Ferenc pápa megrendítő beszéde a szinódus végén: Anyánkat, az Egyházat nem lehet bemocskolni!
Október 27-én este, az ifjúsággal foglalkozó püspöki szinódus záróülésén a Szentatya is szót kért. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a szinóduson és a szinódusért dolgoztak, és felhívta a figyelmet arra, hogy egyszerre munkálkodik körülöttünk a Szentlélek és a nagy Vádló.
A Szentatya beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.
Én is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek. Baldisseri bíborosnak, Fabene püspöknek, a delegált elnököknek, a relátornak, a különleges titkároknak – korábban azt mondtam, hogy az előkészítő dokumentumba mindent, a „bőrüket” is beleadták, most viszont, azt hiszem, a csontjaikat is nekünk adták, s így mindenüket elvesztették! Köszönetet mondok a szakértőknek: láthattuk, hogyan kerül egy mártírsággal készített szöveg egy mártírsággal dolgozó bizottsághoz, s hogyan születik meg egy szépen megszerkesztett végső szöveg: hatalmas munkával és végtelen türelemmel készítették el. Köszönjük! Köszönetet mondok mindannyiatoknak, az auditoroknak és köztük különösképpen a fiataloknak, akik magukkal hozták zenéjüket ide a káptalani terembe – a „zene” szót használom, hogy diplomatikusan fejezzem ki „zajongásukat”, de így van… Köszönöm!
Két apróságot szeretnék mondani, amik szívemen vannak. Az első: ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a szinódus nem parlament. Egy védett tér, hogy a Szentlélek működni tudjon. Ezért adunk általános tájékoztatást, és nem megyünk bele a részletekbe, nem mondunk neveket, azt sem, hogyan hangzottak el a dolgok, hogyan dolgozik bennünk a Szentlélek. Ez védett tér volt. Ne felejtsük el: a Lélek volt az, aki itt dolgozott.
A második megjegyzésem: a szinódus eredménye nem egy dokumentum, erre már az elején utaltam. Tele vagyunk dokumentumokkal. Nem tudom, lesz-e valami hatása kívül ennek az iratnak. Nem tudom. De abban biztos vagyok, kell hatással lennie ránk, dolgoznia kell bennünk. Elkészítettük a dokumentumot, a bizottság megfogalmazta, mi pedig tanulmányoztuk és elfogadtuk. Most viszont a Lélek adja nekünk ezt a dokumentumot, hogy az dolgozzon szívünkben. Mi vagyunk a dokumentum címzettjei, nem a kívül lévő emberek. Hogy ez a dokumentum dolgozzon… át kell imádkozni ezt a dokumentumot, tanulmányozni kell, kérni kell hozzá világosságot… Elsődlegesen tehát nekünk szól ez a dokumentum. Nyilván segíteni fog másokat is, sokakat, de az elsődleges címzettjei mi vagyunk: a Lélek az, aki mindezt elkészíttette velünk, és most az visszatér hozzánk. Kérlek benneteket, hogy ezt ne felejtsük el.
És van itt egy harmadik dolog is: anyánkra, az Anyaszentegyházra gondolok. A szentségről szóló utolsó három pont [a dokumentumban] rávilágít arra, hogy mi az Egyház: a mi anyánk szent, mi, az ő gyermekei azonban bűnösök vagyunk. Mindnyájan bűnösök vagyunk. Ne felejtsük el az atyák kifejezését: „casta meretrix” [szent szajha], a szent Egyháznak, a szent anyának bűnös gyermekei vannak. Bűneink miatt a nagy Vádló mindig kihasználja a helyzetet, amint Jób könyvének első fejezete mondja: körbejárja a földet, és keresi, kit tudna vádolni. A mostani helyzetben erősen vádol bennünket, és ez a vád az üldözés formáját is ölti; tanúsíthatja ezt a mai elnök [Sako pátriárka]. Az ő népét [az Irakban élő Egyházat] üldözik, és sajnos sok más népet is Keleten, illetve a világ más tájain. És az üldözésnek egy másik fajtája is megjelenik: a folyamatos vádaskodás az Egyház bemocskolására. Csakhogy az Egyházat nem lehet bemocskolni: gyermekeit igen, mindnyájan piszkosak vagyunk, az anya azonban nem! Ezért most az anya megvédésének idejét éljük. Az anyát pedig imával és bűnbánattal kell védelmeznünk a nagy Vádlóval szemben. Ezért kértem, hogy ebben a hónapban, melynek pár napon belül vége lesz, imádkozzuk a rózsafüzért, kérjük Szent Mihály arkangyalt, kérjük Szűz Máriát, hogy szüntelenül oltalmazza az Anyaszentegyházat! Folytassuk az imát! Nehéz időszak ez, mert a Vádló bennünket támadva az anyát is támadja, az anyához viszont nem nyúlhat! Ezt akartam elmondani szívemből a szinódus végén.
Most pedig a Szentlélek nekünk ajándékozza ezt a dokumentumot, mindannyiunknak, nekem is, hogy elgondolkodjunk, mit is akar mondani nekünk. Hálásan köszönöm mindenkinek, hálásan köszönöm!
Október 28-án, az ifjúsággal foglalkozó püspöki szinódust lezáró szentmisén a Szent Péter-bazilikában, a Szentatya három fontos feladatunkra mutatott rá homíliájában: türelemmel és érdeklődéssel meghallgatni a fiatalokat, megkeresni őket, közel lépni hozzájuk, felebarátjukká válni, s végül tanúságot tenni életünk öröméről, Jézusról.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
