Naivak a pápai tanács világgazdasági elképzelései?
A Szentszék Sajtótermében október 24-én mutatták be a Iustitia et Pax Pápai Tanács négy fejezetből álló jegyzékét, A nemzetközi pénzügyi rendszer reformjáért egy egyetemes hatáskörrel rendelkező közhatóság távlatában címmel. Sean P. Dialey, a Crisis szerzője, újságíró, többek közt az Inside Catholic munkatársa rámutat: a mostani vatikáni dokumentum nem tanítóhivatali megnyilatkozás, tehát szabadon lehet bírálni.
Jeffrey Tucker, a Mises Institute alelnöke, az Acton Institute tagja és a Mackinac Institute ösztöndíjasa, szerkesztője a Sacred Music című magazinnak és szerzője a Magyar Kuríron blogfigyelőjében már bemutatott New Liturgical Movementnek, a Crisis Magazine-nak írt cikkében pontosnak nevezi a vatikáni bizottság diagnózisát azzal kapcsolatban, hogy a bankok túlzott hitelnyújtása miatt inflációs spirál indult, ami ütközött a kockázatvállalás határaival, így a csőddel kellett szembenézniük, ami kihatással volt az egész gazdaságra.
Mint Tucker írja, egykoron aranyalapú volt az amerikai gazdaság, ami megkötötte a kiadható hitel mennyiségét és a kormány kezét is, így a bankrendszer „valódi üzlet volt, nem szocialista vállalat”. Amíg aranyfedezet volt, addig egyértelmű határa volt a pénzkiadásnak, a kormányzati kiadásoknak, így aztán a fogyasztóknak és bankoknak is. M mindenki a papírokhoz kötődik, a „papír-profit” hiú remény, és a túl sok, fedezet nélküli „új pénz” nem semleges úton lép be a gazdaságba. Sorra jöttek a „spekulatív lufik” okozta krízisek itt-ott a hetvenes évektől. Azaz a vatikáni dokumentum kiváló leírását adja az előző negyven év eseményeinek.
Ezután pedig támadja a „liberális politikát”. Tucker szerint ez azért problémás, mert a klasszikus liberalizmus, a szabad piaci elméletek nem ismernek olyan „szabadságot”, ami felhatalmazást adna arra, hogy fedezet nélkül kiadjunk papírokat, majd pénznek hívjuk azokat. Épp ellenkezőleg: a szabad piacot megbízható pénzrendszer szabályozza, amelyik bank pedig túllépi ennek határait, az tönkre megy. Azaz: hibás a fedezet nélküli hitelkiadást a szabad piachoz kötni, ahogy azt a vatikáni dokumentum teszi.
A pápai tanács kiadványa nem vetne véget a szabad piacnak, viszont egy központi világbanktól várja, hogy annak „felvilágosult tervezése” majd stabil szabad piacot teremt. Ez az elképzelés azonban több mint naiv a szerző szerint, sőt a „világos gondolkodás hiányát” mutatja. Ugyanis éppen a pénz, a hitel és a politikai hatalom központosítása okozta a problémát is. Akkor miért további központosítással akarjuk orvosolni? A vatikáni dokumentum csak a mostani, hibás politikai és gazdasági elitnek adna még több hatalmat – vélekedik Tucker.
Mi akkor a megoldás? Valódi szabad piac, a szubszidiaritás elvének megfelelően, ahol nem mentik ki a csődbe menő bankokat, ahol az üzletelés következménye profit és veszteség.
Dialey cikke szerint is riasztó, hogy a kiadvány szerzői kvázi egy világkormányt hoznának létre, ami, úgy látja, a Soros György-féle elképzelésekhez hasonlít. A dokumentum ugyanakkor természetesen helyesen szögezi le azt az általános igazságot, hogy minden ember és minden közösség felelős a közjóért.
A kiadvány a felelőtlen hitelkiadásról értekezik, mint a válság okáról, nem említve meg azt, hogy a kormányok felelőtlen jóléti költekezése is oka a válságnak. Mit ajánlanak a pápai bizottság kiadványának szerzői? Több adót, a bankok megmentését, több kormányzati költekezést – azt, ami okozta a válságot. És nem említik, hogy a bankokat törvényekkel bátorította fedezetlen hitelek kiadására azt visszafizetni képtelen embereknek az amerikai kormány; valamint nem nevezi meg a családot, mint a gazdaság alapját.
A globális pénzügyi felügyelet alapítása ellentétes a szubszidiaritás tanával, és biztos, hogy egy ilyen szervezet nem tudná átlátni és helyesen felügyelni a mérhetetlenül bonyolult világgazdaságot. Ráadásul lehet egy gazdasági berendezkedés akármilyen igazságos és helyénvaló, ha az ember, aki alkotja ezeket, tökéletlen, és el tudja rontani. Nincs tökéletes gazdasági berendezkedés.
A dokumentum az ENSZ égisze alatt hozná létre a világfelügyeletet. Dailey azonban erősen kritizálja az ENSZ-t, ami „csak elősegítette a szegények és gazdagok közti távolság növekedését”, és ami állandóan rákényszerítené az abortuszt és a fogamzásgátlást a fejlődő nemzetekre. Ugyancsak rossz a hatása az olyan világszervezeteknek, mint a GATT, a WTO (Világkereskedelmi Szervezet), vagy a NAFTA, így felesleges még egyet kreálni. Diarey egyenest – utalva a Gyűrűk Urára – Szauron szemének titulálja az új szervezet tervét, figyelmeztetve, hogy „Szauron nem osztozik a hatalmon”. Végső soron, állapítja meg, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa úgy tűnik, elképzelhetőnek tartja egy földi paradicsom létrejöttét.
Magyar Kurír
(szg)
