Ferenc pápa a megszentelt nők szexuális bántalmazásáról
Február 5-én az Egyesült Arab Emírségekből hazatérőben a Szentatya beszélgetett az újságírókkal a repülőgép fedélzetén. Az egyik kérdés a megszentelt nők szexuális bántalmazásáról szólt. A kérdést és a pápa válasza itt olvasható:
Nicole Winfield:
– Szentatya, múlt héten a L’Osservatore Romano női melléklete közzé tett egy cikket, amely elítélte a megszentelt nők szexuális bántalmazását az Egyházban – felnőtt nőkét, szerzetesnőkét – a klérus részéről. Néhány hónappal ezelőtt a női szerzetesrendek nagyobb elöljáróinak nemzetközi uniója is nyilvánosan szóvá tette ezt a problémát. Tudjuk, hogy a [püspöki konferenciák elnökeinek] a gyűlése a Vatikánban néhány hét múlva a gyermekbántalmazással foglalkozik majd, de gondolhatjuk-e, hogy a Szentszék tehet valamit, hogy ezt a problémát is kezelje, talán egy dokumentum vagy irányelvek megfogalmazásával? Köszönöm!
Ferenc pápa:
– Igaz, a nőkkel való rossz bánásmód probléma. Merem azt mondani, hogy az emberiség még nem érett, a nőt még mindig „másodosztályúnak” tekintik. Kezdjük innen: ez egy kulturális probléma. Aztán eljutunk a nők legyilkolásáig. Vannak olyan országok, ahol a nők bántalmazása eljut a nőgyilkosságig. Mielőtt elérkeznénk az Ön konkrét kérdéséhez, egy érdekesség, amit mondtak nekem, de nézzenek utána, hogy igaz-e vagy sem. Azt mondták, hogy a női ékszerek eredete egy nagyon ősi országban keresendő – nem tudom, valamelyik keleti országban –, ahol az volt a törvény, hogy elzavarták, elbocsátották [elvetették] az asszonyt. Ha a férj, abban az országban – nem tudom, igaz-e vagy sem –, azt mondta neki: „Menj el”, abban a pillanatban, azzal, amit viselt, el kellett távoznia, anélkül, hogy bármit magához vehetett volna. És akkor a nők elkezdtek maguknak ékszereket készíteni, aranyból és drágakövekből, hogy valamiből meg tudjanak élni. Nem tudom, igaz-e vagy sem, de érdekes. Nézzenek utána!
Most nézzük az Ön kérdését [a klerikusok szerzetesnőkkel szembeni visszaéléséről]. Igaz, az Egyházon belül voltak klerikusok is, akik ezt tették; egyes kultúrákban ez egy kicsit erősebb, mint másokban; ez nem olyasmi, amit mindenki tesz, de voltak papok és püspökök is, akik ezt tették. És azt hiszem, ezt még mindig teszik, mert ez nem olyan dolog, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor észreveszed, véget ér. A dolog folytatódik. Már egy ideje dolgozunk ezen. Felfüggesztettünk néhány papot, akiket el is küldtünk emiatt. És – nem tudom, hogy az eljárás befejeződött-e – fel kellett oszlatnunk néhány női szerzetesrendet, amely erősen kötődött ehhez; egyfajta romlottság volt benne. Nem mondhatom: „Az én házamban ilyen nincs…” Ez igaz. Kell-e valami többet tenni? Szándékunkban áll-e megtenni? Igen. De ez egy út, amely régóta elkezdődött. Benedek pápának volt bátorsága feloszlatni egy bizonyos szintű női kongregációt, mert kialakult a nők manipulációja, szexuális manipulációja is [amint azt a sajtóközpont ideiglenes igazgatója, Alessandro Gisotti elmagyarázta: amikor a Szentatya a rabszolgaság fogalmát használta a sajtótájékoztatón, akkor „manipulációt” értett rajta, a hatalommal való visszaélést, amely szexuális bántalmazásban is megnyilvánul] papok vagy az alapító részéről. Néha az alapító elveszi a szabadságot, megfosztja a szerzetesnővéreket szabadságuktól, eljuthat idáig.
Benedek pápáról szeretném hangsúlyozni, hogy ő olyan ember, akinek volt bátorsága ahhoz, hogy sok dolgot megtegyen ezzel kapcsolatban. Van egy anekdota: őneki kezében volt minden papír, rendelkezett minden dokumentummal egy szerzetesi szervezetről, amelyen belül korrupció volt, szexuális és gazdasági is. Ő [bíborosként] elment, de szűrők voltak, és nem tudott elérkezni [az igazságig]. A végén a pápa [Szent II. János Pál], azzal a szándékkal, hogy feltárja az igazságot, gyűlést hívott össze, és Joseph Ratzinger odament a dossziéjával és az összes papírjával. És amikor visszatért, azt mondta a titkárának: „Tedd a levéltárba, a másik fél nyert.” Nem szabad megbotránkoznunk ezen, ezek egy folyamat lépései. De aztán, amikor pápa lett, az első dolog, amit mondott, az volt: „Hozd ide nekem a levéltárból azokat az iratokat”, és belekezdett… A Benedek pápáról szóló „folklór” megmutatja, mennyire jó ő, igen, mert jó, jó, egy darab kenyér is rosszabb nála, ő jó! De gyengének is mutatja, pedig gyengeségből semmi sincs benne! Erős ember volt, következetes ember. Ő elkezdte… És ott, abban a szerzetesi kongregációban létezett ez a probléma, amit Ön említett. Imádkozzon, hogy tudjunk előrehaladni! Én előre akarok haladni… Vannak esetek, némely kongregációban, különösen újakban, és néhány térségben több, mint másokban. Igen, így fest a dolog. Dolgozunk.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurir
