Nyitott szívek, nyitott kapuk temploma – Osztie Zoltán a folyamatos szentségimádás tapasztalatairól
Először indult Budapesten állandó szentségimádás tavaly január elsején a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia-templomban. Ezzel kapcsolatban egy esztendő után felkerestük a templom plébánosát, Osztie Zoltánt, hogy beszéljen a tapasztalatokról, eredményekről, tervekről és nehézségekről.
– Folyamatos szentségimádásról beszélve nehéz eredményekről, tapasztalatokról beszélni, annak ellenére, hogy az állandó jelenlétet, az imádságos környezetet és még számtalan dolgot biztosítani kell a templom folyamatos nyitva tartása érdekében. Mindez sikerült? Mik a tapasztalatok? Eredményes volt a kezdeményezés? Mindig voltak hívek, akik imádkoztak az Oltáriszentség előtt?
– Végtelen boldog vagyok. De boldog mindenki a környezetemben, hogy belevágtunk ebbe a nagy vállalkozásba. El kell ismernem, kockázatos vállalkozásba kezdtem. Nem volt nyilvánvaló, hogy egész évben minden órát sikerül biztosítani imádkozók jelenlétével. Ma már elmondhatom, 2018-ban hiánytalanul megoldottuk mindezt: 361 napon keresztül, 8664 órán át folyt a szentségimádás.
– Az év 365 napos…
– A húsvéti szent három napban természetesen nem volt adoráció, hiszen akkor a liturgia maga az imádás.
– Ha már a számoknál tartunk, mondana néhány adatot? Hányan jelentkeztek az imádságra?
– 10980-an. Köztük van 13 olyan hívünk is, aki 100 óránál is többet vállalt. Közel százan heti rendszerességgel jönnek. A jelentkezők, a feliratkozók közt vannak idősebbek, de jönnek a fiatalok is. Utóbbiak közt sok az egyetemista, a középiskolás, akik a tanóráik után térnek be a templomba, de értelemszerűen az esti, éjszakai órákban is gyakran ők jönnek imádkozni, hiszen könnyebben mozognak az esti órákban.
– Milyen problémák merültek fel a szervezés során?
– Mint minden világvárosnak, így Budapestnek és ezen belül a belvárosnak is megvannak a különös problémái, sajátos adottságai. Három dolog nehezítette és nehezíti az életünket, ezeket már eddigi lelkipásztori munkámban is megtapasztaltam. Az egyik korlát, hogy a belvárosnak nagyon kevés lakosa van, így a hívek száma is alacsony. A legtöbb épületben irodák, hivatalok működnek. Ez a folyamatos szentségimádás megszervezésében is gondot jelenthetett volna, mivel kevesen élik azt az érzést meg, hogy mi itt lakunk, ez a mi templomunk, ő a mi papunk, mi ennek a közösségnek vagyunk a tagjai… De a hátrány bizonyos szempontból előny is, hiszen jó ide a tömegközlekedés, a város szívében vagyunk, sokan járnak hozzánk misére. Közülük nagyon sokan, más plébániákhoz tartozók is jelentkeznek és jönnek a szentségimádásra. A második gond a távolabbról, gépkocsival érkezőknek a nappali parkolás. Reménytelen parkolót találni a közelben. Az pedig a lelkipásztori munkát nehezíti, hogy nincsen a plébániának hivatali épülete, csak egy irodája, valamint néhány, az önkormányzattól használatra kapott helyiségünk. Ha már a problémákra kérdezett rá, egy örömteli gondunkat is meg kell említenem. Olyan sok ember, imádkozó csoport jön hozzánk, hogy az ő nyugodt és csendet igénylő itt tartózkodásukat néha nagyon nehéz megszervezni, koordinálni. Törekszünk arra, hogy számukra a legépebben megőrizzük a csöndet és biztosítsuk a személyes imádság lehetőségét. Jönnek a Hit és Fény közösség, a Máriás Papi Mozgalom, a Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Mozgalom Egyesület, de számtalan plébániai közösség tagjai is. Persze mindez örömteli feladat számunkra, mert a sikerünket jelzi.
