Integrációs kényszer
Az elmúlt napokban hallottam a Nemzetközi Tudományos Cigány Konferencián, hogy a népesség összetételének aránya miként fog alakulni hazánkban és a környező országokban az elkövetkezendő években és ez számunkra többségieknek nem lehet közömbös.
Azt mondják a szociológusok, politológusok, hogy azon ország melynek a „szaporulata” legalább 2,1 fő van esélye, hogy nem csökken a lakosainak létszáma, s így a válságokat is jobban átvészelheti. Igen ám de nem mindegy, hogy a 2,1-es átlag a társadalom mely szintjén élőkből alakul.
Bulgáriában
Romániában
Szlovákiában
Magyarországon
A cigányság népszaporulata ettől az áldatlan helyzettől nem lesz alacsonyabb. Az összmagyar 1,6-on belül cigányság gyermekszáma legalább 4 - ebből egyenesen következik, hogy a jobban kvalifikált magyar népességé 1,6-nál is jóval kevesebb, azaz előbb-utóbb a munkanélküliek, az alacsony iskolai végzettségűek, a gyökértelenek fognak négyszer, ötször esetleg hatszor többen lenni.
Integrációs kényszerben vagyunk, el kell felejteni a sérelmeket, tudomásul kell venni minden magyar állampolgárnak, hogy a jövő van veszélyben! A magyar családokban nem, vagy alig születnek gyerekek, a cigány gyerekek meg nem jutnak megfelelő képzéshez - nem lesz aki biztosítsa a nyugdíjakat, nem lesz aki ápolja a hagyományokat… joggal érezhetjük veszélyben mindazt amit most még birtokolunk.
Az elzárkózás, a kirekesztés pedig csak fokozza a feszültséget és még távolabbra visz a probléma megoldásától!
Szeretném megjegyezni, hogy magam és a közösség akihez tartozom sok időt és energiát fektet a cigány misszióba és állíthatjuk, hogy képesek lennének ebből a jelenlegi helyzetből felemelkedni – ez azonban társadalmi összefogást is igényel.
Azok az elképzelések amik a kormány részéről elhangzanak lassúak, nehézkesek és nem elég nyíltak. Gyorsabban és életszerűbben kellene dolgozni. (Már egy éve csak elképzelésekről hallani, miközben fogynak a munkahelyek, szűkül a mozgástér…)
Az egyházaknak igen nagy a felelősségük. Úgy gondolom elmúlt az idő amikor a templom falain belül maradhat a hit megélése. A püspökeink szólítsák fel a híveket a szolidaritásra és indítsanak képzéséket laikus hívők számára hogy vegyenek részt a cigány misszióban. A papoknak, lelkészeknek meg kellene hívni a cigány embereket közösségi foglalkozásokra, ezzel is segítve a megbékélést, kiengesztelődést és felzárkóztatást.
A cigánysággal akkor tudunk békességben élni, ha megtérnek. De a saját megtérésünk is szükséges ahhoz, hogy a szegénységből ki tudjunk hozni embereket! Meg kell érteni minden keresztény hívőnek, hogy most igen nagy a felelőssége. Elmúlt az ideje a vasárnapi kereszténységnek.
Olyan ez most mint amikor István királynak meg kellett téríteni az országot, hogy nemzetté tudjon válni.
Küzdjünk ezért az országért Máriával, imádkozzunk és próbáljuk meg elhinni, hogy akkor lehetséges egy nemzet megmaradása és felemelkedése, ha az egyes népcsoportok is megélhetik nemzeti identitásukat és a felemelkedésüket lehetővé tesszük.
Imádkozzunk azért, hogy a felelős beosztású – egyházi és egyházon kívüli - emberek minél előbb eljussanak annak felismerésére, hogy - pénzzel és pénz nélkül - nemzeti összefogásra van szükség.
Tarnóczi Mária
(Többször elmondtam már, hogy hazánkban két rétegben van még viszonylag magas születésszám: a cigányoknál (bár náluk is csökken), és a keresztényeknél. Egy kihaló országban élünk, és ha még azokat is megvetjük és eltaszítjuk, akik közöttünk élnek, magyarul beszélnek, a mi iskoláinkba járnak - akkor kik maradnak? Majd jönnek a szabad helyre azok, akiknek ez a föld még mindig kánaán: ázsiaiak és afrikaiak... De ők nem fognak magyarul beszélni, nem fogja érdekelni őket a kultúránk, a szokásaink, a vallásunk - ők majd megművelik a földet, megszülik a gyerekeket... Isten mindig az élet pártján áll! Tessék választani... - sipos)
