Tüzes lélekkel a jégpalotában – 25. országos találkozójukat tartották a magyar karizmatikusok
Budapest legnagyobb templomává alakult át a káposztásmegyeri jégpalota november 12-én. A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás 25. országos találkozóján, amelyet „Hirdessétek csodatetteit” mottóval rendeztek meg, Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét.
A mintegy háromezer anyaországi és határon túli magyar részvételével zajló találkozó ezúttal nem egy kiemelt előadó gondolatai köré épült fel, hanem a negyvenéves magyar karizmatikus mozgalom meghatározó alakjai tartottak tanúságtételt három blokkban. A színpadra lépők igyekeztek elkerülni az öncélú múltba révedést, arról is beszéltek, miként kell magának az egyik legfiatalabb lelkiségi mozgalomnak és annak tagjainak is megújulnia.
Az Emmausz közöséget vezető Katona István atya, aki a karizmatikus mozgalom hazai megteremtőjének tekinthető, nagy szerénységgel szólt arról, hogy az Úr erejéből miként szervezett imacsoportokat, szentmiséket, gyógyító és szabadító szemináriumokat még az előző rendszerben. Az első, 1992-es margitszigeti találkozón tízezer ember magasztalta együtt az Urat. Katona atya szerint fontos, hogy a kezdeti tűz ne haljon ki, és a hívők minél teljesebb szívvel tudják szeretni Istent és minél teljesebb szívet tudjanak adni az embereknek. Jézus Krisztus elénk élte a szabadságot: szabadon adta magát a kereszten és a mindennapi életben – mondta, hozzátéve: ezt az igazi szabadságot, a lélek szabadságát kell megcéloznunk. A szabadság nem luxus, hanem a boldogság forrása.
A kezdeti idők legfontosabb háttérmunkása, Pintér Ilona a már ágyhoz kötött és a keresztre feszített Jézust órákon át szemlélő Zselepszki Fábián atya üzenetét tolmácsolta: egy egész élet sem elég, hogy megismerjük Krisztus életének létgazdagságát. Szeressétek egymást, legyetek közbenjárók! – üzente még Zselep atya. Ilcsi maga többek között az országunkért végzett imádság fontosságára hívta fel a figyelmet. Hiszem, hogy Isten Mária országában maga akar csodás dolgokat cselekedni rajtunk keresztül – mondta.
Az Emmanuel közösséget alapító Marik házaspár 35–40 éves koruk körül, már négygyermekes szülőkként érezték azt, hogy rendben, hogy hívő életet élnek, de ennél többet is lehetne adni Istennek. Kemenes Gábor nagykovácsi plébános is amiatt lett „szentlelkes” pap, mert egyre inkább érezte, hogy sokkal nagyobb tűzzel kellene tudnia élni. Az első blokk utolsó megszólalói arról is beszéltek, mennyit számít a lakóhelyünkért, közvetlen környezetünkért végzett imádság. Marik József szerint a levegő is megváltozott Budapesten a 2007-es városmisszió után, amelynek egyik gyümölcseként azóta is évről évre megtartják az Élő rózsafüzér zarándoklatot – most már nemcsak a fővárosban. Másik jelentős ilyen ima a Pünkösd Európa felett, amelynek keretében a Gellért-hegyen kiterjesztett karral könyörögnek a városért.
Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy evangelizálni tudjuk a szegényeket – mutatott rá Varga László kaposvári plébános. Imában kell nyitni a testvérek felé, de nem elég csak imádkozni, tenni is kell értük – fogalmazott. Varga László arról is beszélt, hogy szellemi harcra, kihívásra lettünk felkérve, és életünket oda kell adni Krisztusnak, vagy akár Krisztusért. A plébános nevéhez fűződik a csendes szentségimádás megvalósítása, amely abból a megfontolásból született, hogy nem az a fontos, mit mondunk Jézusnak, hanem hogy ő mit mond nekünk.
Gorove László, a Családok Jézusban közösség alapítója videós üzenetet küldött, amelyben az egyházzal való egységre helyezte a hangsúlyt. Arról beszélt, Ferenc pápát követve – aki felvette a zászlót és elöl megy – menjünk ki az utcára akkor is, ha bepiszkolódunk.
Bartha Angéla szociális testvér azt mesélte el, hogyan lett szinte zöldfülűként Gorove László után a karizmatikus megújulást irányító Nemzeti Szolgálóbizottság elnöke. „Én nem voltam erre felkészülve, de a Szentlélek igen. Isten benned is tehet nagy dolgokat, ha bízol benne” – mondta. A karizmatikus mozgalmat 2014-ig elnöklő szociális testvér öt ujjával szemléltette, mit üzen a lélek a Megújulásnak: a szentlélekkeresztséget, vagyis az Istennel való személyes kapcsolat megújítását; az imádságot, a dicsőítést; közösséget a testvérekkel és a papokkal; a karizmák használatát és az evangelizációt.
