Egész életünkre kihat, hogy milyen a kapcsolatunk a szüleinkkel
A gyermek és az őt gondozó szülő közötti kötődésnek hatalmas szerepe van. Ezt a kapcsolatot tekinthetjük a legfontosabbnak a gyermek életében, hiszen kizárólag a gondviselőjére számíthat. A fizikai szükségletek kielégítésén túl a szülő felelős a gyermek szociális, érzelmi, valamint kognitív fejlődése terén is a gyermekkel való kapcsolat alakításakor. A Good Therapy hívja fel a figyelmet a nem megfelelő viszonyulás veszélyeire és következményeire.
Miért fontos a biztonságos kapcsolat?
Egy biztonságos, jól működő kapcsolatban a szülő képes felismerni a gyermek igényeit, és miközben reagál azokra, támogatást is nyújt. Ideális esetben a szülő viselkedése kiszámítható és stabil. Egy ilyen kapcsolatban a gyermek könnyebben tanulja meg, hogyan szabályozza az érzelmeit, miként alakítson ki egészséges képet önmagáról és a világról. Ehhez nagyban hozzájárul, ha a szülő rendelkezésére áll, segít neki, amikor a gyereknek nyugalomra, esetleg megnyugtatásra van szüksége. Ennek hatására idővel a gyerekek olyan világképet alakítanak ki, amelyben, ha kell, segítséget kapnak, hiszen korábban is ezt tapasztalták meg. Egy egészséges, támogató kapcsolatban a gyermek megtanulja, hogy méltó a szeretetre, számíthat a szülő támogatására. A stabil környezetben a gyermek könnyebben tanul, bátrabban használja ki a fejlődés lehetőségeit.
És mi történik, ha ez nem valósul meg?
Sajnos azonban sokszor nem az ideális kapcsolat alakul ki a szülő és a gyermek között. Vannak olyan gondviselők, akik viselkedésükkel képtelenek stabil légkört teremteni a kicsik számára, kiszámíthatatlanok, sokszor bántalmazók. Az ilyen környezetben nevelkedő gyerekek gyakran tapasztalnak belső konfliktusokat, nagyon nehezen tanulnak meg reagálni a félelemre vagy a szorongás érzésére. Abban az esetben, ha a gondviselő nemcsak biztonságot, de sok esetben veszélyforrást is jelent a gyermek számára (például erőszakos, elhanyagolja a gyereket, vagy visszaél a helyzetével), a gyerek viselkedése könnyen ambivalenssé válhat. Ez alapvetően egy ellentmondásos helyzet a gyermeknek, hiszen sok mindenben szüksége lenne a szülőre, de meg is kell védenie magát tőle.
Dezorganizált kötődés
Kutatók szerint a teljesen kaotikus, gyakran bántalmazó szülői bánásmód mellett a kötődés gyakran disszociatív tünetekkel jár. Egy ilyen kapcsolatban a gyerek nehezen tudja követni a szülő viselkedését, ezáltal sokkal nehezebben fejlődik. A szülőre szüksége lenne a gyereknek, azonban sokszor meg kell magát védenie tőle. A gyermek számára sokszor nem egyértelműek a szülő visszajelzései, a felnőtt kiszámíthatatlan viselkedése miatt nem tudja, mitől lesz jó vagy rossz gyerek.
Annak érdekében, hogy a gyerekek képesek legyenek fenntartani a kapcsolatot az ilyen szülővel, közülük sokan elfelejtik, vagy maguk előtt is tagadják a bántalmazást. A trauma elfelejtése vagy tagadása a disszociáció tünete, amely egy olyan adaptív és védekező stratégia, mely lehetővé teszi a gyerek számára a kapcsolaton belüli működést, azonban ez ritkán jár együtt egészséges énképpel.
A dezorganizált kötődés nem egyenlő a bántalmazó szülővel
Annak ellenére, hogy a dezorganizált kötődés kialakulása gyakran egy bántalmazó szülőhöz kapcsolódik, nem minden esetben ez áll a háttérben. Vannak szülők, akik egy bizonyos trauma miatt nem tudnak egyértelműen és kiszámíthatóan reagálni a gyermekük igényeire. A legtöbb ilyen esetben a szülő képtelen irányítani az érzéseit, ezáltal pedig még akkor is nehezen nyújtanak támogatást a gyerek számára, ha nem elhanyagoló vagy bántalmazó szülőkről beszélünk. Sok ilyen esetben a szülő érzelmei, a harag vagy a düh egészen váratlanul törnek utat maguknak, ez pedig könnyen traumatizálhatja a gyereket. Ha a gondviselő poszttraumás stressztől vagy disszociatív identitási rendellenességben szenved, könnyen előfordulhat, hogy akarata ellenére teremt olyan helyzeteket, amelyben a gyerek megijed vagy sérül.
Van megoldás
Az ilyen esetekben érdemes mindent megtenni azért, hogy a szülő fel tudja dolgozni a vele történteket, erre pedig sokszor a legjobb lehetőség a terápia, aminek segítségével megtanulhatja, hogyan birkózhat meg a stresszel, miként kezelheti hatásosan az érzéseit, valamint többet megtudhat a gyermek igényeiről is. A pszichoterápia során elsajátíthatunk olyan módszereket, melyek segítségével biztonságos és kiegyensúlyozott környezetet teremthetünk nemcsak önmagunk, de a gyermekünk számára is. Gyakran azok a szülők, akik gyerekként bántalmazó szülő-gyerek kapcsolat áldozatai voltak, felnőttként nem tudják, hogyan reagáljanak a gyermekük igényeire.
(Mózes Zsófi,divany.hu)
