Ferenc pápa: Jézus segít, hogy kigyógyuljunk a krónikus rövidlátásból
Február 17-én a délben a Szentatya Jézus boldogmondásairól és az úgynevezett „jaj-mondásairól” elmélkedett. Rámutatott: a szenvedők nem azért boldogok, mert szenvednek, hanem mert Jézus szabadulást hoz nekik. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangéliumban (vö. Lk 6,17.20–26) Jézus boldogmondásait halljuk, Szent Lukács változatában. A szöveg négy boldogságra és négy, „jaj nektek” formulával bevezetett figyelmeztetésre tagolódik. Ezekkel az erős és éles megfogalmazásokkal Jézus felnyitja szemünket, arra késztet, hogy az ő szemével lássunk, túllépjünk a látszaton, a külsőn, és megtanít, hogy az egyes helyzeteket hittel ítéljük meg.
Jézus boldognak mondja a szegényeket, az éhezőket, a bánkódókat, az üldözötteket, és figyelmezteti azokat, akik gazdagok, jóllakottak, akik nevetnek, és akiket dicsérnek az emberek. Ennek az ellentmondásos boldogságnak az az értelme, hogy Isten közel van azokhoz, akik szenvednek, és beavatkozik, hogy kiszabadítsa őket szolgaságukból; Jézus látja, már látja a kedvezőtlen valóságon túli boldogságot. Hasonlóképpen a „jaj nektek”, amit Jézus azoknak mond, akiknek ma jól megy a soruk, arra szolgál, hogy „felébressze” őket az önzés veszélyes tévedéséből, és megnyissa őket a szeretet logikájára, amíg még van idejük erre a megnyílásra.
A mai evangélium tehát arra hív, hogy elgondolkodjunk a hit mély értelméről: az hisz ugyanis, aki teljesen bízik az Úrban. Le kell döntenünk az e világi bálványokat, hogy megnyissuk szívünket az élő és igaz Istennek; egyedül ő tudja megadni létezésünk olyannyira vágyott, mégis nehezen elérhető teljességét. Testvéreim, napjainkban is sokan vannak, akik a boldogság ígéretével kínálják magukat: rövid időn belül elérhető sikert ígérnek, azonnali hatalmas bevételeket, mágikus megoldásokat minden problémára, és így tovább. És itt anélkül, hogy észrevennénk, könnyen beleeshetünk az első parancsolat elleni bűnbe: a bálványimádásba. Bálvánnyal cseréljük fel Istent. Azt gondoljuk, hogy a bálványimádás és a bálványok letűnt korokhoz tartoznak, pedig valójában minden korban jelen vannak! Ma is! A bálványok jobban bemutatnak néhány mai magatartásformát, mint a szociológiai elemzések.
Ezért Jézus felnyitja szemünket a valóságra. A boldogságra kaptunk meghívást, arra, hogy boldogok legyünk, és már mostantól azzá válunk abban a mértékben, amennyire Istennek, az ő országának oldalára állunk, annak oldalára, ami nem ideiglenes, hanem örök életig tart. Boldogok vagyunk, ha rászorulónak ismerjük el magunkat Isten előtt, és ez nagyon fontos! „Uram, szükségem van rád!” És boldogok vagyunk, ha őhozzá hasonlóan és vele együtt közel vagyunk a szegényekhez, a szomorúakhoz és az éhezőkhöz. Mi is azok vagyunk Isten előtt: szegények, szomorúak, éhezők vagyunk Isten előtt. Ha pedig vannak e világi javaink, mindannyiszor képesek leszünk örülni, ha nem készítünk belőlük bálványt, amelynek eladjuk lelkünket, hanem megosztjuk azokat testvéreinkkel. A liturgia ma ismét arra hív, hogy kérdezzük meg magunkat erről, hogy feltárjuk az igazságot szívünkben.
Jézus boldogmondásai sorsdöntő üzenetet közvetítenek, amely arra ösztönöz, hogy bizalmunkat ne helyezzük anyagi és átmeneti dolgokba, hogy ne keressük a boldogságot füstárusoknál – akik sok esetben halálárusok –, a megtévesztés szakembereinél. Nem szabad ezekre hallgatni, mert ők nem tudnak reményt adni! Az Úr segít, hogy felnyíljon a szemünk, hogy mélyrehatóbb látásunk legyen a valóságra, hogy kigyógyuljunk a krónikus rövidlátásból, mellyel a világias gondolkodás megfertőz bennünket. Ellentmondásos szavával felráz bennünket, és segít felismerni azt, ami valóban gazdagít és jóllakat bennünket, ami valóban örömet és méltóságot ad; végeredményben azt, ami valóban értelmet és teljességet ad életünknek.
Szűz Mária segítsen, hogy nyitott elmével és szívvel hallgassuk ezt az evangéliumot, hogy gyümölcsöt hozzon életünkben, és tanúi lehessünk annak az igazságnak, amely nem csal meg, Isten igazságának, amely soha nem csal meg!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír
