenve!!!!! Itt van ez a vad idegen, aki mond nekem valamit, és Candi reakciója a férfi szavaira megmutatták nekem, hogy az Úr beszélt ezen az idegenen keresztül, az Ördög pedig Candi-n keresztül. A Sátán hangja volt Candin keresztül, ami arra utasított, hogy ne figyeljek az Úr hangjára!!!!
 Ettől a pillanattól kezdve tudtam, hogy ki kell ebből szállnom, éspedig amilyen hamar csak tudok!!! "Mert Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol a szellem és a lélek, az izületek és a velők szétválásáig, és megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait." (Zsidókhoz írt levél 4:12)(Csia)
 A nap hátralévő része nem ment túl jól közöttünk, mert a szívem hallotta az Urat, és engedelmeskedni akartam Neki. Vagy másnap, vagy két napra rá volt, hogy eldöntöttem hazatelefonálok. Ültem a telefon előtt, idegesen, és a kezemet tördelve. Mit fogok mondani??
 A szüleim nem értettek egyet azzal az életformával, amit folytattam, és nem volt túl nagy kapcsolatunk, mégis tudtam, hogyha felhívom őket, segíteni fognak.
 Így hát, mikor Candi éppen nem volt otthon, felemeltem a telefonkagylót. Anyukám vette fel.
"Anyu?" -kérdeztem. "Hazamehetek?" "Persze, meddig szeretnél maradni?"- kérdezte. "Nem, anyu, úgy értem hazamehetek véglegesen? Azt hiszem, veszélyben az életem." Anyukám azonnal tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. Néhány évvel korábban anyukám és apukám kaptak egy kijelentést rám nézve, ami így szólt: "Ha Brooke azt mondja nektek, hogy ki akar szállni, azonnal kell cselekednetek!!!"
 Anyuka emlékezett erre, és azonnal felhívta az összes imádkozó barátját. "Imádkozzatok!!!...Brooke jön haza!!!" Igy hát Krisztus Teste elkezdett imádkozni értem. Aztán apukám felhívta a fiútestvéremet Kaliforniában, aki 2 órányira lakott tőlem. Elmagyarázta neki a veszélyt, és a testvérem elfogadta a kihívást, hogy értem jöjjön kocsival Hollywoodba. Hozott magával egy férfit, aki régebben rendőr volt, és volt nála fegyver, továbbá velük jött még Rachel (szintén testvérem) és a vőlegénye, Tim. Rachelt és vőlegényét éppen a Twin Peaks-ben lévő Calvary Chapel Bibliaiskolából hívták el, hogy jöjjenek ők is Hollywoodba. Rachel már hónapokkal korábban megkérte az egész iskolát, hogy imádkozzanak értem. Aztán anyukám visszahívott, és mondta, hogy úton vannak a testvéreim és még két másik illető. Eszeveszett ütemben el kezdtem pakolni. A szobámban az ágyam mellett volt egy illegális, megtöltött puska. Brent adta nekünk önvédelem céljából, de most már nagyon is vigyáztam vele.
 Akkor reggel, először a kapcsolatunk kezdete óta, Candi erőszakos volt velem. Az összes bőröndöm a nappaliban volt, mikor Candi megjött. "Mit gondolsz mégis hova mész?" Elhatároztam, hogy egy szót sem szólok hozzá. "Ki jön érted, hogy elvigyen?"- kérdezte. "Mert a kocsit nem viszed sehova." jelentette ki hatalommal a hangjában.
 Én továbbra is csöndben maradtam. Meg voltam ijedve, mégis nyugodt voltam. Majd csörgött a telefon, gyorsan odaszaladtam, hogy felvegyem. A testvérem már az utcánkban volt. (Már néhány óra eltelt, mióta anyukámat hívtam.) Ő és a lánytestvérem a Bronco-ban maradtak, mert Candi tudta, hogy néznek ki, megismerte volna őket. Beengedtem a kaputelefonon a volt rendőrt és a nővérem vőlegényét Timet az épületbe, és már kopogtak is az ajtón. Ahogy kinyitottam, kezdtem adogatni nekik ki a bőröndjeimet. Gyorsan elvették tőlem. Olyan csodálatos volt, hogy két ember, akikkel soha azelőtt nem találkoztam, kockára tették az életüket értem!
 Candi követelően kérdezte: "Ki vagy te?" Majd engem kérdezett: "Kik ezek az emberek?" Teljesen hirtelen érintette őt az egész. Minden olyan gyorsan történt, hogy nem volt ideje bármit is tenni. Biztonságban kijutottam az épületből, ki a Bronco-ba, Candi pedig kijött utánunk, valamit a kezében tartva. Egy gyerek Jézus-szobor volt, amit anyukámnak akartam adni még régen, de sosem került rá sor. Bedobta a kocsiba a nyitott ablakon keresztül, mondván: "Ne felejtsd el ezt magaddal vinni!!" Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam őt.
 Nagyon törékeny és megtört voltam. Olyan mértékű mélységben voltam sokáig, hogy a fényre való kijövetel lassú és kényes folyamat volt. Az életemet egy olyan nő irányította, aki a boszorkányságban kutakodott és a Sátán bibliáját olvasta. Én pedig a rabja voltam. De most először kiszabadultam a bűnös életem börtönéből, és a világosságra kerültem. Időbe telt a gyógyulás, és hogy az Úr helyreállítsa, amit az ellenség lerombolt. (Kolosse 1:12-14) "Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk, és bűneink bocsánata."
 Néhány héttel azután, hogy már Dél-Karolinában voltam, olvastam a Bibliát, de egyszerűen nem értettem. Olvastam ezt az igeverset: "Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: 'Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.' " Máté 16:24. És én azt hittem, hogy szó szerint fel kell vennem egy keresztet. És meg is tettem! Nem igazán akartam, de mivel nem értettem, hogy ez mit jelent igazából, úgy éreztem meg kell tennem. Így hát fabrikáltam egy keresztet a nővérem mankóiból, a hátamra vettem, és végigmentem vele a kis város utcáján, ahova nemrég érkeztem.
 Mondani sem kell, hogy egy szomszéd kihívta a rendőröket, letartóztattak, és elvittek a rendőrségre. Ott kikérdeztek, a nevemet is kérdezték, de mivel az Ige azt mondja, hogy tagadd meg magad, nem mondtam meg nekik. Így hát eltettek későbbre, hogy majd döntenek felőlem, és beraktak az állami bolondokházába (két hétre). A legrosszabb szárnyba dugtak be, de az Úr segítségével sikerült átvészelnem azokat a nehéz napokat. Annyira új volt nekem minden, és éppen, hogy csak kijöttem az óriási sötétség világából, hogy senkiben nem bíztam. Mikor a Bibliát olvastam, csak azokat a részeket olvastam, amik pirossal voltak kiemelve, amiket Jézus mondott. Semmi másban nem bíztam. (Ézsaiás 42:3) "A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt."
 Néhány hónappal később, mikor már naponta olvastam Isten Igéjét, elmentem egy Aglow női összejövetelre. A nő, aki beszélt megkérdezte, hogy szüksége van-e valakinek imára bármivel kapcsolatban. Azt gondoltam: "Persze, nem jönne rosszul egy kis ima", így hát előre mentem (én voltam az egyedüli). A nő jött felém a kezeit kitárva, megölelt, és elkezdett Szellemben imádkozni. Elkezdtem sírni, majd zokogni, majd még hangosabban zokogni. Még akkor is csak ölelt engem, és nem engedett el, én pedig mindössze a hasamat szerettem volna fogni, olyan fájdalmat éreztem benne. Csak zokogni tudtam. Minden levegő zokogás formájában jött ki belőlem. Az évek folyamán ért szexuális bántalmazásokból fakadó fájdalom, és az árulása annak, aki éveken át azt hittem szeretett. Mindez akkor este jött ki belőlem, abban a dél-karolinai kisvárosban. Az összes nő odagyűlt aztán körém, és mindenki imádkozott a Szent Lélek által, az Úrra várva, hogy a bennem elkezdett munkáját véghezvigye.
 Már nagyjából egy fél órája ment az imádság, én pedig továbbra is olyan fájdalmat éreztem, hogy a hasamat fogtam, és nagyon hangosan sírtam. Magamban Jézushoz kiáltottam, tudtam, hogy Ő az Egyetlen, aki ki tud engem hozni a fájdalomból, amiben voltam, és ekkor éreztem, hogy valami elhagyja a testemet. Olyan volt, mintha Candi lett volna. (Csak így tudom leírni, hogy mit éreztem.) Valami elhagyott engem!!!!!!! És a helyébe hatalmas békesség költözött. Azóta nem vagyok a régi.
 (János 8:36) "Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek."
