Aleppóban még mindig él a remény
Aleppó Szíria vértanú városa. Egy súlyosan megsebesült város; megsérültek az épületei, de mindenekelőtt a lakosság lelke és szíve szenvedett károkat. Sok ember számára a háború nyugalomban és megszokott mederben leélt éveket lopott el, de Aleppó újjá akar születni.
Aleppó olyan város, amely nem adja fel, és megpróbál lassan visszatérni a normális kerékvágásba. Erről a paradoxonról beszélt Luca Pellicciotta szalézi atya: Aleppót nemcsak szenvedés érte, hanem sok reményt is talált.
„Él a vágy az újjászületésre, arra, hogy egy bárban ülve teát vagy fagylaltot fogyasszanak a nap meleg óráiban. De egy háború után, amely minden szabályt felrobbantott, ez normális” – mondta el Luca Pellicciotta, aki azt is hangsúlyozta, a sok évig tartó háború nem befolyásolta az itt élő keresztények hitét. „Magam is gazdagodtam az aleppói keresztények hitének mélységétől – folytatta a szalézi szerzetes. – Itt a hit nem egy címke, egy szlogen, maszk, amelyet szükség esetén felveszünk és leveszünk: itt a hit az élet. A keresztények tudják, hogy mit jelent hinni Istenben, amikor életük egy bombától függ, amelyik melléjük vagy rájuk eshet.”
Az aleppói szaléziak továbbra is táplálják a hitet és a reményt, és folyamatosan tevékenykednek, ahogy tették ezt a legsötétebb napokon is. „Sokan bezárták az ajtóikat, de a szaléziak nem! Don Bosco elégedett lenne Aleppó gyermekeinek hűségével és szeretetével” – tette hozzá Luca Pellicciotta.
A szaléziaknak Aleppóban is nagy szerencséje volt, mivel a világon sok olyan fiatal él, akik folyamatosan imádkoznak értük. „Az imádságoknak ezt az ajándékát továbbra is fogadjuk, mivel az egyetlen igazán hasznos dolog, amit bárki megtehet Aleppó valódi és radikális lelki megújulásáért – hangsúlyozta Luca Pellicciotta szalézi atya.
Forrás és fotó: Szaléziak.hu
Magyar Kurír