A harmadik blokk első megszólalója, Végh Zoltán, az ifjúságot megcélzó Lelkes Napok főszervezője elmondta: jelenleg 15-20 karizmatikus ifjúsági közösség van Magyarországon, ahol fiatalok szolgálnak fiatalokat, egyszerre gyökeret és szárnyakat adva. Nagyon sok alulról jövő kezdeményezés született meg az utóbbi időben, például az iskolai evangelizáció vagy a 777 keresztény blog.
A karizmatikus körökben Ifa atyaként ismert Hodász András bátyja révén került közel a mozgalomhoz, amikor kamaszként kellően távol tudott kerülni az egyháztól. A városmajori kistemplomban imádkoztak érte egy pitiáner témában, amikor húsz perc múlva arra ébredt: a földön fekszik, és egy ősz néni mosolyogva mondja neki: „Ugye, hogy van Isten?” Hodász András úgy tartja: „Félre minden dumával, jöjjön a Szentlélek!”, vagyis először is imádkozni kell a fiatalokért, akkor lélekben megnyugszanak, és jelen lesz az életükben Jézus Krisztus.
Legvégül a mindössze 22 éves, születésétől fogva karizmatikus Kunszabó Anna tett tanúságot, aki elmondta: nemcsak neki, mindenkinek anyanyelve a dicsőítés. Anna már kiskorában csodás gyógyuláson esett át: olyan szervi problémával született, amit csak egy kockázatos műtéttel lehetett volna orvosolni, de miután szülei közössége kilencedet mondott érte, csodálatosan meggyógyult, és nem volt szükség a műtétre.
Az eseményen Hugyecz János gödöllői plébános, a Nemzeti Szolgálóbizottság papi tagja mondott összegzést, azt hangsúlyozva, hogy az első szeretetkapcsolat valóságához kell visszatérni. Három lépés megtételére invitálta a jelenlevőket: megújult imára, új pünkösdre (azaz a Szentlélek hét ajándékának gyakorlására) és új evangelizációra. Kiemelte, hogy senki nem tudja helyettük megvalósítani az élő istenkapcsolatot, mindenki csak maga képes arra.
A jubileumi találkozón Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét, akivel a találkozón gyóntató számtalan pap mellett Székely János esztergom-budapesti segédpüspök is koncelebrált.
A főpásztor szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.
Krisztusban Kedves Testvérek!
Jézus szavai az evangéliumban a sátoros ünnep utolsó, nagy napján hangzanak el. Nem az ünneplés kezdetén, hanem amikor már az emberek hazafelé készülnek. Mintha Jézus útravalót akarna adni. Kinek is? A jeruzsálemi zarándokoknak, ott, a saját korában. A tanítványoknak a későbbi időkre, amikor már nem lesz köztük. Az Egyháznak, vagyis nekünk, akik a történelem útját járjuk az idők végezetéig.
Jézus nem osztogatja a Szentlelket kéretlenül, hanem azt mondja, hogy aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Nem kényszerít senkit, hogy tőle kérje a megvilágosítást, az erőt, a kegyelmet, magát a Szentlelket élete problémáinak megoldásához. Hanem annak adja meg ezt az ajándékot, aki ég a vágytól. Ugyanazt érezzük tehát a János-evangélium sorainak mélyén, amit Jézus más és más formában, példabeszédekben többször is tanított: hogy nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek. Hogy nem az önelégült farizeus kapja meg a megigazulás ajándékát, hanem a bűnét beismerő vámos, aki könyörög Isten irgalmáért. És ezért mondja Jézus, hogy nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akik úgy érzik, hogy nincs szükségük megtérésre. Gondoljuk hát át az életünket! Döbbenjünk rá, hogy szükségünk van Isten irgalmára! Ha pedig elindultunk Krisztus követésének az útján, ha Isten országának szolgálatába állítottuk az életünket, ha hivatásként elfogadtuk a papságot, a szerzetességet, a családi életet, a rászoruló emberek szolgálatát, vagy akár a kultúra és a tudomány előmozdítását az egész emberiség javára, akkor fedezzük fel, hogy ehhez a saját erőnk nem elég! Kiáltsunk Istenhez és kérjük a Szentlelket, hogy valósítsa meg rajtunk keresztül csodáit az emberek boldogsága érdekében.
