Ferenc pápa: Engedd, hogy megismerjen Jézus, ő úgy fogad el, amilyen vagy!
Jó pásztorként Jézus nemcsak erős érzelmeket akar kiváltani bennünk, hanem valódi gyógyulást akar hozni, lehetővé akarja tenni, hogy szép és termékeny életet éljünk. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai liturgia is, húsvét negyedik vasárnapján, abban szeretne segíteni, hogy újra felfedezzük: mi a feltámadt Úr tanítványai vagyunk. Az Apostolok cselekedeteiben Péter nyíltan kijelenti, hogy a béna meggyógyítása, melyet ő vitt végbe, és amelyről egész Jeruzsálem beszél, Jézus nevében történt, mert „nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12). Abban a gyógyult emberben mindnyájan benne vagyunk – az a férfi minket képvisel, tehát mindnyájan ott vagyunk –, ott van mindnyájunk embersége: mindenki kigyógyulhat a sokféle lelki betegségből, melyben szenved – nagyravágyás, lustaság, gőg –, ha hajlandó bizalommal a feltámadt Úr kezébe helyezni életét. „A názáreti Jézus Krisztus neve által áll itt ő előttetek egészségesen” – mondja Péter (ApCsel 4,10). De ki a gyógyító Krisztus? Mit jelent gyógyulást nyerni általa? Miből gyógyít ki minket? És milyen magatartásformákat kell tanúsítanunk, hogy ez megvalósuljon?
A választ mindezekre a kérdésekre a mai evangéliumban találjuk, amelyben Jézus azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért” (Jn 10,11). Jézus eme önmeghatározását nem szabad egy érzelmi, minden konkrét hatás nélküli szuggesztióra szűkíteni! Jézus életét odaadó pásztor voltán keresztül gyógyít. Azzal, hogy odaadja életét értünk, Jézus azt mondja mindnyájunknak: „Életed olyannyira fontos számomra, hogy megmentéséért teljesen feláldozom magam.” Éppen életének feláldozása teszi őt az egyetlen igazi jó pásztorrá, ő az, aki meggyógyít minket, ő az, aki lehetővé teszi, hogy szép és termékeny életet éljünk.
A ma hallott evangéliumi szakasz második fele azt is elmondja, milyen feltételekkel tud Jézus meggyógyítani minket és tudja örömtelivé és termékennyé tenni életünket: „Én vagyok a jó pásztor – mondja Jézus –, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát” (Jn 10,14–15). Jézus nem értelmi ismeretről beszél, hanem személyes kapcsolatról, megkülönböztető szeretetről, kölcsönös gyengédségről, mely a közte és az Atya közötti bensőséges szeretetkapcsolat visszfénye. Ez az a magatartás, amelyen keresztül élő kapcsolat jön létre Jézussal: engedni kell, hogy megismerjen minket. Nem szabad bezárkóznom, meg kell nyílnom az Úr előtt, hogy megismerhessen engem. Ő odafigyel mindannyiunkra, ismeri szívünk legmélyét is: ismeri értékeinket és gyarlóságainkat, megvalósított elképzeléseinket és füstbe ment terveinket. Úgy fogad el minket, amilyenek vagyunk, bűneinkkel együtt, hogy meggyógyítson minket, megbocsásson nekünk. Szeretettel vezet minket, hogy úttalan utakon is eltévelyedés nélkül járhassunk. Ő kísér bennünket!
Nekünk pedig az a dolgunk, hogy ismerjük Jézust. Ez magában foglalja a vele való találkozást, mely felkelti bennünk a vágyat, hogy kövessük őt, elhagyva magunk körül forgásunkat, hogy olyan új utakra induljunk, melyeket maga Jézus mutat nekünk, és amelyek széles távlatot nyitnak előttünk. Amikor közösségeinkben kihűl az arra irányuló vágyunk, hogy megéljük a Jézussal való kapcsolatot, meghalljuk az ő hangját és kövessük hűségesen, óhatatlanul előtérbe kerülnek olyan gondolkodás- és cselekvésformák, amelyek összeegyeztethetetlenek az evangéliummal. Édesanyánk, Mária segítsen minket, hogy egyre szorosabb kapcsolatba kerüljünk Jézussal, hogy megnyíljunk Jézus előtt, hogy be tudjon lépni életünkbe. Bensőségesebb lehet vele a kapcsolatunk, hiszen ő feltámadt! Így követni tudjuk egész életünkben. A hivatások mai világnapján járjon közben Mária, hogy sokan válaszoljanak nagylelkűen és odaadóan az Úrnak, aki arra hívja őket, hogy mindent elhagyjanak országáért.
A Szentatya szavai a Regina Coeli elimádkozása után:
Kedves testvéreim, nyugtalanít, ami ezekben a napokban Nicaraguában történik, ahol egy társadalmi tiltakozást követően összecsapások történtek, melyeknek áldozatai is voltak. Imámban közel vagyok ahhoz az országhoz, és az ottani püspökökhöz csatlakozva kérem, vessenek véget minden erőszaknak, kerüljék el a hasztalan vérontást, a nyitott kérdéseket pedig békésen és felelősségtudattal oldják meg.
Imént említettem, hogy ma, a húsvéti idő negyedik vasárnapján tartjuk az egész Egyházban a hivatásokért végzett ima világnapját. Ennek témája: „Az Úr hívásának meghallása, mérlegelése, megélése.” Adjunk hálát az Úrnak, amiért továbbra is ébreszti az Egyházban a Jézus Krisztus iránti szerelem történeteit, az ő dicsőségére és a testvérek szolgálatára! Ma különösen is köszönetet mondunk azokért az új papokért, akiket az előbb szenteltem fel a Szent Péter-bazilikában. Kérjük az Urat, küldjön derék munkásokat szőlőjébe, és ugyanígy sokasítsa meg a megszentelt életre és a keresztény házasságra szóló hivatásokat! Miként mondtam, papokat szenteltem, mégpedig tizenhatot. Közülük itt van velem négy, azért jöttek, hogy üdvözöljenek titeket és velem együtt adják az áldást. [Négy pap a pápa mellé lép, az ablakhoz.]
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok, külön is megemlítem azokat, akik Setúbalból, Lisszabonból, Krakkóból jöttek, valamint az Isteni Mester Kegyes Tanítványnői nővéreket, akik Koreából jöttek.
Köszöntöm a Castiglione d’Adda-i, torralbai, modicai, cremonai és bresciai zarándokokat, az ugovizzai egyházközség kórusát, valamint a gazzanigai, pollenzai és Cisano sul Neva-i bérmákozó fiatalokat.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek, és kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
