Lakodalomban voltam cigány testvéreimnél - képekkel
Az érdi cigányságot már nagyon régóta ismerem, a családok befogadtak, szívesen megyek hozzájuk, hisz midig kedvesen örömmel fogadnak, immár 25-30 éve – kár, hogy nem vagyunk többen akik a velük való kapcsolatot ápolják. Az a család akinél hivatalos voltam a lakodalomba már eddig is gyerekeik felnőtté válását végigkísérhettem.
Kölcsönösen nagy megtiszteltetésnek vettük ezt a meghívást. Ők azért mert ezt elfogadtam, én meg azért mert meghívtak. De nem csak engem hívtak meg, hanem Noémi unokámat is, aki a nyári időben angol nyelvből korrepetálta az egyik gyermeküket.
Az unokám is nagyon megszerette őket. Volt, hogy megkínáltak ebéddel, velük együtt ettünk náluk.
Az egyházi szertartás az ófalui templomban volt, egy premontrei szerzetes szentmisével egybekötve végezte. A szertartás hivatalos része nagyon sok áldást jelentett, de jó lett volna, ha a kísérő zene cigányos lett volna, de sajnos a templomi orgona egy rossz kísérő hanggal nehezen elviselhető volt.
Sok gyerek volt a szertartáson, ők lassanként kimentek, de a felnőttek közül is többen.
Az egyházunk nem tud inkultúrálódni ami azért is sajnálatos mert így nem lehet a népes cigányságot a templomba beszoktatni. A gyerekek bele nőhetnének az egyházba ha figyelnénk rájuk.
A szertartás után háznál folytatódott a lakodalmi mulattság, ahol mikrofonba mondták, hogy nagy megtiszteltetés számukra Marika néni és unokájának részvétele. Unokám táncolt is.
Örültem, hogy az örömükben is osztozhattam.
Tarnóczi Mária
