Bemutatták a székesfehérvári székesegyház feltárása során talált limoges-i korpuszt
Szent Imre napján, november 5-én a székesfehérvári városházán mutatták be azt a kimagasló értékű, 800 éves, zománcberakású limoges-i korpuszt, amely a Szent István-székesegyházban végzett feltárások során került elő.
A székesfehérvári székesegyházban augusztus 15-én kezdődött, országos jelentőségű régészeti ásatás tisztázta a középkorban itt emelt templomok építéstörténetét: bebizonyosodott, hogy a középkori belvárosban jelentős egyházi épület állt. A szentélyen belül megtalált csodálatos, román stílusú öntött bronz kegytárgyat a városháza emeleti folyosóján tekinthetik meg az érdeklődők.
A zománcberakású kegytárgy – amelyet Dél-Franciaországban a 13. első felében készítettek – valószínűleg kereskedelmi úton került a városba, vagy az itt szolgáló francia klerikusok egyikének a tulajdonában állhatott. A ritka lelet is bizonyítja, hogy a belvárosban egykor jelentős egyházi épület állt: a korpusz a szentélyen belül, az oltár közeléből került elő. A három hónapig zajló országos jelentőségű belső ásatásokat Reich Szabina régész vezette, konzulensként működött közre Biczó Piroska régész és Bartos György művészettörténész.
„Egy kis csodának a bemutatásán vagyunk itt” – fogalmazott Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere köszöntőjében, és elmondta, a városházi kiállítás célja, hogy minél több ember megnézhesse és megismerhesse a korpuszt, és átgondolhassa, mit jelent 800 év, mit jelent az, hogy ott volt ez a csoda a székesegyház padlózata alatt. Hangsúlyozta, hogy mind történelmünk, mind kulturális életünk, mind a város és hitünk vonatkozásában is nagyon fontos leletet láthatnak az érdeklődők. A polgármester köszönetet mondott a feltárást végző szakembereknek és munkásoknak, valamint a megyéspüspöknek és az egyházmegyének, hogy lehetővé tette az ásatást. Köszönetet mondott a kormánynak is a székesegyház belső felújításához szükséges források biztosításáért. Elmondta, hogy a város szándéka szerint a kegytárgy méltó módon visszakerül majd a főtemplomba.
Spányi Antal megyéspüspök elmondta, készséggel járult hozzá a feltáráshoz, ami Isten áldását hordozza magával. A megtalált kinccsel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Nemcsak egy értékes régészeti tárgy, valami, ami több mint nyolcszáz esztendőn keresztül kötődik a magyar történelemhez, hanem egy szakrális tárgy is, egy korpusz, ami Krisztust hozza közénk, akinek megtöretett lába. A korpusz mindazt a fájdalmat és szenvedést hordozza, amely a megváltásunkat jelenti.” Hozzátette, a lelet segíthet hitünk megerősítésében.
A látogatókat Reich Szabina régész avatta be a feltáró projektbe, ismertetve az építéstörténeti és a műtárgyról szerzett információkat, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a középkori belvárosban egy többször bővített, jelentős egyházi épület állt egykor. Összefoglalta a rendelkezésre álló írásos és képi források tanúságát, és bemutatta azokat a rekonstrukciós rajzokat, amelyeket a feltárás eredményeként készíthettek el a szakemberek.
Az idén augusztusban kezdődött nagyszabású projekt előzményei közül kiemelte, hogy – az 1777-től püspöki székesegyházi rangú – templom 2015-ös felújítása során középkori faragványok kerültek elő. Majd egy évvel később – a két oldalkápolna restaurálása előtt – folytatódtak a régészeti feltárások a négykaréjos templom és az egykori székesegyház között: egy középkori sekrestyére és egy 15. század eleji olasz család kriptájára találtak rá a régészek, valamint a talajradaros vizsgálatok jelentős falmaradványokat mutattak a székesegyház falain belül. A mostani ásatás során kiderült, hogy a négykaréjos templom keleti szentélyét elbontva hosszházat építettek sokszögű apszissal. A szentélyt gótikus stílusú pillérek tartották, amelyeknek díszesen faragott lábazatait szintén megtalálták. A templomot valószínűleg a Zsigmond-korban bővítették háromhajóssá. A régész bemutatott néhány szép barokk kori feszületet is, amelyek a feltárt kriptákból kerültek elő.
A korpuszt ismertetve a szakember az Anjou-korba kalauzolta a közönséget: a francia város, Limoges a 12. századtól művészeti központ volt, ahol az ötvösműhelyekben számos liturgikus és világi tárgy készült. A Kiss Etele művészettörténész által román stílusúnak definiált bronzleletet öntéssel, zománcdíszítéssel alkották meg: a 15 centiméter hosszú, 12 centiméter széles kegytárgyat Késmárky Rita restaurálta. A forma bizánci előképet mutat, de a korona már nyugati hatásra utal.
A bemutató rendezvényen részt vett Dancs Norbert, a helyi járási hivatal vezetője, Róth Péter és Égi Tamás alpolgármesterek, valamint az önkormányzat és a város intézményeinek vezetői, munkatársai.
A korpuszt a székesfehérvári városháza emeleti folyosóján lehet megtekinteni hivatali időben, az adventi időszakban meghosszabbított nyitvatartással.
Forrás: Székesfehérvár.hu; Székesfehérvári Egyházmegye
Fotó: Simon Erika
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata
Magyar Kurír
