Elavult beavatkozásokkal traumatizálják a nőket a szülőszobákon
Nehéz eldönteni, hogy ki az igazán fontos egy szülésnél, amikor a váratlantól való félelem miatt, túlzott elővigyázatosságból inkább mesterségesen sürgetik a folyamatot, ahelyett, hogy engednék a maga ütemében zajlani a dolgokat. Ideje lenne leszámolni az évtizedes gyakorlatokkal, hogy a szülés valóban egy csodálatos emlék, és ne trauma legyen az anya számára.
A szülő nő a világ egyik legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő embere. Főleg az első szülésnél, amikor még ő sem tudja pontosan, hogy mire számítson. Ilyenkor minden a támogató közegen múlik: hogy mennyire engedik, hogy hallgasson a belső hangjára, a megérzéseire, és hogy mennyire hagyják, hogy a saját ütemében történjen minden.
A magyarországi kórházakra ez ma általánosságban nem jellemző. A Másállapotot a szülészetben! mozgalom napokban nyilvánosságra hozott kampányvideójában arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire ellentmondásos, hogy miközben az állatkertben féltve őrzik az újszülött állatkölyök és anyja egységét, a kórházi osztályokon ez gyakran nem valósul meg. Érthető, hogy mindenki a biztonságra törekszik, ugyanakkor egy egészséges női szervezet képes arra, hogy háborítatlanul szüljön, és mindenféle sürgetés és felesleges beavatkozás nélkül életet hozzon a világra.
Az alulról szerveződő, anyák által létrehozott mozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet ezekre a gyakorlatokra, melyek sokszor traumatizálják a szülő nőket, akik akár életük végéig is hordozhatják magukban a fájdalmas érzéseket. Október 13-án délután 4 órától ezért közös sétát szerveznek Budapesten a Nyugati térről a Szabadság térre, hogy szimbolikus kartonollókon gyűjtsék össze a traumák történeteit, melyeket aztán eljuttatnak az Emberi Erőforrások Minisztériumába.
#neárts #nevágját
"A hazai szülészeti gyakorlat tele van olyan beavatkozásokkal, amik már elavultnak számítanak" - mondja Nagy Melinda, a mozgalom aktivistája. Ráadásul ezek kártyavárként dőlhetnek össze, és az egyik beavatkozásból következhet a másik, miközben alapvetően egyikre sem lett volna szükség, ha nem kezdik el siettetni a szülést. A feleslegesen beadott oxitocin például olyan erős fájásokat idézhet elő, ami miatt szükségessé válhat a fájdalomcsillapító.
Sok császármetszéssel végződött szülésnél pedig az az indok, hogy a baba szívfrekvenciája nem volt megfelelő, de ez gyakran a sürgetésből, a folyamat meggyorsítása végett beadott gyógyszerekből fakad. A kitolási szakaszban máig bevett gyakorlat a hasprés (úgynevezett Kristeller-műfogás), amikor az orvos sámlira állva vagy a szülőágyra feltérdelve a méh tetejét nyomja, és így próbálja kipréselni a gyereket az anyából. Ez a beavatkozás a legsúlyosabb esetben akár belső sérüléseket is okozhat az anyának, míg a babánál oxigénhiányos állapotot idézhet elő, ha közben a köldökzsinór épp a nyakára van tekeredve - ami egyébként egy teljesen normális dolog, és enélkül a művelet nélkül is komplikációmentesen meg tudna születni, ha hagynák.
A Másállapotot a szülészetben mozgalom szerint a legnagyobb probléma ma Magyarországon, hogy nincsenek egységes szakmai irányelvek a szülésekre vonatkozóan, hanem a kórházak rutinjai, szokásai alapján történik az ellátás. Vannak például olyan helyek, ahol az először szülő nőnél bevett gyakorlat a gátmetszés, esélyt sem adva arra, hogy gátvédelemmel szülhessen, ami kellemetlenségek egész sorától kímélné meg.
Ki a fontos?
Mindennapos, hogy a vajúdó nőre CTG-t helyeznek, ami akadályozza a szabad mozgásban, miközben nemzetközi ajánlások szerint ez szükségtelen. A szabad mozgás (séta, guggolás) segíti a baba beilleszkedését a szülőcsatornába, és az anyának is jobb, ha van lehetősége megkeresni azt a pozíciót, ahol kisebb a fájdalomérzete. Ráadásul a szabadon választott helyzetben való kitoláskor a gátsérülés is ritkább.
