Hat éve választották meg Ferenc pápát
2013. március 13-án választották pápává Jorge Mario Bergogliót. Andrea Tornielli, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium főszerkesztője vezércikkben emlékezett meg az évfordulóról.
Ferenc pápa intenzív hónapokat élt és él meg az utazások és szinódusok között. Pápaságának hatodik évét a visszaélések és a belső támadások miatti szenvedés jellemezte. A válasz erre a meghívás, hogy térjünk vissza a hit lényegéhez.
A hat éve megválasztott Ferenc pápát intenzív programok várják idén: fontos nemzetközi utak, valamint két esemény a szinodalitás szellemében, egy az év elején, a másik a végén. Az első a kiskorúak védelmével foglalkozó vatikáni találkozó volt februárban, amelyen részt vettek a világ püspöki konferenciáinak elnökei. A másik Amazónia térségével foglalkozó rendkívüli püspöki szinódus, amelyet októberben rendeznek a Vatikánban.
Andrea Tornielli jelentős hatásúnak nevezte cikkében a pápa látogatását az Egyesült Arab Emírségekbe, ahol aláírt egy közös nyilatkozatot az al-Azhar egyetem és mecset főimámjával. Remélhetőleg a dokumentum hatással lesz a vallásszabadság valódi megvalósulására.
Az ökumenizmus témája kerül előtérbe a következő pápai utak alkalmával Bulgáriában és Romániában. A vágyott, de egyelőre még hivatalosan be nem jelentett út Japánba pedig segítséget jelenthet, hogy ne felejtsük a nukleáris fegyverek okozta pusztítást, és figyelmeztetésként szolgálhat az emberiség számára a jövőre nézve most, amikor a megtapasztaljuk a részletekben zajló harmadik világháborút – amelyről gyakran beszél a pápa.
Visszatekintve az elmúlt évre, nem mehetünk el a papi személyek által elkövetett visszaélések okozta botrány és a belső megosztottság mellett, amelyek oda vezettek, hogy a tavaly augusztusban Carlo Maria Viganò érsek, korábbi nuncius nyilvánosan a pápa lemondását követelte a McCarrick-ügy kezelése miatt. Ezt Carlo Maria Viganò éppen akkor kérte, amikor Ferenc pápa családok ezreivel az Eucharisztiát ünnepelte Dublinban, rámutatva a keresztény házasság szépségére és értékére.
Ezen helyzetek láttán Róma püspöke minden hívőt arra kért, hogy imádkozza a rózsafüzért októberben, Mária hónapjában minden nap, így kapcsolódjunk össze egy közösségben és bűnbánatban mint Isten népe, amely Isten Szent Anyját és Szent Mihály arkangyalt arra kéri, hogy óvja meg az Egyházat az ördögtől, akinek célja mindig az, hogy elszakítson bennünket Istentől és egymástól. Ilyen kérésre még nem volt példa az Egyház közelmúltbeli történetében. Ferenc pápa az Isten népéhez szóló szavaival és felhívásával világossá tette a helyzet súlyosságát, és egyben kifejezésre juttatta azt a keresztény meggyőződést, hogy nincs emberi megoldás, amely képes lenne kiutat találni.
A pápa ez alkalommal is felhívta a figyelmet a lényegre: az Egyház nem szuperhősökből (és nem szuperpápákból) áll, valamint nem saját emberi erőforrásainak vagy stratégiáinak köszönhetően halad előre. A gonosz jelen van a világban, létezik az eredendő bűn és az üdvözülésünkhöz szükségünk van a Magasságbeli segítségére. Ezt ismételgetni nem azt jelenti, hogy lebecsüljük az egyén és az intézmények felelősségét, hanem azt, hogy azokat a valós helyükön kezeljük.
Az imádság kérésekor a Szentatya arra buzdította a világ minden hívőjét: „kérjük Istennek Szent Anyját, vegye az Egyházat óvó palástja alá, így őrizze meg a gonosznak, a nagy vádlónak a támadásaitól, és egyben tegye egyre tudatosabbá a jelenben és a múltban elkövetett vétkeket, hibákat, visszaéléseket illetően, és buzdítsa arra, hogy ezek ellen habozás nélkül harcoljon, hogy a gonosz felül ne kerekedhessen.” Azért a jelenben és a múltban, mert hiba lenne az előttünk járókra hárítani a felelősséget és „tisztaként” feltüntetni magunkat. Az Egyháznak ma is valaki kérnie kell, hogy megszabadítsa a gonosztól. Ez egy olyan tény, amelyre a pápa, elődeit követve, állandóan felhívja a figyelmet.
Az Egyház nem tudja meggyógyítani önmagát egyedül. A papok és szerzetesek által elkövetett szexuális visszaélések szörnyű mélységéből sem képes kilábalni az „öntisztítás” módszereivel. Még kevésbé azáltal, hogy rábízza magát arra, aki a megtisztító szerepét vette magára. Szükség van az egyre hatékonyabb előírásokra, a felelősség vállalására és az átláthatóságra. Sőt mi több, ezek nélkülözhetetlenek, de sosem lesznek elegendőek. Az Egyház ugyanis nem önelégült éppen azért, mert olyannak látta meg önmagát, mint akinek szüksége van a gyógyulásra, az irgalmasságra és az Úr megbocsátására, és tanúságot tesz az Evangéliumról korunk számos megsebzett emberének. A pápa, aki „megbocsátást nyert bűnösként” mutatkozik be, talán soha ennyire tisztán nem tett még tanúságot a keresztény hit alapjáról és lényegéről – követve az egyházatyák és közvetlen elődje, XVI. Benedek tanításait –, mint éppen az elmúlt zűrzavaros évben, pápasága hatodik évében – zárta vezércikkét Andrea Tornielli.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
