Főmenü
Misszió
Rólunk
Ki olvas minket?
Oldalainkat 948 vendég és 0 tag böngészi
Mit mond a gazdasági szakember a túlóra-törvényről?
A kabinet decemberben váratlanul heves tiltakozások közepette lazítsa a Munka Törvénykönyvét: 400-ra emelte a lehetséges túlórák számát és 36 hónapra a munkaidőkeretet. Ez átmenetileg csillapíthatja az egyre fokozódóbb munkaerőhiányt, fellélegezhetnek egyes cégek, kissé növelheti a GDP-t, azonban hosszú távon biztosan kontraproduktív a lépés. Ugyanis:
- a jelentős túlóráztatással - ha nem is mondanak fel, de - csökkenhet a munkavállalók elkötelezettsége, lojalitása, így hiába dolgoznak több időt, a túlóra nem lesz túl hatékony, így a termelékenység drasztikus romlásával járhat (nem csak a túlórák, hanem a munkavégzés egész ideje alatt).
- a vállalatok halogathatják a tőkeberuházásokat, hiszen ameddig tudják növelni a munkaórákat, addig sokan inkább ezt választják a nagyobb tőkeigényű fejlesztések helyett.
- a kiemelkedően sok túlóra a munkavállalóra nézve egészségügyi kockázattal is jár, ami megint csak ronthatja a termelékenységüket.
- a gazdasági ciklus egyszer fordulni fog, és az új szabállyal bizony a következő válságból való kilábalás is tovább tarthat a munkaerőpiac számára, mint korábban, miután egy törékeny makrogazdasági helyzetben inkább lehet jellemző majd a túlóráztatás, mint az új dolgozók felvétele.
- végül van egy elvontabb szempont is: a mostani lépés felfogható úgy, hogy a gazdaságpolitika erőteljesen beleszólt, hogy az állampolgárok miként tudnak döntést hozni a munkaidő-szabadidő választás kérdésében. Ezzel önmagában nincs probléma, az állami szabályozók már csak ilyenek. Felmerül azonban, hogy mi ennek az ideális mértéke. A friss szabályok akár heti plusz egy napi munkát is lehetővé tesznek, de mi lesz, ha a munkaerőhiány jövőre is feszíteni fog? Meddig érdemes folytatni a munkaerőpiac rugalmassá tételét? Biztos, hogy az így nyert GDP-növekedés a magasabb jólétet szolgálja?
A munkaerőhiány elvezethetett volna oda, hogy egyes cégek nem tudják megkerülni a szükséges hatékonyságnövelő beruházásokat (munka tőkével való helyettesítése), miközben a gyengébbek elkezdtek volna kihullani (és a munkaerő a magasabb termelékenységű cégek felé vándorol). A túlóratörvény azonban ezt a folyamatot jelentősen lelassítja.
(portfolio.hu)