Kovács Győző: Végső idők? - 3. rész
III. Unortodox elvek a közgazdaságban
A kamatról nem csak a Szentírás szól negatív előjellel 2000-2500 év távlatából. Egy XX. század eleji német közgazdász, Silvio Gesell[1] hasonló receptet ajánl, és a pénz természetének újszerű, de nagyon reális felvázolása után akkor jutott az alábbi következtetésre, amikor még távol voltunk a mai pénzügyi túlhatalomtól.
Könyvének előszavában M. Kennedy foglalja össze a pénzzel, kamattal kapcsolatos elméletét: „… A pénzrendszer hibái négy alapvető tévedésre vezethetők vissza:
… A második alapvető tévedést akkor követjük el, amikor azt hisszük, csak akkor fizetünk kamatot, ha kölcsönt vettünk fel. Ez bizony nem igaz. Minden ár kamatot tartalmaz, amelyet a termelő és szolgáltató fizet a banknak azért, hogy gépekhez és épületekhez jusson. A szemétdíjnak például kb. 12%-a, a vízdíjnak 38%-a, a lakbérnek pedig 77%-a kamat. … Minden ár, amellyel életünkben találkozunk, 30-50% kamatot vagy tőkeköltséget tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy ha kamat helyett forgalmi illetéket vezetnénk be, legtöbbünknek megduplázódna a jövedelme, vagy ugyanazon életszínvonalért arányosan kevesebbet kellene dolgoznunk.
A harmadik alapvető tévedés abban nyilvánul meg, hogy azt hisszük, ez a kamat, fizessük bár hitel után, vagy az árakban elrejtve, feltétlenül jogos. Kevesen tudják ugyanis, hogy a kamatnak és a kamatos kamatnak a javak folyamatos és teljesen legális újraelosztásában van szerepe a kispénzűektől a sokpénzűek felé. Ha például (1920-ban, a szerk. megj.) a német háztartásokat 10 egyenlő nagyságú csoportra osztjuk, akkor kiderül, hogy 80%-uk kevesebb kamatot kap, mint amennyit kifizet, 10%-uk nagyjából ugyanannyit kap, mint amennyit kifizet, és csak a maradék 10% húz busás hasznot a rendszerből. A ’igazságosság’ – miszerint takarékbetéteink és befektetéseink után minden fizetett kamatot visszakapunk – alaposabban megvizsgálva, csupán képzelgés. Kamatnyeresége csak a lakosság 10%-ának van, s ez abból származik, amit a nagy többség a kamaton veszít. Németországban jelenleg naponta egymilliárd márkát oszt újra a rendszer a munkából élőktől a pénzüket kölcsönadni tudók javára.
A negyedik alapvető tévedés szerint azért kell kamatot fizetnünk, hogy az inflációt kiegyenlítsük. Valójában az infláció annak a pénzrendszernek a szükséges velejárója, amelyben a kamatra a pénzforgás biztosítása miatt van szükség. …
A kamat ily módon teljesítmény nélküli jövedelmet tesz lehetővé, növekedésre kényszeríti a gazdaságot, és tovább növeli a jövedelmek közötti egyenlőtlenséget. Bernard Lietaer becslése szerint a rendelkezésre álló pénzmennyiség 2 – 3%-a elég lenne ahhoz, hogy világszerte minden áruforgalmat le lehessen bonyolítani. A többi 97% spekulációs célokat szolgál, valuták megingatását teszi lehetővé, nem csak teljes mértékben terméketlen, hanem veszélyes is mindenki számára – főleg azért, mert olyan emberek és szervezetek kezében összpontosul, akiknek és amelyeknek egyetlen céljuk, hogy még több pénzt szerezzenek vele.” [2]
A tőzsdei manipulációk teljesen elszakadtak a valós gazdasági folyamatoktól. A rendszer nem csak a tömeges elszegényedés megakadályozására, vagy legalább lassítására képtelen, de stratégiájának önmaga ellen fordulását sem tudja már megakadályozni.
„A polgári béke az előfeltétele annak a szellemnek, amely egyedül képes elvezetni minket a népek közötti tartós békéhez. De míg az egyik oldalon a polgári béke, a másik oldalon az előjogok, a kamatok, a munka nélküli jövedelmek vannak; röviden: a polgári béke és a járadékrendszer ellentmond egymásnak. A járadékot és a kamatot, az úgynevezett jogot az idegen munkahozadékra maradéktalanul és nyomtalanul fel kell áldoznunk, ha a polgári békének és ezáltal a népek közötti békének akarunk örvendeni. … Egy alkotmánynak, amely tartósan biztosíthatná számunkra a polgári békét, magukban a dolgokban kellene rejlenie. Igazságosság minden polgárral szemben, a munka nélküli jövedelmek maradéktalan megszüntetése: ehhez az alkotmányhoz nem kell papír, és az védve van minden alkotmánysértéssel szemben.”[3]
Szembe lehet-e fordulni ezzel a teljes pénzmennyiség 97%-át birtokló, forgató gigantikus erővel? Van-e esélye a jelenlegi gazdasági trend módosításának? Az a tény, hogy az EU alapszerződéséből kimaradt a kereszténységre történő utalás, nagyon negatív irányba mutat: Amilyen mértékben távolodott a világ és az EU Robert Schumann, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi szemléletétől, a kereszténység, a szolidaritás, a gyengébb megsegítése, a megbékélés elvétől, és vált a liberál-kapitalista „eszme” kiszolgálójává, olyan mértékben csökkent és csökken a jóléti társadalom esélye. Ma már a fél Európa megszorításokra kényszerül! Pedig az elmúlt két évtizedben a térség GDP-je másfélszeresére nőtt. [4]
[1] Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend – Kétezeregy kiadó, é.n. 10. s köv. o.
[2] Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend – Kétezeregy kiadó, é.n. 10. s köv. o.
[3] Fritz Baade: Versenyfutás a 2000. évig – Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1961.
[4] Schering Gábor – Boda Zsolt: Gazdálkodj Okosan! A privatizáció és a közszolgáltatások politikája - Új Mandátum Könyvkiadó 2008.
(Folytatjuk)
