Imádkozzunk azért, hogy megkapjuk a Szentlelket!
Imádkozzunk azért, hogy megkapjuk a Szentlelket! - Fr. Raniero Cantalamessa, OFM Cap. atya írása - A katolikus karizmatikus megújulás teljes kegyelmi áramlatának szolgálatára létrehívott új testület, a CHARIS, ez év Pünkösdjén megkezdi működését. Ez egy egyedülálló alkalom arra, hogy részesei legyünk a Lélek új kiáradásának ránk, és az egész Egyházra. A célja ennek, valamint a további két elmélkedésemnek, amelyre a Koordináló Bizottság felkért, egész pontosan az, hogy bibliai és teológiai alapokra építve ösztönözze és támogassa az imában való elkötelezett részvételt, amelyhez sok testvérünk és nővérünk kíván csatlakozni, hozzájárulva ezzel az esemény szellemi és lelki sikeréhez.
Hogyan készültek az apostolok a Szentlélek eljövetelére? Imádkozva! „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” (1) Az apostolok imája, összegyűlve Máriával együtt a felső teremben, az első nagy Szentlélek-hívás. Ez az Egyház Szentlelket meghívó dimenziójának a nyitánya: ez a „Jöjj, Szentlélek”, amely örökkön-örökké visszhangzani fog az Egyházban, és amit a liturgia használni fog minden fontosabb cselekedetének bemutatásához
Miközben az Egyház imádkozott, „Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna… Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek.” (2).
Ami Krisztus megkeresztelkedésekor történt, ismét megtörténik: „Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá.” (3).
Azt mondhatnánk, hogy Szent Lukács szerint Jézus imája volt, amely áttörte az egeket, és késztette a Lelket, hogy leereszkedjen Őrá. Ugyanez történt Pünkösdkor is.
Meglepő, hogy az Apostolok cselekedeteiben a Szentlélek kiáradása mennyire állandó kapcsolatban van az imával. A keresztség meghatározó szerepe nincs elhallgatva (4), de még ennél is nagyobb hangsúly van az imán. Saul „imádkozott”, amikor az Úr elküldte hozzá Anániást, hogy visszaadja a látását, és betöltekezzen Szentlélekkel (5). Amikor az apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. “Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket.”(6)
Amikor ugyanezen alkalommal Simon mágus megpróbálta a Szentlelket pénzzel megszerezni, az apostolok dühösen reagáltak. (7) A Szentlelket nem lehet megvásárolni, egyedül imában lehet érte könyörögni. Jézus maga kötötte a Szentlélek ajándékát az imához, mondván: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (8).
De nemcsak a mi imádságunkhoz kötötte, hanem mindenekelőtt a saját imájához, mondván: „én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek...” (9).
Az ima és a Szentlélek ajándéka között ugyanaz a körmozgás és kölcsönhatás működik, mint ami a kegyelem és a szabadság között létezik. Be kell fogadnunk a Szentlelket, hogy képesek legyünk imádkozni, és imádkoznunk kell azért, hogy megkapjuk a Szentlelket. Először elér minket a kegyelem ajándéka, de ezt követően imádkoznunk kell, hogy ez az ajándék bennünk maradhasson és növekedhessen.
Ez azonban nem maradhat valamilyen elvont és jellegtelen tanítás. Személyesen kell hozzám szólnia. Szeretnéd megkapni a Szentlelket? Úgy érzed, gyenge vagy, és fel szeretnéd magadra ölteni „a magasságból való erőt” (10)? Langyosnak érzed magad és felmelegednél? Száraznak, és öntözésre vágysz? Vagy merevnek, és inkább hajlékony lennél? Elégedetlen a múltbeli életeddel, és meg akarsz újulni? Imádkozzatok, imádkozzatok, és imádkozzatok! Ez a halk kiáltás ne enyésszen el soha: Veni Sancte Spiritus, jöjj, Szent Lélek!
Ha egy hívő, vagy akár hívők egy csoportja, egybegyűlve az imádságban és a csendben eltökélt abban, hogy addig fel nem kel, amíg fel nem ölti a magasságból jövő Erőt és megkapja a Szentlélek keresztségét, akkor ez a személy vagy csoport valóban nem fog anélkül felkelni, hogy megkapná azt, amit kért, sőt még azon felül való kegyelmeket is! Ez történt azon az első lelkigyakorlaton Duquesne-ben, ahol a Katolikus Karizmatikus Megújulás története elkezdődött.