De nem elég szomjazni a Szentlelket, hanem hinni is kell Krisztusban: „Aki hisz bennem, abban az élő víz forrásai fakadnak” (Jn 7,38) – mondja Jézus. Ő maga hivatkozik ebben a prófétai jövendölésre, hiszen így fogalmazza meg ígéretét: „Amint az Írás mondja, az élő víz patakjai fakadnak belőle”. Ez az ígéret pedig Izaiás próféta könyvében olvasható. A messiási kor és a fogságból való szabadulás képe egyesül a prófétai vízióban: örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból (Iz 12,3). Tehát Jézusban kell felismernünk az Üdvözítőt, hozzá kell fordulnunk, tőle kell kérnünk a Szentlélek ajándékát, általa kell könyörögnünk az Atyához. Élő víznek nevezi Jézus a Szentlelket, mert a Szentlélek kegyelme mindig működik, munkálkodik bennünk, ha egyszer lakást vesz a szívünkben. „Minden forrásnál bővebben árad, és se meg nem szűnik, se meg nem állapodik, se el nem apad” . Ha tehát néha úgy érezzük, hogy egyházunkon, közösségünkön a fáradtság jelei mutatkoznak, hogy unalmasnak, nehéznek érezzük a hitben való kitartást, akkor kérjük a Szentlelket, a bennünk lakó Szentlelket, akinek a keresztség óta a templomai vagyunk, aki a bérmálásban eltörölhetetlen pecsétet hagyott a lelkünkben, aki várja, hogy hozzá kiáltsunk. És akkor nem a puszta emberi érzelmek szintjén, nem a közösségi hangulatok hullámzásában, hanem az ő működésének problémákat megoldó és a körülményekben meg a szívünkben diszkréten jelentkező hatalmával, vagy éppen szélvész módjára a nagy nyilvánosság előtt elsöprően megmutatkozó erejével új életre kelt minket és megújítja körülöttünk a világot. „Áraszd ki Lelkedet és minden éltre kel, és megújítod a föld színét” – imádkozza az egyház a zsoltáros dicsőítése nyomán (vö. Zsolt 104,30).
Mindenható Isten a Szentlélek. Kérjük őt bátran, kérjük ma is! Ha úgy érezzük, hogy nem találjuk a hangot a szeretteinkkel, a családunk tagjaival, kérjük a Szentlelket!
Ha úgy érezzük, hogy elöregszik, elfárad, érdektelenné válik körülöttünk a világ, kérjük a Szentlelket! És ő ad fiatalságot és ő önt erőt a szívünkbe! Ha úgy érezzük, hogy anyanyelvünket már egyre kevesebben beszélik, hogy gondolataink, szavaink haszontalanul porladnak szét a tompaság és a feledés kozmikus ürességében, kérjük a Szentlelket! Ő ura a jelennek, a múltnak és a jövőnek. Ha úgy érezzük, hogy a világ változása, a környezet pusztulása és a népek hullámzása között nem találjuk a biztos pontot és erőt vesz rajtunk a félelem, kérjük a Szentlelket! Mert Jézus a Szentlelket adja nekünk, hogy menjünk el az egész világra és hirdessük az evangéliumot minden népnek az idők végezetéig. Ehhez adja kiapadhatatlan erőforrásként a Szentlelket. És ehhez adja eucharisztikus jelenlétét: testét és vérét, mely számunkra az örök élet kenyere és az örök üdvösség kelyhe. Az Eucharisztiáról pedig azt tanítja a II. vatikáni zsinat, hogy életünk és keresztény küldetésünk csúcsa és forrása. Szentlélek és Eucharisztia: Isten jelenléte és működése bennünk. Élet és szeretet forrása.
Hálát adunk a mai szentmisében a Katolikus Karizmatikus Megújulás magyarországi működéséért. Köszönjük, hogy már 25. alkalommal találkozhatunk! Kérjük, hogy ez a megújulási mozgalom a Szentlélek eszköze legyen egyházunk, népünk és a világ számára! Ámen.
Az eseményen Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, a Karizmatikus Személyi Plébánia plébánosa és Fábry Kornél, a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főszervezője vezettek szentségimádást. Evangelizációt Kunszabó Zoltán, a Nemzeti Szolgáló Bizottság elnöke tartott, melynek végén – az állandó diakónus felhívására – mintegy százan döntöttek úgy, hogy életükben először átadják Istennek az életüket. Ennek jeleként a színpad előtt felemelt kereszt elé vonultak, ahol a nap folyamán másokért is közbenjáró imát végző testvérek köréjük álltak és imádkoztak értük. Magányos keresztény nincsen, ezért mindenki keressen magának közösséget – mondta Kunszabó Zoltán.
Az eseményen nem maradhatott el a dicsőítés: azzal kezdődött és azzal is zárult a találkozó.
A következő országos találkozót 2017. november 11-én fogják megrendezni, szintén Budapesten.