 Jézus megszabadított engem a bálványimádástól, homoszexualitástól, boszorkányságtól, drogoktól és az alkoholtól. "Akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad lesz" Ige igaz és működik! Megszabadított a depressziótól is, ami ezekkel együtt járt, és márgyógyszert sem kell szednem. Jézus, az én Uram kifizette az árat a szabadságomért, gyengéden és hűségesen meggyógyította megtört szívemet. Az Ő Igéje és megbocsátása által én is képes voltam megbocsátani azoknak, akik bántottak.
 (Máté 6:14-15) "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."
 Jézus Krisztus keresztjéhez való jövetelem volt az életem megváltozásának alapvető tényezője. A kereszten Vele együtt meghaltam, a bűnöm ráhelyeződött. Megbocsátott nekem, és elvette azt a büntetést, amit én érdemeltem volna. Mikor Isten feltámasztotta Jézust a halálból, Brooke-nak új élete lett!!! Kértem Istent, hogy adja nekem az Ő Szent Szellemét. Megkeresztelt engem Szent Lelkével, és segített, hogy megértsem az Ő Igéjét. Az Ő Szent Szelleme továbbra is ad nekem bátorságot, hogy megosszam Jézust az emberekkel. Meg akarom osztani az Ő szeretetét a világgal!!! Az Ő kegyelme minden ember számára nyitva áll. Csak attól függ, akarjuk-e ezt a kegyelmet. Imádkoznál te is Candi-ért es Brent-ért, hogy ismerjék ők is meg Jézust? Most már több mint 9 éve, (2005 májusában volt 9 éve) hogy az Úr Magához térített engem. Az én reményem és kívánságom, hogy mások is megismerjék az Ő szeretetét, erejét és szabadítását a bűn rabságából. Ő AZ, AKI SZABADDÁ TESZI AZ EMBEREKET!!!!!! Dicsőség az Úr Jézus Nevének!!!!!!!!
 Ez a történet, amit Isten nekem adott, akár a te életedben is megtörténhet, vagy olyan valaki életében, akit ismersz, és szüksége van Isten megbocsátására. Istennek nincsenek kedvencei, az Ő szívében az van, hogy mindenki megismerje irgalmát és szeretetét. Lehet, hogy te most elolvastad ezt a történetet, és még soha nem adtad át a szívedet és az életedet Jézusnak. Lehet, hogy hasonló fájdalmakon mentél át, mint én. Ha szeretnéd, hogy Jézus betöltse a szívedet, akkor imádkozhatod most ezt az imát, és meg fogja tenni. Ennek az imának az eredménye attól függ, hogy tiszta szívedből mondod-e.
"Atyám, köszönöm, hogy emberi formában elküldted Jézust a Földre. Köszönöm Jézus, hogy kész voltál jönni, holott tudtad, hogy az emberek visszautasítanak majd, és megölnek Téged. Köszönöm, hogy teljes lényedet odaadtad értem. Köszönöm, hogy a kereszten letetted az életedet értem, egy bűnösért. Köszönöm Atyám, hogy feltámasztottad Jézust a halálból. Atyám, eddig az én utamat jártam, és vétkeztem Ellened, és mások ellen is. De most, Atyám, Istenem, leteszem az életemet a Te Kezedbe. Kérlek, hogy vedd el az én bűnös szívemet és életemet, és adj nekem egy teljesen újat! Kérlek, hogy bocsáss meg nekem, amiért vétkeztem Ellened, és mosd le minden bűnömet a Te kiontott véreddel. Kérlek, hogy gyere, és élj bennem. Behívlak a szívembe. Hiszem, hogy Te, Jézus vagy az Úr, és Rajtad kívül nincs más Szabadító. Köszönöm a Te életedet cserébe az enyémért. Jézus nevében, Ámen."
 A Biblia azt mondja, hogy az angyalok örülnek a Mennyben, ha csak egy bűnös is megtér.
Van néhány fontos dolog, amit tenned kell most:
1. Mondd el valakinek, hogy hiszel Jézusban!
 2. Kérd az Urat, hogy adjon neked egy jó gyülekezetet! (egy olyat, ami a Bibliából tanít.)
 3. Szerezz egy Bibliát, amit könnyen tudsz olvasni és érteni, és keress egy Bibliatanulmányozó csoportot! Olyan más hívőkkel vedd körbe magad, akik bátorítanak téged.
 4. Mikor olvasod a Bibliát, kérd Isten Szent Szellemét, hogy nyissa ki azt neked, emlékezz arra, hogy életed legcsodálatosabb kapcsolatába kezdtél bele!!!
Itt egy személyes megjegyzés: Én a János evangéliumánál kezdtem olvasni a Bibliát.
Brooke
(facebook-ról)