Imádságunknak olyannak kell lennie, amilyen Mária és az apostolok imája volt: egységesnek és kitartónak. Egybehangzóan vagy egyet-értésben (con-corde) (homothümadon) kell imádkoznunk, ami szó szerint azt jelenti, hogy egy akarattal és „egy lélekkel”. Jézus így mondta: „Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.” (11).
Mária és az apostolok imájának második megkülönböztető jellemzője a kitartás. Az eredeti görög szó (proszkarterountész), amely a keresztény imának e minőségét fejezi ki, a kitartó, ragaszkodó cselekvésre, a folyamatosan szorgos és igyekvő cselekedetre utal. Imádságban kitartónak vagy buzgónak fordítják, de az „állhatatos ” szóval is lefordítható.
A „proszkarterountész” egy igen fontos szó, mivel az Újszövetségben ez a legelterjedtebb kifejezés, ami leírja ezt az imához való különleges hozzáállást. Röviddel ezután, az Apostolok Cselekedeteiben újra találkozunk ezzel a szóval, amikor az első hívőkről olvasunk, akiknek „az Úr naponként növelte a számát ”, és akik „állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.” (12). Szent Pál is kérte őket: „Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban”. (13). Az Efezusiaknak írt levél egyik szakaszában ezt olvassuk: „Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva.” (14).
Ennek a tanításnak a lényege Jézustól származik, aki a kitartó özvegyasszony példázatán keresztül az apostolokat arra tanította, hogy „szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (15). A kánaáni asszony az állhatatos ima élő példája, amely nem enged a csüggedésnek, és amely végül megjutalmazza azzal, amit kért. Először az asszony kéri, gyógyítsa meg a lányát, de Jézus – ahogy a Szentírás mondja: „szóra sem méltatta”. Az asszony kitartóan kéri, mire Jézus így válaszol: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”. Ezután a lábához veti magát, de Jézus keményen visszautasítja: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak”. Milyen válasz! Elég az elbátortalanításból! De a kánaáni asszony nem adja fel, és találóan felel erre: „Igen, Uram, de a kiskutyák is...” és ekkor Jézus örömmel felkiált: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” (16).
Hosszan, állhatatosan imádkozni nem azt jelenti, hogy megannyi szót használunk, haszontalanul elmerülve, „szaporítva a szót, mint a pogányok” (17). Az imádságban való kitartás nem más, mint amikor sosem szűnsz meg kérni, és sosem adod fel a reményt. Azt jelenti, hogy nem pihensz meg, s az Úrnak sem hagysz nyugtot. „Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok. Ne hagyjatok nyugtot neki, míg Jeruzsálemet föl nem építi..." (18)
De miért imádkozzunk kitartóan, és miért ne hallgathatná meg Isten kérésünket azonnal? Hát nem Ő az, aki a Bibliában ígéri, hogy azonnal meghallgatja, ha hívják, s még inkább már azelőtt, hogy abbahagytuk volna az imádkozást?
„Még mielőtt szólítanának, már válaszolok; még be sem fejezik szavukat, már meghallgatom őket.” (19) Jézus így érvel: „Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.” (20).
Vajon a tapasztalat nem nyilvánvalóan egészen más, mint amit e szavak mondanak? Nem. Isten ugyanis megígérte, hogy mindig meghallgat, késedelem nélkül meghallgatja az imáinkat, és így is tesz. Nekünk kell kinyitnunk a szemünket. Teljesen igaz az, hogy Ő megtartja a szavát. Szabadítása késleltetésével már a szabadítást munkálja. Ez a késleltetés gyakorlatilag egy formája az Ő megmentő munkájának.
Ez azért van, mert a kérelmező akaratát nem kívánja túl gyorsan teljesíteni, hanem inkább egy tökéletes helyreállítást szeretne biztosítani számára. Itt meg kell különböztetnünk egymástól, hogy a kérelmező akarata szerint, illetve hogy Isten szempontjai szerint teljesül-e egy kérés, mely utóbbi végső soron az ő üdvösségét szolgálja.
