Tarnóczi Marika: A Szeretet földjének része a cigányság
Gyermekkoromban Ercsiben laktam és jártam iskolába, kb 15-20% cigány osztálytársam volt. Ma is emlékszem néhányuk nevére és arra is, hogy a szünetben együtt játszottunk az udvaron. Emlékeimben nem tudok felidézni veszekedést, konfliktust.
Éppen ezért érthetetlenül állok a mai iskolai kirekesztés, megkülönböztetés előtt. Nyilván a más kultúra, más habitus okozhat konfliktust, de úgy tapasztalom, hogy ömlik ránk a médiából a negatív megítélés. Hoffer József jezsuita atyával sokszor beszéltünk arról, hogy pozitív példát nem láthatunk a médiában - József atya hosszú évekig cigánypasztorációt végzett -. nem esik szó arról, mennyi tehetséges, szorgalmas, tanult cigány ember van hazánkban. Cigány családokkal hosszú évekre visszamenően kapcsolatom van – ez szinte baráti kapcsolat –, családunkrólról is szoktunk beszélgetni.
Az egyik imacsport béli testvérem eljött velem egy cigány családhoz akiket távolról ismert, szeretett volna velük imádkozni.
Én már szinte családtagként vittem őt vendégként hozzájuk. Éva testvérem nagyon jól érezte magát közöttük, így minden héten most már rendszeresen járunk hozzájuk.
A szeretet és a vidámság a Szentlélek által ott van közöttünk, pedig nem gondtalan az életük, mint ahogy a miénk sem.
Legutóbb Gyulával voltunk náluk – mert vele korábban sokat jártunk hozzájuk - , és nosztalgiáztunk az elmúlt évek közös örömeiről, programjairól.
Éva testvéremmel együtt mindig úgy jövünk el, hogy jó volt együtt lenni cigány testvéreinkkel. Másnak is tudom ajánlani tartsanak kapcsolatot más – mondjuk cigány - szokásokkal élő családokkal. Beszélgessenek és imádkozzanak együtt, mondhatom nagy áldást lehet nyerni egymáson keresztül, mert ahol a szeretet az alapja a kapcsolatnak ott Isten jelen van.
Tarnóczi Mária