A beavatkozások mögött alapvetően a félelem áll. A félelem attól, hogy “nehogy az történjen, hogy...” Van, ahol nem engedik a nőket enni és inni, mert ha császár lesz a vége, akkor problémákat okozhat. A kórházi szülés alatt igyekeznek a folyamatokat kontroll alatt tartani, ezért az anyák gyakran azt élik meg, hogy csak "elszenvedői" a szülésüknek, nem aktív résztvevőjük. Ha az anyát részletesen tájékoztatják, partnerként kezelik, bevonják a döntési folyamatba, akkor megelőzhető a kiszolgáltatottság érzése, és még egy nem beavatkozásmentes szülés is lehet jó élmény.
Szerencsére ma már sokfelé gyakorlat, hogy a szülést követően az anya a kisbabával közösen, úgynevezett rooming-in rendszerben kerül elhelyezésre. De még mindig vannak olyan kórházak, ahol az újszülött a csecsemőosztályra kerül, és csak háromóránként viszik ki az anyához szoptatni. Ez a szeparáció a legrosszabb, ami egy anyával és a kisbabájával történhet, mert hátráltatja a kötődés kialakulását, és rossz hatással van a szoptatásra is.
Ami bababarát, az nem feltétlen anyabarát
Magyarországon a 70 szülészetből csak 19 mondhatja el magáról, hogy sikerült megszereznie a WHO és UNICEF által alapított Bababarát Kórház címet. Ez azonban alapvetően csak annyit jelent, hogy az intézményben támogatják a szoptatást. 2002 óta azonban már létezik AnyaBaba-barát Szülészeti Kezdeményezés, ami nemcsak a baba, hanem az anya igényeit is figyelembe veszi. A szülés ugyanis akkor lesz a legoptimálisabb kimenetelű mindenki számára, ha hagyják azt természetes medrében lefutni, támogatva az anyát saját tempójának, testhelyzeteinek, kísérőinek megválasztásában. A Másállapotot mozgalom szerint ez, az AnyaBaba-barát minősítés széles körben való elterjesztése lehetne a nőközpontú ellátás garanciája.
Hol jó szülni?
Például Hollandiában vagy a skandináv országokban. Itt a szülésznő a várandósgondozástól kezdve a gyermekágyig kíséri a kismamát, orvos csak akkor van jelen, ha ez valóban indokolt. A szülésznő így pontosan tisztában van a terhesség eseményeivel, és utána is jobban tud segíteni, mert pontosan tudja, hogy mi történt a szülés során. “Ha a szülésznők kompetenciáját itthon is kibővítenék, akkor ez megoldaná az orvoshiány problémáját” - mondja Nagy Melinda.
Persze nincs könnyű helyzetben az az orvos sem, aki adott esetben évtizedeken keresztül vezetett egy adott módon szülést, és most azzal szembesítik, hogy a gyakorlata nem jó. De nem is őket tartja felelősnek a mozgalom. Szerintük nekik is ugyanúgy jár a tiszteletteljes hozzáállás és a partneri viszony a rendszertől, mint amit az anyák elvárnak az orvosoktól. S mivel a szakmájuk nehéz terület, ezért fontos lenne, hogy a kiégés ellen biztosítsanak számukra mentálhigiénés tanácsadást is.
Fontos a visszajelzés
A nők sokszor nem mernek szembeszállni az orvossal, és utólag is félnek hangot adni a kellemetlen élményeknek. Pedig fontos lenne a szakma számára is, hogy kapjanak visszajelzést – arról is ami jó volt, és arról is, ami fájt.
"A szülés utáni időszak nagyon intenzív. Nem kevés idő is lehet, amíg az új baba-mama páros összeszokik. Mindenkinek máskor jön el az a pillanat, hogy beszélni tud, beszélni akar a szülésekor ért sérelmekről. Van, akinek ez nagyon fontos, van, akinek kevésbé. Sokaknak az ad megnyugvást, ha kiírhatják magukból, míg mások szakember segítségét kérik, vagy sorstárs segítő csoportokat keresnek" - mondja Nagy Melinda. Mert mindenkinek csak egy születése van.
(Varga-Molnár Orsolya, divany.hu)