Jézus mondja: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (21). Ezeket a szavakat olvasva azonnal arra gondolunk, hogy Jézus megígérte, megadja nekünk mindazt, amit kérünk, és zavarban vagyunk, amikor azt látjuk, hogy ez ritkán történik így. Ugyanakkor Ő egy dologra gondolt valójában: „Keress engem, és megtalálsz, kopogtass, és ajtót nyitok neked”. Megígéri, hogy odaadja önmagát, túlszárnyalva a kicsinyes dolgokat, amiket tőle kérünk, és ezt az ígéretét mindig hűségesen megtartja. Az, aki keresi Őt, megtalálja, aki kopogtat, annak megnyitja ajtaját, és amint ez megtörténik, minden egyéb másodlagossá válik.
Amikor imádságunk tárgya a lehető legkiválóbb ajándék, az, amit Isten maga akar nekünk adni mindenek felett, a Szentlélek, akkor különösen figyelnünk kell minden lehetséges tévedésre. Hajlamosak vagyunk olyannak elképzelni a Szentlelket, többé-kevésbé tudatosan, mint egy fentről jövő hathatós segítséget, az élet leheletét, ami azért jön, hogy kellemes felfrissülést hozzon imaéletünkbe és vallásos buzgóságunkba, hogy szolgálatainkat hatékonyabbá tegye, és megkönnyítse a keresztünk hordozását. Talán évek óta így imádkozol, hogy átélhesd a saját Pünkösdöd, és közben úgy érzed, valahogy még nem ért el ez a fuvallat. Semmi nem történt meg abból, amire te számítottál.
A Szentlélek nem azért árad ki, hogy önzésünkben minket igazoljon. Csak nézz szét egy kicsit jobban magad körül. Talán a Szentlélek kegyelmeit, amit magad számára kértél, Isten megadta neked, de másoknak is. Talán a körülötted élők imaélete, hála a kimondott szavaidnak, megújult, miközben a tiédért továbbra is kemény harcot vívsz, mint azelőtt. Másoknak, akik előtted járnak, a szívük megtört, átérezték a bűntudatot, és sírva bűnbánatot tartottak, de te, te még mindig ezért a kegyelemért könyörögsz.
Engedd, hogy Isten szabadon cselekedjen, legyen ez a tisztelet jele, hogy meghagyjuk Neki a szabadságát. Ez az az út, amit Ő választott, hogy Szentlelkét megossza veled, s ez a legszebb út. Ki tudja, talán volt olyan apostol Pünkösd napján, aki a bűnbánó tömeget figyelve, akiken áthatolt az Isten Igéje, némi irigységet és zavarodottságot érzett, látva, hogy köztük vannak azok is, akik a názáreti Jézus keresztre feszítéséért kiáltoztak… Szent Pál, akit a Szentlélek ereje és megnyilvánulásai kísértek, amikor tanított, háromszor is kérte az Urat, hogy szabadítsa meg a testébe kapott tövistől, sosem nyert meghallgatást, és el kellett fogadnia, hogy ezzel együtt éljen „hogy Krisztus ereje költözzön belém” (22) .
A Karizmatikus Megújulásban az imának egy új formája jelent meg, ami azelőtt nem volt jellemző: a spontán közösségi ima és az imaösszejövetelek. Aki ezek valamelyikén részt vesz, megérti, mire is gondolt az Apostol, amikor az Efezusiaknak ezt írta: „…teljetek el Lélekkel. Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.” (23). Majd ismét: „Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva.” (24).
Alapvetően két ajta imát ismerünk: a liturgikus imát és az egyénileg mondott imát. A liturgikus ima közösségben történik, de nem spontán; az egyéni ima spontán, de nem közösségi. Szükségünk van olyan pillanatokra, amikor spontán módon imádkozhatunk, ahogy a Lélek vezeti, de megosztva saját imádságunkat másokkal, összeadva a különféle lelki ajándékainkat és karizmáinkat, egymást gazdagítva és lelkesítve; így tudnak a különböző „tűznyelvek” egy nagy, teljes lángot alkotni. Röviden tehát, szükségünk van egy olyan imára, amely egyszerre spontán és közösségi.
