A Viganó-ügy legújabb fejleményei
A volt nuncius interjút adott titkos menedékéből, ezúttal a Lifesitenews-on: „Nem érvényesíthettem a pápa döntéseit”.Az olasz vatikanista, Andrea Tornielli (La Stampa, Vatican Insider) elemző írását adjuk közre teljes terjedelmében, magyar nyelven. Az olasz újságíró írásában Viganò napokban megjelent interjúja és a korábbi 11 oldalas „közlemény” állításainak önellentmondásaira világít rá.
A 11 oldalas „közlemény” nyilvánosságra hozatala után öt nappal, amelyben az egykori nuncius Carlo Maria Viganò Ferenc pápa lemondását követeli Theodore McCarrick bíboros, szeminaristák és fiatal papok sorozatosan molesztálójának állítólagos fedezése miatt, egy újabb interjú most tovább fokozza a kétségeinket az egész üggyel kapcsolatban.
Veszítenek ugyanis a súlyukból a Ratzinger pápa által a bíborosra kirótt állítólagos szankciók, amelyeket Viganò kiemelt jelentőséggel említ a szövegben, amelyek azonban semmilyen eredményre nem vezettek, mivel a „szankcionált” McCarrick továbbra is utazgatott (a Vatikánba is), konferenciákat tartott és (nyílvános) szentmiséket celebrált.
Viganò az augusztus 26-án, az olasz-amerikai ultrakonzervatív médiahálózaton egyidejűleg közzétett „közleményében” így fogalmaz: „Biztosan tudtam, Giovanni Battista Re bíborosnak köszönhetően, aki akkor a püspöki kongregáció prefektusa volt, hogy Richard Sipe bátor és figyelemre méltó állítása elérte a várt eredményt. Benedek pápa hasonló szankciókkal sújtotta McCarrick bíborost, mint most Ferenc pápa: a bíborosnak el kellett hagynia a szemináriumbeli lakását, megtiltották, hogy nyilvánosan szentmisét mutasson be, összejöveteleken vegyen részt, konferenciabeszédeket tartson, utazzon, és arra kötelezték, hogy az imának és a bűnbánatnak szentelje az életét”.
Valójában azonban a szankciók nem ilyenek voltak. XVI. Benedek instrukciói Viganò szerint személyesek voltak és titkosak. Senki sem ismerhette azokat. Ferenc pápa büntetéseit ezzel szemben azonnal nyilvánosságra hozták, hogy mindenki értesüljön róla, hogy az öreg bíborost milyen szankciók sújtják azt követően, hogy egy kiskorú megrontásának megalapozott vádja érte őt.
Mikor hozta Ratzinger pápa ezt a személyes döntést? Valószínűleg 2008 végén vagy 2009 elején, amikor McCarrick valóban elhagyja a Washingtonbeli Redemptoris Mater szemináriumot és a főváros egyik plébániájára költözik át. Ne feledjük, hogy ebben az időszakban nemcsak a Vatikánba futnak be jelzések és feljelentések, de két másik egyházmegyének is kártérítést kellett fizetnie –Metuchen és Newark – volt papoknak, akiken McCarrick követett el visszaélést még szeminarista korukban.
Amint azt az elmúlt napok során széles körben dokumentálva lett, McCarrick nem engedelmeskedett Ratzinger pápa állítólagos „szankcióinak”, amelyek minthogy titkosak voltak, a pápa képviselője csak szóban közölte azokat az érintett személy számára. Az érintettet, tehát McCarricket, nemcsak, hogy nem kötelezték arra, hogy bárkinek is beszámoljon ezekről az állítólagos korlátozásokról, de azokat egyszerűen számításba sem vette, lakhelyének megváltoztatásától eltekintve, és továbbra is vállalt nyilvános szerepléseket.
Az utóbbi napokban előkerült videók, fényképek, cikkek és közlemények McCarrick teljesen szabad mozgásáról tesznek tanúbizonyságot, aki három alkalommal magával XVI. Benedekkel is találkozott a Vatikánban, misézett vele együtt a Szent Péterben, diakónusokat szentelt a Hittani Kongregáció prefektusának, William Levada-nak az oldalán, és fogadta Viganò szívélyes gratulációját egy gálavacsora alkalmával Manhattanben 2012 májusában, Ratziger pápa pontifikátusának derekán.
A volt nuncius látva a filmanyagot és a felmerülő kérdéseket, úgy látta jónak, ha ismételten megszólal és magyarázattal szolgál „közleményének” néhány homályos részletet illetően, amelyeket a jelenlegi pápa lemondása követelésének hevében, amelyben Ferenc pápa két közvetlen elődjét is említi. Lényegében azért is szólalt meg, hogy megmagyarázza, a kezei meg voltak kötözve: nem az ő felelőssége volt, hogy az említett szankciókat betartassa, mivel azok titkosak voltak. Viganò a LifeSiteNews amerikai, ultrakonzervatív online lapnak adott rövid interjújában elismerte, hogy McCarrick tényleg „nem engedelmeskedett” a szankcióknak. Hozzátette, hogy a pápa által kiszabott szankciók természeténél fogva neki nunciusként semmilyen joga nem volt, hogy kikényszerítse és érvényre jutassa a szankciókat.
„Nem voltam abban a helyzetben, hogy érvényesíthettem volna őket”, mondta Viganò, „márcsak azért sem, mert a McCarrickre kiszabott korlátozásokat” „személyes módon” adták tudtára az érintettnek, ez volt ti. „Benedek pápa döntése”. Viganò azt mondta, hogy a szankciók személyesek (privát) voltak, talán „azért, mert McCarrick már nyugdíjas volt, vagy talán mert Benedek azt gondolta, hogy kész az engedelmességre”. De McCarrick „valóban nem engedelmeskedett”, teszi hozzá Viganò, megerősítve ezzel, amiről mindenki maga is meggyőződhet saját szemével.
Szenteljünk figyelmünket röviden a volt nuncius magyarázatára: Ratzinger pápa valószínűleg nem akarta megalázni nyilvánosan a molesztáló bíborost – ekkor még, emlékezzünk csak, fel sem merült, hogy kiskorúakat is bántalmazott volna – már csak azért sem, mert már nyugdíjban volt. Nem ő ült már Washington érseki székében, alig egy évvel később nyolcvanadik életévének betöltése folytán a bíborosok kollégiumából is kikerült, tehát a jog szerint nem vehetett volna részt konklávén.
Kevésbé tűnik logikusnak Viganò második feltételezése: Ratzinger pápa meg volt győződve arról, hogy engedelmeskedett. Szabadjon hát megkérdezni: ha McCarrick látványosan figyelmen kívül hagyta a pápa titkos szankcióit (vagy kéréseit?), amikre ő maga hiába emlékeztette a bíborost, miért nem kérte meg magát Benedeket, hogy avatkozzon be? Talán azzal, hogy a soha hatást el nem ért titkos szankciókat változtassák át nyilvánosakká, amelyek ezáltal nyilvánvalóvá tették volna az egész Egyház számára a fontos amerikai bíboros által elkövetett visszaéléseket és bűncselekményeket?
Hogy megmagyarázza azt az esetet, amikor McCarrick más Egyesült Államokbeli püspökökkel együtt következmények nélkül jelent meg ad limina látogatáson XVI. Benedeknél, Viganò így érvel: „El tudja képzelni a szelíd jellemű Benedek pápát, hogy így szól: »Maga meg mit keres itt?« a többi püspök előtt?” Pontosan, a titkos szankció azt jelenti, hogy senki más nem tud róla. De akkor Benedek miért nem kért információkat az apostoli nunciustól, és miért nem kérte meg a munkatársait, hogy szerezzenek érvényt a szankcióknak? Néhány hónappal később, 2012 áprilisában McCarrick újra találkozott a pápával a Vatikánban egy audiencián a Papal Foundationnel. És ezután a kihallgatás után sem történt az égvilágon semmi. Egy szó, mint száz, ezek a molesztáló bíboros ellen kirótt korlátozások, ha egyáltalán léteztek, kedves kérések kellett, hogy legyenek. Legalábbis így tekintettek rájuk.
Miközben további hírekre és pontosításokra vártunk a Szentszék részéről, jelentős érdeklődésre tett számot az, amire Edward Pentin hivatkozott egy cikkében a National Catholic Registeren (ez az oldal is tagja az EWTN csoportnak, amely közvetlen módon kapcsolódik Viganò média-műveletéhez, a volt nuncius iránt tehát nem ellenséges, és több szállal kötődik Ratzinger köreihez). Pentin publikálta egy Benedekhez közeli „szavahihető forrás” megfontolásait, aki arra kérte őt, hogy névtelenségben maradhasson. Ez a forrás megerősíti, hogy McCarrick szeminaristák ellen elkövetett visszaéléseinek vádjai „igenis ismertek voltak” XVI. Benedek előtt. „Igenis tudott róla, hogy McCarrick homoszexuális volt, és hogy ezt mindenki tudta”. Amellett amennyire Benedek emlékszeik, „az instrukciók” (tehát nem szankciók) arról szóltak, hogy „McCarrick igyekezzen kerülni a feltűnést. Nem volt tehát formális rendelet, csak egy személyes kérés”.
A Pentin által idézett, Ratzinger pápához nagyon közel álló forrás szerint tehát nem beszélhetünk „szankciókról”, csak egy bizalmas és személyes kérésről a pápa részéről a nyugdíjas bíboros felé, miszerint hagyja el a szemináriumot és éljen nagyobb rejtettségben. Hogy nem igazi, valódi szankciókról volt szó, hanem személyes ajánlásról, „kérésről”, ahogy azt az emeritus pápa szoros munkatársa is kijelenti, megerősítik a tények is. McCarrick nem hagy fel az utazásokkal, a misékkel, a konferenciákkal, több ízben audiencián vesz részt a Vatikánban. Vagyis jelentősen átértékelődnek az egyre inkább csak feltételezhető „szankciók”, amelyekről Viganò beszélt a „közleményében”.
Viganò mostani interjúja a LifeSiteNews-on – nyilvánvalóan – egy későbbi elem, mely leleplezi az utóbbi napokban besűrűsödő művelet célját: Ferenc pápa lemondásának sürgetését, annak a pápának az ellehetetlenítését, aki elsőként szabott ki nyilvános szankciókat McCarrick ellen, hogy azokat valóban betartassa, és aki a bíbortól is megfosztotta, amire majdnem egy évszázada nem volt példa az Egyház történetében.
Fordította: Koszoru Péter
Forrás és fotó: La Stampa/Vatican Insider
Magyar Kurír
