Ferenc pápa: Az igazi próféta a saját bőrét kockáztatja
Az igazi próféta tud sírni a népéért, még akkor is, ha az nem hallgat rá – mondta Ferenc pápa a Szent Márta-házban április 17-én reggel bemutatott szentmise homíliájában. A Szentatya a napi olvasmány alapján István diakónus vértanúságáról elmélkedett. A pápa kiemelte, hogy „az Egyháznak mindig szüksége van a prófétákra, hogy megerősítsék az Istenhez tartozásunkat”.
„Ti keménynyakúak, ti érzéketlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek ti is, akárcsak atyáitok” – István, az Egyház első vértanúja Ferenc pápa szerint így vádolta a népet, a véneket és az írástudókat, akik törvényszék elé vonszolták őt. Bezárult a szívük, nem akarták meghallgatni őt, és nem emlékeztek már Izrael történetére. A pápa az Apostolok cselekedeteiből vett napi szakaszt elemezte szentbeszédében.
Ahogy a korábbi prófétákat is üldözték az atyáik, hasonlóképpen a vének és az írástudók „megdühödtek szívükben”, és rágalmakat szórtak István ellen, kivonszolták őt a városból, és nekifogtak megkövezni őt – idézte a Szentatya az Írás szavait. Ezután arról beszélt, hogy amikor egy próféta kimondja az igazságot, akkor a szívek vagy megnyílnak, vagy bezárulnak és még jobban megkövesednek, aztán elszabadul az indulat, és kitör az üldöztetés. Így végződik a próféta élete.
A kellemetlen igazságot sokszor nem szívesen hallgatjuk, és a prófétáknak mindig üldöztetésben volt részük az igazság kimondása miatt. De mi igazolja számomra, hogy a próféta erős beszédével az igazságot mondja? – tette fel a kérdést a pápa. – Az, hogy ez a próféta nemcsak beszélni tud a népről, hanem sírni is tud érte – válaszolta. – Jézus egyfelől kemény szavakkal szemrehányást tesz a népnek: „Hazug és házasságtörő nemzedék”, mondja egyszer, másfelől pedig sír Jeruzsálem felett. Ez a próba. Az igazi próféta tud sírni a népért, de tud erősen fogalmazni is, amikor kell. De nem langyos, hanem mindig egyenes.
Ám az igazi próféta nem „jajpróféta” – pontosított Ferenc pápa. – Az igazi próféta ugyanis a reménység embere, aki így kiált: „Nyissátok meg az ajtókat, gyógyítsuk meg a gyökereket, állítsuk helyre az Istennel való kapcsolatunkat, hogy tovább tudjunk menni!” Nem egy hivatalból való szemrehányó ember! Nem, hanem a reménység prófétája. Szemrehányást tesz, amikor szükséges, és kinyitja az ajtókat a reménység távlatába tekintve. A valódi próféta, ha jól csinálja a mesterségét, a saját bőrét kockáztatja.
Így végzi István is, amikor meghal Saul szeme láttára, azért, hogy következetes maradjon az igazsághoz – emlékeztetett a Szentatya, majd a korai Egyház egyik híres mondását idézte: „A mártírok vére a keresztények magvetése.”
Az Egyháznak tehát szüksége van a prófétákra. Sőt, még többet is mondok – folytatta a pápa –, szükség van arra, hogy mindnyájan próféták legyünk. Nem kritikusak, az egy más dolog. Van ugyanis a kritikus bíró, akinek nem tetszik semmi sem. De nem, ez nem jó, és ennek nem kell így lennie! Mert ez nem a próféta. Próféta az, aki imádkozik, aki Istenre tekint, aki tekintettel van a népre, és fájdalmat érez, ha a nép hibát követ el. Sír, képes sírni a népért, de arra is kész, hogy akár az életével is játsszon, hogy megmondja az igazságot.
Ne hiányozzék soha az Egyházban a próféták szolgálata, hogy a dolgok előre haladjanak! – ezzel a fohásszal zárta a pápa kedd reggeli homíliáját.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