Nagyszerű példa erre a „karizmatikus” imádságra, amely mind spontán, mind közösségi, az Apostolok Cselekedetei 4. fejezetében, amikor Pétert és Jánost a börtönből kiengedték azzal a feltétellel, hogy többé nem beszélhetnek Jézus nevében. Ők visszatérnek a közösségükhöz és mindnyájan imádkozni kezdenek. Egyikük a Szentírás szavait hirdeti („A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen.”), a másiknak prófétai képessége van és e szavakat az adott helyzetre tudja alkalmazni; olyan, mintha a hit „forradalma” törne ki, amely bátorítást ad arra, hogy „gyógyulásokat, jeleket és csodákat” kérjenek. És újra megtörténik az az esemény, ami az első Pünkösdkor, és „mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek”, és továbbra is „bátran” hirdették Krisztust.
Különleges ajándék ez, amit ezen alkalomból – amikor a szolgáló szervezetek megújulása és egybeolvadása megtörténik – a Szentlélektől kérhetünk: hogy a legelső karizmatikus imacsoportok csodája újraéledjen, ahol a Szentlélek jelenlétét szinte minden lélegzetvétellel érezni lehetett, és Krisztus Uralma nem csupán egy hangoztatott igazság volt, hanem szinte tapintható módon megtapasztaltuk. Ne feledjük, hogy a csoportos ima és az imaösszejövetel a közösségek és a karizmatikus szövetségi közösségek közös alapeleme.
Az imént említett imamódok bármelyikével becsatlakozhatunk abba az imaláncba, ami a Pünkösdre való felkészülést segíti. Azok számára, akik szeretik a liturgikus imát, azt javaslom, hogy naponta többször imádkozzák el az alábbiak közül tetszésük szerint választva, a liturgiából vett valamelyik Szentlélek-hívó imát, abban a tudatban, hogy a hívők megszámlálhatatlan csoportjához csatlakozik, akik előttünk ugyanígy imádkoztak:
„Jöjj el, Szentlélek Úristen, töltsd be híveid szívét, és szereteted tüzét éleszd fel bennük!”. (Azok számára, akik még mindig szeretnek az eredeti latin szöveggel imádkozni: „Veni, Sancte Spiritus, repe tuorum corda fidelium et tui amoris in eis ignem accende”.) Vagy: „Küldd el a Lelket, Uram, és megújítsd a föld színét!”. Vagy: „Teremtő Lélek, jöjj közénk, látogasd híveid szívét, töltsd malaszttal a lelkeket, melyeknek alkotója vagy”.
Az angolul beszélő testvérek számára azt javaslom, hogy egyedül vagy a csoportban ismételgessék a pünkösdi testvérektől kapott dalok szavait, amelyek a Szentlélek-keresztségben részesülő hívők millióit kísérték (váltakozva, hol egyes számban, hol többes számban):
„Spirit of the living God, fall afresh on US: melt US, mold US, fill US, use US. Spirit of the living God, fall afresh on US.”
A Veni Creator -t magyarázó könyvemben írtam egy saját Szentlélek-hívó imát. Ezen apropóból örömmel osztom meg ezt az imádságot mindazokkal, akik ebből ösztönzést merítenek:
„Jöjj, Szentlélek!
Jöjj, Isten ereje és édessége!
Jöjj, Te, aki a mozgás és a béke vagy!
Újítsd meg bátorságunkat,
Töltsd be magányosságunkat ebben a világban,
Teremts bennünk bensőséges kapcsolatot Istennel!
Már nem mondjuk, mint a próféta: „Gyere elő a négy szél hazájából”,
Mintha még nem tudnánk, honnan jöttél.
Ezt mondjuk: Jöjj, Lélek a kereszten függő Krisztus átszúrt oldalából!
Jöjj, a Feltámadt Úr szájából!”
(Fordította: Zám Balázs, a szöveget gondozta: Kunszabó Zoltán. Dőlt betűs kiemelések tőlünk.)
Jegyzetek
1 Apcsel 1:14
2 Apcsel 2:2-4
3 Lk 3:21-22
4 Apcsel 2:38
5 Apcsel 9:9-11
6 Apcsel 8:15
7 Apcsel 8:18kk
8 Lk 11:13
9 Jn 14:16
10 Lk 24:49
11 Mt 18:19
12 Apcsel 2:42
13 Róm 12:12, Kol 4:2
14 Ef 6:18
15 Lk 18:1
16 Mt 15:21
17Mt 6:7
18 Iz 62:6-7
19 Iz 65:24.
20 Lk 18:7-8
21 Mt 7:7
22 2Kor 12:9
23 Ef 5: 18-20
24 Ef 6:18