– Rendszeresen térnek be az utcáról is emberek, akár csak rövid imára?
– Amikor kigondoltuk a folyamatos szentségimádást, majd törekedtünk annak megvalósítására, úgy fogalmaztunk, hogy a miénk legyen a „nyitott szívek, nyitott kapuk temploma”. Egy év elteltével elmondhatom, sokan térnek be hozzánk járókelők, turisták – hazaiak és külföldiek egyaránt. Sokszor, gyakran még éjszaka is többen imádkoznak a kápolnában.
– Egy templomot, amely egy világváros szívében egész nap nyitva van, védeni, őrizni kell. Hogyan lehet ezt megoldani?
– Nappal munkatársaim dolgoznak az altemplomban épp úgy, mint fent vagy a bejáratnál lévő információs pultnál. Éjszakára szerződésünk van egy őrző-védő céggel, hogy véletlenül se legyen semmilyen gond. Eddig nem is volt.
– Mindez pénzbe kerül. Hogyan tudják az anyagiakat előteremteni?
– Számtalan pályázaton veszünk részt, munkatársaim folyamatosan írják ezeket. Sokan a templomot mint turisztikai látványosságot kívánják megtekinteni, nem imádkozni érkeznek, tőlük pénzt kérünk, ezeket a bevételeket is erre a célra fordítjuk. Kisebb összeggel a plébánia is hozzájárul a költségekhez, de az őrzés összegének legnagyobb részét az idei esztendőre két cég anyagi felajánlása biztosítja. Az egyik a Tigra Kft., a másik a Bau-Vip Generál Kft. Utóbbi az egész templom rekonstrukciós munkálatainak generál kivitelezője is.
– A hazánkban 2020-ban megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) lelki felkészítésére indították el a folyamatos szentségimádást. Templomainkban rendszeresen imádkozunk annak sikeréért. Önök ezt különösen odaadó formában teszik. Miért hozzák meg ezt a nem kis áldozatot?
– Az elmúlt évek rekonstrukciója kapcsán végzett történeti, művészettörténeti kutatás egyértelművé tette, hogy a templom az évszázadokon során az Oltáriszentség tiszteletének, az imádó hódolatnak mindig kiemelkedő helyszíne volt. Erre két adatot mondok csupán. Az egyik az a csodálatos, 1300-as évekből származó Trónoló Madonna-freskó, melyet a közelmúltban tártak fel régészek a főoltár mögött. Kiderült, nem Mária, nem a Szűzanya a főszereplője a képnek, hanem egy eucharisztikus csodának a legnagyobb képi ábrázolása, ugyanis Jézus kezében egy testévé átváltozott szentostya van. Alatta még a három vércsepp is látszik. Az egykori zarándokhelyre utal a széles szentélykörüljáró is. Azt bizonyítja, hogy e freskót a zarándokok felkereshették, az előtte lévő kegyoltárnál imádkozhattak. A másik bizonyíték a templom két csodálatosan szép, reneszánsz pasztofóriuma. Ezek egykor az Oltáriszentség őrzésének helyei voltak, a fölöttük lévő feliratok bizonyítják mindezt, szentségházak voltak. Ez cáfolhatatlan érv amellett, hogy a templom életében központi szerepet játszott az Oltáriszentség tisztelete. Mindezek az elmúlt év során váltak nyilvánvalóvá, szakemberek kutatásai alapján. Mire gondoljon az ember, ha nem arra, hogy ez a Gondviselés műve. Az ő működését, bennünk való munkálkodását magam is érzem a rendszeres szentségimádás révén, de erről számolnak be többen azok közül a hívek közül is, akik az elmúlt egy évben velünk imádkoztak, adoráltak.
Fotó: Lambert Attila
Bókay László/Magyar Kurír