Fotó: Lambert Attila
Agonás Szonja/Magyar Kurír
Hozzászólások
Én is Isten áldását kérem Rád, s köszönöm az áldásod, s az újabb lélekemelő megosztást. Különleges a tanúságtétel, a szívig hatol, s reményt nyújt. Hozzon az advent mindannyiunk számára ilyen csodálatos megtapasztalást a Jóistenről, s jöjjön el végre az a szeretet földje, amiről Gyula álmodik, a Jóisten segítse őt, közösségét és mindannyiunkat
Köszönjük szépen. Áldjon meg Bennetek az Úr, fogja meg kezeteket és mindig legyen Veletek!
www.youtube.com/watch?v=NAtwbH1smN0
Szeretettel, Barna
Veled együtt a nővéred is belefér...
Nagyon szép vers! Imádkozom a gyógyulásodért - és köszönöm, hogy itt vagy közöttünk! Áldott adventet és karácsonyt nektek!
Imával és szeretettel: Gyula
Úgy szerette Isten a világot,
Hogy egyetlen fiát adta Nékünk!
… A legjobb pillanatban…
Ezzel választ adott mindannyiunknak.
S valóban, Jézus számunkra Minden:
Hit, Remény, Szeretet, Élet…
A decemberi halódó évben
már úgy tűnik, hogy mindennek vége…
Jön Ő – az új Kezdet!
Mikor az ember csüggedten csak legyint,
hogy elveszett számára minden:
Egészség, Család, Szeretet, Élet.
Az Isteni szeretet rácáfol.
Az éj sötétjében egy csillag tündököl,
iránytűként vezet a jövő Boldogsága felé…
A betlehemi jászolban ott a gyermek,
Ártatlan, szelíd, alázatos.
Nincsenek előítéletei.
Szeret feltétel nélkül…
Nincs benne kényszer.
Rád bízza magát!
Kis kezét kinyújtja feléd…
Megfoghatod vagy elengedheted…
Ha Őt választod, egy új életet kapsz
Ha vele mész, más ember leszel.
Nem sejtett boldogságot tartogat.
Bár ott a mindennapok küzdelme, magánya,
betegség, aggodalom, szenvedés.
Mégis, valami csodálatos dolog történik Veled,
melyet nem cserélnél el semmiért.
Érzed, Valódi Érték Ő.
Általa értelmet nyer az élet.
A Csillag csak tompa fény, mely hidegen ragyog.
Ám ha a Napot megismered,
S testeden, lelkeden érzed melegét,
Soha többé nem tudsz elszakadni Tőle.
Valóban Isteni ajándék Ő
Karácsony éjjelén…
Remény az elveszett ember számára,
ki december végén már nem hisz a csodákban.
A vak újra lát, a béna újra jár,
s az elveszett lélek családra talál.
Ki keres, az talál,
Ki kér, az meghallgattatik.
Álljuk körül a Szent Bölcsőt
S imára kulcsolt kézzel hódoljunk előtte!
A Bölcs térdet hajt,
A pásztor is hozzá tér melegedni a téli éjszakán.
Legyen reményünk Nekünk is!
Bízzunk, mert itt van Ő - Nekünk.
Emberré lett, s marad mindörökre – Velünk
S édesanyja által egy Szent Család tagjai lehetünk.
Mert Ő elfogad, csak akarnunk kell!
S szeretnünk, igazán!
Úgy, mint Ő bennünket!
Boldog Karácsonyt, drága Jézusom!
S boldog adventi várakozást mindenkinek!
www.youtube.com/channel/UCo5zwtwQha7bMMf_BB7XG3w
https://www.youtube.com/channel/UCo5zwtwQha7bMMf_BB7XG3w
A kapcsolód anyag(ok) ezen portálra és youtube-ra helyezését is valóban köszönet illeti (ahogyan az eddigi teljes lista elhelyezését is):
https://www.youtube.com/channel/UCo5zwtwQha7bMMf_BB7XG3w
Áldott Adventi időszakot kívánva, Barna
https://www.youtube.com/watch?v=s7GexIvX8HU
Köszönjük a megosztást! Köszönjük,hogy gondoltál ránk, akik nem lehettek ott a találkozón
- Szentlélekhívás
"A Szentlélek a hitbéli élmények egyik legnehezebben leírható fogalma, ami mindent betöltő, minden érintettet megrázó, átmosó, elragadó szélvihar, víz, mozgás, áramlás formájában jelenik meg a leírásokban.
A Szentlélekkel való betöltekezés mindig szeretetteljes, kiteljesítő, az elszigetelt egyént a világ szeretetben létező egységére rádöbbentő, abban őt részesítő élmény." [Csermely Péter biokémikus]
- Dicséret, köszöntés
- Buzdítások, tanítások, tanúságtételek,
- Életátadásra hívás,
- Szentségimádás,
- Szentmise
https://www.youtube.com/watch?v=t0-V5bWVHz0&list=PLt2E4mbFY6MDb3gf0vwLpMYxVUB_iuwin
Köszönet, Isten áldja a rendezőket, szervezőket, segítőket, résztvevőket, az anyag készítőit és azokat, akik megtekintik, meghallgatják azt!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.