Cigánypasztorációs lelki nap Ercsiben - beszámoló
Székely János püspök atya a Ceferínó közösség vezetője, a sok településen megalakított cigány közösségeket püspöki munkája mellett pasztorálja. A május 25-i szombati nap is ez volt az Ercsi-i Nagyboldogasszony templomban.
A Székesfehérvári Egyházmegye cigánypasztorációs referense Szeleczky Csaba plébános atya, aki Ercsiben fogadta az ország több településéről érkező cigány testvéreket, buszokkal, kocsikkal érkezetek több mint 200-an. A program délelőtt 9 órakor kezdődött ami korai felkelést jelentett távolról (Ózdról, Miskolcról, Arlóról, Szécsényből stb.) érkező gyerekeknek, felnőtteknek. A szokásos cigány dicsőítésből most kevesebb volt, sokkal inkább lelki spirituális töltetű volt az alkalom. Székely János atya tanításának első része a gyermekekről és a családról szólt. Nagyon nyomatékosan beszélt arról, hogy a cigány szülők nevelési szokásainak miben kell változni, mert az, hogy a gyerekeket szeretik nem kell, hogy azt jelentse mindent engedjenek meg nekik. Megengedjék, hogy amikor kezdenek beszélni és csúnyán beszélnek arra ne azt mondják milyen édes ez a gyerek, vagy később ne hagyják a szülők, hogy amit nem akarnak megcsinálni azt ne csinálják meg. Legyen elvárás, következetesség.
Mint mindig, János atya élő példákkal teszi érhetővé mondani valóját, így aztán mesélt a saját gyermekkoráról, hogy azokat a tárgyakat, amiket nem kedvelt az iskolában azt is meg kellett tanulnia. Édesapjáról elmondta, hogy nagyon okos művelt ember volt, de gyermekeivel nem volt türelmetlen. Beszélt arról, hogy a szülők legyenek figyelmesek arra, hogy milyen képességek vannak gyermekeikben. Tulajdonképpen a család volt tanításának központi témája, ami nagy szeretettel hívta fel a szülök és gyermekek figyelmét mind arra amire Jézus tanít bennünket és amivel tartozik szülő gyermekének és gyermeke szülőjének.
Ez után egy ferences kisnővér tanúságtétele következett arról, hogy milyen a kapcsolata cigány szülőkkel és gyermekeikkel a pasztorációs munka hétköznapjairól.
A szentmise alatt gyónásra volt lehetőség, hisz az atya nyomatékosan felhívta mindenki figyelmét a lélek tisztaságára arra, hogy szentáldozásra mikor van lehetőség.
A szentmisében János atya az idősekről beszélt, mégpedig arról hogy az idős kor nem a lemondás és szomorúság ideje, hanem a tapasztalattal megszerzett bölcsességé. A betegségben és az erőtlenségben a környezet Isten jelenlétét élheti meg. A család egysége élete az elmúlással, betegséggel is erősödhet. Egy élményét mesélte el újból, amikor kisfiú korában édesapja egy vele egykorú beteghez vitte el a kórházba, akit vastüdővel tartottak életben. Nagy hatással volt rá a betegség látványa. Aztán rávette magát, hogy rendszeresen egyedül is meglátogassa. Lassan felfedezte a humorát a betegnek és kezdte megtanulni azt, hogy egy súlyos teljes mozgásképtelen beteg gyermek lelkében mennyi értéket, vidámságot lehet megtalálni. A beteg egy év múlva meghalt. Püspök atyának az életről szóló történeteit aki hallja, hordozza egy darabig és a szeretet lényegét ragadja meg minden embermeséiben.
A Ercsi Művelődési házban ebéddel várták a jelenlévő cigány családokat, gyerekeket. Ebéd után folytatódott a templomban a program aminek a fő mondandója az öröm az örömre hívás.
Jó volt látni, hogy Egyházunknak vannak papjaik, akiknek van elhívásuk, örömük a legszegényebbekhez mint ahogy Püspök atyából is láthatóan árad a szeretet.
Tarnóczi Mária
